Városfestők: Zórád Ernő, a Tabán krónikása
Zórád Ernő: a régi Kakukk vendéglő (1930 körül), kép forrása
Kedélyes hangulat, képregényszerű jelenetek, hű ábrázolásmód: Zórád Ernő képei sokaknak egyet jelentenek a Tabánnal, és a Tabán, az elveszett városrész sokaknak egyet jelent Zórád Ernő képeivel. A huszonéves festő a szinte az utolsó napokban örökítette meg a lebontásra ítélt negyedet, ami talán az ő képein volt a legszebb. Nem érezni a csatorna - és penészszagot, még az utolsó dohos viskó is bájos hangulatot áraszt. Az utcákon békés kisvárosi élet zajlik, de sok az elegáns ruházatú városi sétáló, úrvezető (és úrmotoros) is - a budapestiek számára az időkapszulaként a nagyvárosba szorult negyed szinte egzotikus kirándulóhely volt. Mindez a képek készítése után pár évvel eltűnt, a Tabánt lebontották, helyét parkosították. De Zórád képei máig őrzik ennek a különleges városrésznek a hangulatát.
Zórád Ernő egyik képregény-borítója. Kép forrása
Nem véletlen a tabáni képek képregény-szerűsége, Zórád ugyanis igen kedvelte az akkor népszerűvé váló, könnyed és intenzív grafikai kifejezésmódot. A Balassagyarmaton, 1911-ben született festő a harmincas évek elején, vagyis alig húsz éves korában a Tabánhoz közel lakott, így még el tudta csípni a városrész utolsó napjait. A hangulatosnak tűnő városnegyed sok szempontból elavult, büdös, penészes volt, és rendkívül rossz minőségű lakásokkal rendelkezett, így már évtizedek óta tüske volt a városrendezők, főleg a Közmunkatanács körme alatt. Az Erzsébet-híd 1903-as átadása, valamint a Budavári palota átépítése után a kontraszt méginkább erősebbé vált, a Tabán sorsa megpecsételődött. Csupán az első világháború kitörése adott néhány év történelmi haladékot a városnegyednek, 1933 és 1936 között bontották le a régi utcákat-tereket, hogy helyére nagyszabású fürdő - és szállodavárost építsenek. Ezt a tervet a második világháború akadályozta meg, így a területet ideiglenesen parkosították, ami az évtizedek alatt állandóvá vált. A terület szélein maradt meg csupán néhány épület, valamint az egykor egy udvaron állt, évszázados eperfa, ami máig a főváros egyik legidősebb növénye (a nevezetes budapesti fákat bemutató Architextúra vlog epizódban is szerepel).
Kőműves lépcső (1932), kép forrása
Zórád Ernő képein romantikusabban mutat - a Kőműves lépcső házai 1929-ben, pár évvel a bontás előtt. Kép forrása
Hadnagy utca, háttérben a régi Erzsébet-híd és a pesti belváros házai. Kép forrása
A Naphegyre felkapaszkodó Szikla utca, háttérben a budai várral. Kép forrása
A tabáni nagyrét helyén álló Kereszt-tér a festővel, háttérben a Gellért-hegy és a régi Erzsébet-híd. Kép forrása
Az Árok utcai bor - és sörcsarnok (1932-33), kép forrása
Zórád a Tabán máig élő kultuszát ezekkel a képekkel teremtette meg. Szinte halljuk, ahogy a hordókat végiggörgetik az utcán, a divatos városi ficsúrok a fogadósnéval flörtölnek az ablaknál, vagy hogy a lovak eszik a zabot. Könnyed, képregényszerű jelenet, mégis dokumentumértékű festmény egy eltűnt városnegyedről.
A Naphegyre vezető Kőműves lépcső (1932), kép forrása
A Tabán kisvárosias, balkáni jellegű utcáit (a negyedet főként rácok, vagyis szerbek lakták) fokozatosan zárta körbe, emésztette fel a nagyváros. Zórád képein ez a folyamat is jól megjelenik, az 1924-ben elkészült, ma is álló Bethlen-udvar uralkodva tekint be a kis utcába.
A Mélypince vendéglő, háttérben a háborús sérülések miatt lebontott szerb templommal. Kép forrása
A Rác-fürdő a városképet évtizedekig meghatározó kéménnyel, a Gellért-hegy sétányáról (1930 körül), kép forrása
A Tabánhoz hozzá tartoztak a könnyed örömök is. A képen a kocsis a már meglehetősen kapatos utast viszi "szíve hölgye" (vagyis aznap esti hölgye) házához. Kép forrása
Esti hangulat a "vén szederfához" vendéglőben. Kép forrása
A háborús sérülések miatt lebontott szerb-templom, a városrészbe modernitást hozó villamosokkal. A templom helyén ma nagyjából a híd lehajtói állnak. Kép forrása
Téli este a Rác-fürdőnél, érkeznek a sörcsarnok vendégei. Kép forrása
Az előző utca egy meleg nyári napon. Kép forrása
Farkas Béla vendéglője, reggel hazafelé tartó muzsikusokkal. Kép forrása
Falusias hangulat az Őrház utcában. Kép forrása
Apród utca, Semmelweis-szülőház. Kép forrása
A régi Tabánból csupán pár épület maradt meg, elsősorban a terület szélein. Ezek közé tartozik a Semmelweis-szülőház is, ahol ma az Orvostörténeti Múzeum működik. Az épületet a háború óta többször felújították, viszont az élet kiköltözött innen, a boltoknak, a városi forgatagnak nyoma sincs:
az Orvostörténeti Múzeum, jobbra a Várkert-bazár. Kép forrása
A Tabán bontása (1932). Kép forrása
Zórád Ernő a Tabán bontását is megörökítette. A festőt nem rendítette meg az ifjúkori téma megsemmisülése, új múzsák után nézett. Amúgy sem volt rá jellemző a búskomorság, a második világháborút tüzértisztként szolgálta végig, majd ismét visszaült karikatúrákat képregényeket rajzolni. De örök első kerületi maradt, díszpolgári címet is kapott. 2004-ben, 93 évesen halt meg, ránk hagyva az azóta már eltűnt Tabán szép és minden bizonnyal idealizált emlékét.
A Tabán a Gellért-hegyről, középen a szerb templom. Kép forrása
Zórád Ernő idős korában. Kép forrása