Szende András
Szende András

tájépítész

Zöldben lakni? A kertvárosok fenntarthatóságáról.

Ki nem szeretne kertes házban lakni? Kellemes csend, kert, nyugalom. Azonban mi történik, ha százezrek, sőt milliók költöznek a kertvárosba? Létrejön a "városszétfolyás" jelensége, mikor az adott település, mint egy folyadék, határtalanul szétterjed, felemésztve a környező tájat, vidéket. Ez természetesen számos városüzemeltetési, közlekedési és környezeti problémával is együtt jár.

Kép forrása. Kertváros az Egyesült Államokban, Las Vegas mellett. 


A városból való kiköltözés minden bizonnyal már magukkal a városokkal egyidős, az ókori római építészetben külön épülettípus a "villa suburbana". A korábban még többé-kevésbé visszafogottan zajló folyamat azonban a XIX. század második felétől, a helyi érdekű vasutak, majd a gépkocsi megjelenésével teljesen felgyorsult. Különösen az Egyesült Államokban találhatunk szinte magyar megyényi területű kertvárosokat, de a jelenség Európában, így hazánkban is megfigyelhető, elsősorban Budapest és a nagyvárosok környékén.

Kép forrása. Budapest hatalmas kiterjedésű déli kertvárosi övezete, a kép tetején az átlós alaprajzú Wekerle-telep, körülötte az egykor önálló Kispest és Pesterzsébet utcái. Látható, hogy az elvileg kertes-családi házas terület a valóságban milyen kevés zöldfelületet tartalmaz, összehasonlítva például a kép tetején látható József Attila lakóteleppel. 

Az így "szétfolyt" városokban jóval nehezebb megszervezni a közszolgáltatásokat: kiépíteni és fenntartani a csatornahálózatot, a közösségi közlekedést, az iskola, óvoda értelemszerűen nagy távolságokra kerül az otthonoktól. Előfordulhat, hogy a "sarki boltba" (ami a valóságban kilométerekre van) is autóval kell menni. Ez természetesen a lakók életmódjára is kihat: a főváros összes bevezető útja naponta legalább kétszer teljesen bedugul. Noha a koronavírus járvány felerősítette a hagyományos munka - és lakóhely átalakulásának folyamatát, felmerül a kérdés, hosszú távon mennyire jelent ingergazdag környezetet a "kertvárosi home office"...

Kép forrása. A városszétfolyás másik káros hatása, hogy kivonja a város meglévő területeiről a fejlesztési erőket. Jó példa erre Esztergom, ahol a belvárosban egymást érik az üres történeti épületek és üres telkek, miközben a város szélén az utóbbi évtizedekben gomba módra nőttek ki a "mediterrán stílusú" lakóparkok. 

Mi lehet a megoldás?

A kertvárosi élet alternatívája természetesen nem a zsúfolt, sötét lakás egy sűrűn beépített lakótelepen, hanem a kellemes városi, nagyvárosi lakókörnyezet. Hiszen belátható, hogy a város környéki beépítetlen területek is rohamosan fogynak, és persze ki szeretne naponta két órát ülni a dugóban. Budapesten - szerencsére - rengeteg tartalék építési terület van közvetlenül a belváros mellett: az óriási területű rozsdazóna szinte magától értetődően kínálja a megoldást. Kevéssé hívogató neve ellenére ez a főváros (és általában is minden város) "aranytartaléka". Ezek a területek jó fekvésűek, és gyakran értékes, de kihasználatlan ipari épületek állnak rajtuk.

Kép forrása. "Rozsdamentes rozsdazóna": textilgyárból kialakított lakóház az egykori lengyel ipari központban, Lódz-ban. 

A városszétfolyás problémáját már világszerte felismerték, hazánkban is már komolyan megjelent a korábbi fővárosi tervezési anyagokban is. Több országban, illetve nagyvárosban az új parcellázások tiltásával próbálják megállítani a folyamatot, Magyarországon egyelőre az alternatívák, éppen a rozsdaövezeti építkezések ösztönzésével próbálják a fejlesztői erőforrásokat elvonni a városszéli területektől a belső területek felé.