Városfestők: Mácsai István

Téli vadászat (1988, kép forrása)

Mácsai István (1922-2005) igazi pesti bérház-festő. Talán senki sem adta még vissza a jellegzetes pesti épülettípus és az azok által alkotott utcák hangulatát, mint ő. Igencsak kedvelte az idézetkép műfaját, így klasszikus festők figurái is megjelennek a pesti utcákon, gangokon, furcsa időutazóként. Élete is szinte olyan, mint egy Örkény ihlette pesti történet: apja, Lusztig Zoltán (lustig = vidám, jókedvű) koporsókereskedőként tartotta el a családot, és az elbeszélések szerint valóban jókedéllyel űzte érdekes szakmáját. Mácsai már háromévesen kitűnt rajztehetségével, de származása miatt egyetemre nem járhatott, csak 1945-ben kezdhette el a Képzőművészeti Főiskolát.  A család az Újlipótvárosban vészelte át a holokausztot, Mácsai egy pár éves belvárosi kitérővel élete végéig itt élt, főként ezek az utcák szolgálnak képei helyszíneként. A fotósként és filmesként is jelentős alkotásokat hátrahagyó művész fia Mácsai Pál színművész és Mácsai János zenetörténész-hangszer restaurátor. A Kiscelli Múzeum életmű-kiállítása április másodikáig látható.

Pesti utca (1961, Magyar Nemzeti Galéria)

Mácsai képei előre hiperrealista, könnyed alkotásoknak tűnnek. Egyik leghíresebb képe, a pesti utca mégis valamilyen ürességet, szomorúságot sugároz, mint az amerikai Edward Hopper vagy David Hockney képei. Itt is felismerhető a helyszín: a Ferenciek (akkor Felszabadulás) tere, szemben a Párisi udvar sarka, az utcán még villamos jár, és láthatók a jellegzetes pesti utcabútorok, a zöld-sárga telefonfülke és a faveremrács is. Az utcakép mégis steril, a montázs-szerűen felrakott figuráknak még árnyéka sincs. 

Pesti fiatalok (1965, BTM, kép forrása)

Hasonló hangulatú a Pesti fiatalok című kép. A címadók jól öltözötten, csendesen ülnek a Duna-parti lépcsőkön, csupán egy fiú gitározik, míg egy másik próbál kapcsolatba lépni az elmélyülten olvasó lánnyal - szemmel láthatóan sikertelenül. 

Csönd (1973, kép forrása)

A Csönd című kép egy jellegzetes, gyönyörű gangos bérházudvart ábrázol. A behavazott, üres, csendes udvarban jól láthatók az utólag, durva véséssel elhelyezett vezetékek is, de a főszereplő természetesen az elhagyott, rendszám nélküli, rozsdásodó VW-bogár. Hasonló helyszínen játszódik legmeghökkentőbb képe, az Oroszlán a gangon, ahol a megszokott kiscica helyett egy nagymacska sétál el a körfolyosón.

Kapu (év nélkül, kép forrása)

A Kapu című festmény szintén a bérház-tematikát dolgozza fel. Üres, elhagyott helyszín, még a kaputelefonok kora előtt vagyunk, így a jobb napokat látott díszes bejáraton át belátni a sivár udvarra - ez a pesti bérházak egyik fő építészeti ellentmondása. Az utcai széken nyilván ült valaki, valószínűleg egy idős lakó, lehet, hogy csak épp beugrott a lakásba valamiért, de az is elképzelhető, hogy a szék már hetek óta ott áll üresen.

Óbuda (1977, BTM, kép forrása)

Az Óbuda című kép talán a legszomorúbb, egyben dokumentum-értékű Mácsai-városkép. A régi Flórián tér utolsó házát  körülállják az új panelházak, mint az oroszlánok a csorda utolsó gazelláját. A kép egyébként teljesen üres, a többezer embernek otthont adó házak között egy lélek se jár. A képen látható panelházak, köztük a híres faluház azóta színes festést kaptak, de az utcakép azóta is csak a megnőtt fák miatt lett valamennyire barátságosabb. 

Háztetők (év nélkül, kép forrása)

Jellegzetes pesti, konkrétan újlipótvárosi tájkép, némi párizsi hangulattal. A Háztetők című kép helyszíne jól beazonosítható: a Pannónia utca 36. műteremlakásából készült, a Balzac utcán át a Margitsziget és a Rózsadomb is látható. Mácsai az innen nyíló kilátást több irányból és évszakból is megfestette. 

Báthory utca 17 - az infánsnő (1987, kép forrása)

Az idézetképen Velesquez híres modellje, Margit Terézia főhercegnő teljes barokk pompájában egy kuka mellett áll, valószínűleg épp a szemetet vitte le. A bizarr hatást fokozza a bal kezében látható kendő (ahogy az eredeti képen is látható), amivel itt talán a zsákot fogta össze és arra készül, hogy ezt is azután hajítsa. A háttérben látható a ház udvarának megkopott szépsége, vizesedik a fal, pereg a vakolat, a cselédlépcsőn csak egy kis égő pislákol. 

Téli vadászat (1988, kép forrása)

Mácsai másik híres idézetképén (ami a címlapon is szerepel) idősebb Peter Brueghel vadászai térnek haza - a behavazott Szent István körútra. A helyszín itt is jól felismerhető, a Vígszínházzal szemben vagyunk, a buszmegálló után. A vadászok időutazóként kóborolnak a havas, néptelen utcán, de lehetnek akár hajnalban visszatérő lakók is, akik a város felébredése előtt térnek vissza otthonaikba.

Nagymaros (1977, magántulajdon, kép forrása)

Mácsai nem csak Budapesten festett, elsősorban a Dunakanyarban alkotott még. Szentendrén és Nagymaroson is több képet festett, az utóbbi egyik helyszíne is jól beazonosítható. Ez a kép is üres, de talán kevésbé zavaróan élettelen, hiszen a kocsma elé állított bicikli és az ajtó felett kiáradó fény mutatja, hogy a képen tulajdonképpen vannak emberek, csak épp a fal mögött iszogatnak. Érdekes módon a megörökített klasszicista sarokház évek, évtizedek óta félig üresen pusztul. 

Szentendrei táj (év nélkül, kép forrása)

Ági gyümölcszöldség (1999, kép forrása)

Mácsai 2005-ös haláláig dolgozott, így a rendszerváltás utáni Budapest megörökítésére is módja nyílt. A Tátra utcai Ági zöldségest ábrázoló képe tulajdonképpen egy kedves hangulatú, élettel teli városi tájkép. A sarok szinte roskadozik a kihelyezett zöldségektől-gyümölcsöktől, bent talán Ági várja a vásárlókat. A szomszéd utcán jellegzetes, kilencvenes éveki autók parkolnak, az aprólékosan kidolgozott képen még a mai szemmel hihetetlennek tűnő árak is kiolvashatók.

Lány sárba ruhában (1970-es évek, magántulajdon, kép forrása)

Mácsai nem csak városképeket, hanem kiváló portrékat, csendéleteket is alkotott. Mégis, talán a városképei legérdekesebbek számunkra, különleges hangulatukkal, dokumentum-jellegükkel.