Városfestők: Egry József

Városfestők sorozatunkban ezúttal egy tájfestőt mutatunk be: Egry József, a Balaton festője, a fény keresője.

Napnyugta, más címen Az aranyhíd (1935 körül), kép forrása

Ahogy a sorozatban elsőként bemutatott Mácsai István Budapesthez, úgy kötődik Egry József a Balatonhoz - ő a "Balaton festője".  A balatoni kötődés történelmi és magánéleti események sorozatából fakadt: az 1883-ban, Zalaújlakon született festő első világháborús balesete (beszakadt alatta a jég és tbc-t kapott) után egy badacsonyi hadikórházban lábadozott. Itt ismerte meg mindkét szerelmét: későbbi feleségét, aki ápolónőként dolgozott, valamint a Balatont. Egry, aki szegényparaszti származása ellenére Párizsban, Brüsszelben és Budapesten tanult festeni, itt talált rá élete témájára: a Balatonra és a különleges fényhatásokra. Onnantól kezdve szinte már csak a magyar tengert és az azt körülvevő párás fényt, vagyis az aranyhidat festette.


Badacsonyi hegy (1916), kép forrása

Egry a sajátos téma mellett egy sajátos eszközre is rátalált: szinte mindegyik képét olajpasztell-krétával alkotta, ami elmosódott kontúrokat és különleges színeket eredményez. Képei ezért is adják át a Balaton hangulatát, mintha magunk is ott állnánk a tóparton egy tikkasztó nap végén a naplementét nézve. 

Szent Kristóf a Balatonnál (1927), kép forrása

Egry, miután rátalált témájára, szinte minden kontextusban megfestette. Még bibliai és egyéb vallási jelenetek színhelyéül is szolgál, egyik képén Szent Kristóf a gyermek Jézust a Balatonon kíséri át. Jézus Egrynél balatoni emberré vált, hiszen egy másik képén nem a Jordánban, hanem a tóban keresztelik meg:

Keresztelő Szent János (1930), kép forrása

Egry egyszer így nyilatkozott saját művészetéről: "Én nem a Balatont, hanem annak világát festem". És valóban, képei nem hagyományos tájképek, hanem inkább hangulatok, benyomások. Hiszen az egyik legkülönösebb jelenséget, a fényt, és annak vízre gyakorolt hatását festette leginkább. 

Napsütéses Balatonon (év nélkül), kép forrása

Szivárvány (1930), kép forrása

Egry nem volt sikeres és elismert ember - sőt, mintha a balszerencse üldözte volna. Noha Berlinben és Drezdában is voltak kiállításai, a húszas és harmincas éveket szinte teljes nyomorban élte végig, amihez hozzájárult egyre súlyosbodó tüdőbaja is. A szeretett badacsonyi présházat is el kellett adni. Felesége, aki egy rangos katonatiszt felesége volt, mikor megismerkedtek, végig kitartott mellette. A harmincas évek végén egy badacsonyi műteremház építésébe fogtak. 1944-ben viszont a budapesti műtermét egy bombatalálat elpusztította az ott lévő hetven festményével együtt. A háború utáni új rendszer értékelte a szegényparaszti származású művészt: 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat, de ekkor már teljesen magányos és beteg volt. A Kossuth-díjról is horgászat közben értesült és a visszaemlékezések szerint nem mutatott nagy érdeklődést, inkább a halakat figyelte tovább. 1951-ben halt meg, utolsó képét félbehagyva. A temetésén alig tizen voltak jelen. 

Badacsonyi szivárvány (év nélkül), kép forrása

Szivárvány a Balaton felett (1938), kép forrása

A Kossuth-díj ellenére Egry művészete kissé háttérbe szorult az ötvenes és hatvanas években. Csupán ezt követően fedezték fel, és került be a köztudatba a Balaton festőjeként. A badacsonyi műteremházban 1973-ban nyitották meg emlékmúzeumát, ami hosszú zárvatartás után idén májusban újranyitott. Veszprémben a felújított Laczkó Dezső Múzeum egy Egry-kiállítással nyitott ki ismét. 

Aranykapu (1944), kép forrása

Hableány kikötő (1935), kép forrása

A nagyszabású veszprémi kiállítás ellenére Egry ismertségén és méltó bemutatásán még lehet javítani: az újranyitott badacsonyi emlékházban műszaki problémák várnak megoldásra, ráadásul a koncepció is nagyrészt a hetvenes éveket tükrözi. Ráadásul maga az életmű sem teljesen ismert. Idén márciusban négy, eddig ismeretlen kép került elő egy zalakomári ház padlásáról. Valószínűleg 1902 nyarán készültek, mikor a festő hazalátogatott, hogy segítsen nagyszüleinek a gazdálkodásban. 

Visszhang (1936), kép forrása

Kiderül (1931), kép forrása

Egry életművének megismertetésért szülőfaluja, Zalaújlak is sokat tett: 2006 óta működik a nevét viselő alapítvány, ami egy kicsi, de meghitt és személyes emlékházat is létrehozott (a badacsonyi múzeumot megnyitásakor többen bírálták, hogy nem adja vissza a festő személyiségét). Itt mutatták be márciusban a fellelt négy festményt is, emellett további bemutatókat, sőt, tanösvényt is terveznek a festő életéről, emellett ösztöndíjat létesítettek az Egryhez hasonló, szegény sorsú, tehetséges fiatal képzőművészek számára is.

Nádas (1937), kép forrása

Posztunk hétvégi programajánlónak is tekinthető. Egy balatoni hétvége mivel is lehetne jobban kiegészíthető, mint a Balaton festőjének kiállítása, illetve életműve. Hosszú idő után Egry végre kezdi elfoglalni méltó helyét, érdemes a badacsonytomaji vagy zalaújlaki emlékházat, vagy a veszprémi időszaki kiállítást meglátogatni egy fürdőzés után. Utóbbit Egry is bizonyára nagyon helyeselné.