Városfejlesztés szobrászokkal

A 10-es huszárok emlékműve a városháza előtt. Kép forrása

A várostervezésnek már évezredek óta fontos eszköze a köztéri szobrászat. A kiemelt pontokra elhelyezett emlékművek és szobrok esztétikai, városszervező erővel is bírnak, és természetesen mögöttes művészeti és politikai tartalommal is rendelkeznek, emellett sokszor többet mondanak a szoborállítókról, mint az ábrázoltakról.  Így napjaink szobrászatára főleg a különösebb jelentéstartalom nélküli, szelfikészítésre viszont kiválóan alkalmas zsánerzsobrok, vagy éppen a zavaros mondanivalójú és esztétikájú emlékművek jellemzők. A két világháború közötti időszakban a szobrászat jóval magasabb művészi színvonalon és átgondolt program mentén működött, városesztétikai szempontok figyelembe vételével. Ennek legjobb példája Székesfehérvár, ahol főleg az 1938-as Szent István évhez kapcsolódva törekedtek a város nagyrészt elveszett múltjának visszaidézésére, valamint az akkori közelmúlt, főleg az első világháború áldozataira való emlékezésre. Az ekkor elhelyezett szobrok mindegyike remekmű, amit a gondosan megkomponált elhelyezés még inkább kiemel. Így városfejlesztés történt - szobrászokkal.

10-es huszárok emlékműve

A városháza előtt álló lovasszobor. Kép forrása

Pátzay Pál 1939-ben felavatott szobra nem szokványos első világháborús emlékmű, és nem is szokványos huszárszobor. Egy időtlen alkotás, ami ugyanúgy készülhetett volna az ókorban, mint a reneszánsz idején. Egy mesterien megformált lovon ülő meztelen harcost ábrázol, kezében karddal. Felavatása után sokan ezt tartották a legjobb elhelyezésű magyar szobornak. Ez nagyrészt a mögötte álló barokk városháza felújítását tervező Kotsis Iván érdeme, ugyanis ő tervezte az épület előtti teraszt is, aminek végére állították az emlékművet. Az így elhelyezett lovas pont kiegészíti az asszimmetrikus homlokzatot, hiszen az épület főbejárata a terasz másik végén található. Az emlékmű 1945 után is helyén maradt. 

Szent István-szobor

A szobor a vármegyeházával. Kép forrása

Az 1938-as emlékévben felállított szobor elhelyezését nem bízták a véletlenre: egy 1:1-es papírmasé makettet építettek a helyszínen, majd ezt mozgatva állították be a megfelelő pozíciót. Sidló Ferenc szobra nem csak elhelyezése miatt, hanem önmagában is mestermű, az államalapítót lován lépdelve ábrázolja, korabeli ruházatban, varkocsba font hajjal. A talapzat szürke gránitját Svédországból szállították Magyarországra. A szobor olyan népszerű lett, hogy a herendi porcelángyár ma is gyártja kisméretű másolatait. 

Nagy Lajos király szobra

A karmelita templom oldalában álló szobor. Kép forrása

A koronázóvárosban természetesen nem csak az Árpádok szobrai kaphattak helyet. 1938-ban avatták fel Nagy Lajos szobrát, a karmelita templom oldalában, a főpostával szemben. Moiret Ödön alkotásából szintén elképesztő erő árad, a szigorú tekintetű Anjou-király mintha évszázadok óta ott állna, jobb kezében karddal, balját a hatalmas méretű pajzson pihentetve. 

Kálmáncsay Domonkos szobra

A Szent Anna-kápolna előtt álló szobor. Kép forrása

A városháza mögött álló szobor elhelyezése szintén Kotsis Iván építész kompozíciós képességeit dícséri. Ő tervezte az épülethez csatlakozó kápolna előtti tér kialakítását is, aminek része az alacsony támfal végén álló szobor. A kápolna a pompás ősi koronázóváros egyetlen fennmaradt épülete a középkorból, így rendkívül fontos és egyben szimbolikus alkotás. A 15. századi humanista főpap szobrát Ohmann Béla, a kor neves és sokat foglalkoztatott művésze készítette. A méltóságteljes alak egyébként a székesegyházat "nézi".

Országalma

A város főterén elhelyezett emlékmű. Kép forrása

A város jelképévé vált, egyszerre modern és klasszikus emlékmű szintén Ohmann Béla alkotása.  A királyságot szimbolizáló országalma latin felirata: "Libertates Civitatis Albensis a S. rege Stephano concessa", "Fehérvár szabadságjogait Szt. István király adományozta". A három oroszlán az ország, a város és II. András címerét tartja. Az alattuk lévő három dátum: 1001 (Szt. István koronázása, a város alapítása), 1688 (a város török alóli felszabadítása), 1938 (Szt. István halálának 900. évfordulója). A szocialista vezetés nem nagyon tudott mit kezdeni az emlékművel, noha egyértelmű művészeti értéke miatt nem merte eltávolítani. Így meglehetősen bizarr megoldások születtek: az országalma keresztje helyére sarló-kalapács került, az oroszlánokat vászonnal takarták el. 1956-ban a sarló-kalapácsot vésték le, majd a hatvanas években az évszámokat. Az így "semlegesített" emlékmű állt a főtéren 1985-ig, amikor visszaállították az eredeti állapotot, ami ma is látható.

Prohászka-emlékmű

Az emlékmű a 2019-ben átadott Egyházmegyei Múzeummal. Kép forrása

A régi városfal egyik szakaszát lezáró, kiegészítő emlékmű 1943-ban készült el, Weichinger Károly, a kor egyik leghíresebb építésze és (főként) várostervezője szerint. A szobrászati elemeket a már többször említett Ohmann Béla alkotta. A modern vonalú, olaszos hatású együttes jól illeszkedik a Várkörút modern, bauhaus jellegű épületeihez. A 14 méter magas pilléren álló gyönyörű angyalszobor 1945 után a helyén maradt. Az emlékmű hatását jelentősen lerontotta a környezete, ugyanis mögötte egy földszintes műhelyépület állt, ami szabadon hagyta a csatlakozó belvárosi ház tűzfalát. Ez az állapot 2019-ben megváltozott, amikor elkészült az Egyházmegyei Múzeum Gutowski Róbert tervei szerint. Az épület az első emeleten továbbviszi a belvárosi magastetős beépítést, a földszinten viszont az emlékmű kőfala folytatódik, így "minden szálat elvarrtak". 

Kultúrpalota épületszobrai

A palota homlokzata. Kép forrása

1941 és 1944 között épült fel a város kultúrpalotája Schmidl Ferenc tervei szerint. Az épület erőteljes olasz (novocento, vagyis "1900-as évek") és skandináv hatást mutat. Az egyszerű kőlapburkolatú, árkádos homlokzatot a középen elhelyezett zárterkély és az azalatt látható "krónikások" szoborcsoport, vagyis Kézai Simon és Kálti Márk alakja tagolja. 

A zárterkély mozaikjai. Kép forrása

A modern kubus szinte egyetlen dísze a mozaikdíszes zárterkély. Metky Ödön alkotásán a Szent István kori Fehérvár kulturális életéből vett jelenetek láthatók, de alul (a képen) feltűnik a város két modern intézménye: az akkori Szent István Iskola modern épülete és maga a kultúrház is. A kultúrpalotát 1944-ben adták át. A következő években az ideológiailag korántsem mentes alkotások nagy részének a "feledés", vagyis az elbontás, átalakítás, lemeszelés volt a sorsa. Mégis jó, hogy újra láthatók, főleg, mert elsősorban nem az ellentmondásos harmincas éveket idézik fel bennünk, hanem Székesfehérvár "elveszett középkorát". Abban a városban, ahol csupán egy gótikus kápolna és néhány lakóháztöredék maradt a magyar történelem első századaiból, ezek a szobrok, mozaikok jelenítik meg a dicső múltat.