Ültetett örökség: hazánk legszebb fasorai
A füzérradványi kastélyhoz vezető feketefenyő-fasor. Kép forrása
Egy ország, egy vidék arculatát nem csupán az épített elemek, hanem a növényzet, különösen az ültetett növényzet is formálja, ami által az ember jelentősen és előnyösen is formálja a tájat. Ahogy az építőmérnökök "vonalas infrastuktúrának" nevezik az utakat, vasútakat, vezetékeket, úgy a fasorok is egyfajta "vonalas zöldfelületnek" tekinthetők. A fasorok ültetésének, ezt a mai időszakban nem is kell hangsúlyozni, nem csak esztétikai funkciója van. Védi, árnyékolja az utakat, védve az utazókat és a burkolatot a hőségtől, széltől, hófúvástól. Ez nem csak a régi földutak esetében, hanem a mai burkolatoknál is fontos, főleg az utóbbi évek forró nyarain. Mint oly sok modern vívmányt hazánkban, a fasortelepítést is Mária Teréziának és tanácsadóinak köszönhetjük: az uralkodónő kötelezően előírta az országutakat kísérő fasorok telepítését, a kellemeset a hasznossal összekötve. Ugyanis elsősorban eperfákat ültettek, aminek leveleit a selyemhernyók fogyasztják, így egyszerre a textilipart is fellendítették az intézkedéssel (persze felmerül a kérdés, hogy milyen képet nyújtott egy hernyórágta fasor). A fasortelepítésnek később önmagán túlmutató jelentősége lett, ahogy a faültetéseknek vagy a nagyobb területek fásításának is. Szerencsére a szép fasorok nem csupán történeti emlékek csupán, az elmúlt időszakban számos újat is ültettek, országutak, kerékpárutak mentén.
Fertőd
A fertődi kastélyból kiinduló fasorok. Kép forrása
Hazánk talán legjelentősebb fasorrendszere még a barokk korból, a 18. századból származik. Esterházy Miklós herceg, akit a sokatmondó "fényes" melléknévvel említenek, 1762-ben kezdte el a kis sarródi vadászkastély átépítését Eszterházává. A nagyszabású, ha nem is Versailles-szel, de Schönbrunnal mindenképpen vetekedő együttes kiépítésekor felhasználták a szomszédos Lés-erdőbe belevágott nyiladékokat, ezek képezték az út és fasorrendszer alapját. A rendszer jól láthatóan a kastélyra szerveződik, három irányban indulnak az utak, amiket persze további utak kötnek össze a távolban. Az erdőben vadászatokat és frivol mulatságokat tartottak, a lombok közé antik templomokat is építettek. A vendégek tájékozódását nagyon ötletesen oldották meg: az erdő és a fasorrendszer térképét legyezőkre nyomtatták, így könnyen visszatalálhattak az urak és hölgyek a kastélyba az erdei kalandozások után. Az erdei fasorok mellé eredetileg hársakat ültettek, ezekből jónéhány ma is megvan (vagyis 250 éves példányok!). A fasorok jelentős része viszont a húszadik század elejéről származik, mikor Esterházy IV. Miklós felesége, Cziráky Margit idején az együttes a második fénykorát élte. Ekkor vadgesztenyéket és krími hársakat telepítettek, a legtöbb ma is megtalálható.
A kastély és az erdő térképe legyezőre nyomtatva. Kép forrása
Nagycenk, hársfasor
A kastély tengelyében haladó fasor légifotója. Kép forrása
A híres fasort 1754-ben ültette Széchenyi István nagypjának testvére, Széchenyi Antal és felesége, Barkóczy Zsuzsanna. A fasor több, mint két és fél kilométer hosszban vezet egyenesen a családi rezidencia kertkapujától. Az allé eredetileg csupán lovaglóút volt, végén egy remetekunyhóval, azonban az 1872-ben, 26 évesen elhunyt Erdődy Hanna utolsó kívánsága az volt, hogy a fasor végében temessék el. Így a két kislánnyal egyedül maradt özvegy, Széchenyi Béla különlegesen szép, klasszicizáló síremléket emeltetett Hannának, ahova 46 évvel később őt is eltemették. A remetelakot áttelepítették, jelenleg erdészházként szolgál. A síremlék körüli ligetbe a világutazó és tudományos földrajzi munkákkal hírnevet szerzett gróf (aki Széchenyi István fia), különleges fák magvait ültette, így többek között kaukázusi és himalájai fenyők övezik a síremléket. A 645 példányból álló fasor hiányait folyamatosan pótolták és pótolják, azonban még legalább 400 darab valószínűleg az eredeti ültetésből származik, törzsátmérőjük több, mint egy méter. A fasor és a liget az egyik legrégebbi magyar természetvédelmi terület, egy 1942-es rendelet óvja ezt a különleges együttest.
Erdődy Hanna és Széchenyi Béla síremléke a fasor végén lévő ligetben. Kép forrása
Keszthely, Fenyves-allé
A feketefenyő-fasor. Kép forrása
A keszthelyi fenyves-allé létesítése a Festeticsek nagy tájformáló tevékenységének részeként létesült. A család a birtokelemeket a kastéllyal összekötő utak mentén végig fasorokat telepített, így a város környékén csodálatos platánok, vadgesztenyék kísérik az utast. Az 1894-ben végén ültetett Fenyves-allé a kastélypark mellől vezet a szomszédos fenékpusztai ménesbirtokhoz öt kilométer hosszan. A fasor telepítésekor nagyon gondosan és távlatosan jártak el, a csemeték védelme miatt egy külső fasort is ültetettek, gyorsan növő jegenyenyárból. A pár év alatt megnövő nyárfák megóvták a fiatal lassabban növekvő fenyőket a széltől, a hófúvástól. Mikor a fenyők már megfelelően megeredtek és megnőttek, a nyarakat kivágták. A fenyők nagy része ma is az eredeti ültetésből származik, alattuk hangulatos kocsiút vezet a nemrég felújított fenékpusztai majorsághoz.
Alcsút, platánsorok
Az Etyek és Alcsút közötti országutat kísérő platánok. Kép forrása
Az alcsút környéki fasorok József nádor tájformáló, fejlesztő munkáját dícsérik. A képzett kertész nádor (a Habsburg családban mindenkinek szakmát is kellett tanulnia) tudatosan fejlesztette Fejér vármegyei uradalmát mintagadasággá, amihez hozzátartozott a környező utak fásítása. A még mindig a török háborúk pusztításait nyögő környék ekkor, a 19. század elején vált valóságos kis paradicsommá: a Váli-vizet felduzzasztották, így a kastély körül hatalmas park épült, amit később hatalmas üvegházzal egészítettek ki. De a környéken istállók, majorságok sora létesült - mindegyikhez fasor vezetett. Mégpedig platán, ugyanis a nádor volt ennnek a fafajtának hazai elterjesztője, a Margit-szigetre és onnan a Városligetbe is az alcsúti faiskolákból kikerült csemeték kerültek, amik mind a mai napig épek és egészségesek.
Füzérradvány, fenyőfasor
A kastélyparkba vezető fasor. Kép forrása
A fasorokat sokszor impozáns felvezető-elemként alkalmazták. A közelmúltban felújított füzérradványi kastélyhoz, az országútról felvezető fasoron keresztül juthatunk, ami szinte szakrális hangulatú. A fasort Károlyi Ede telepítette, az kastély és a park átépítésével összehangolva. Dél-Franciaországból hozott feketefenyő fajtát alkalmaztak, viszont utóbbi évtizedekben elég szakszerűtlenűl erdeifenyővel pótolták a hiányokat. A legutóbbi felújításkor a pótlásokat, amik azóta szintén tekintélyes méretűvé nőttek, természetesen nem cserélték le, de hosszú távon cél a fasor egységességének visszaállítása.
Balatonföldvár, platánsorok
A híres platánsor a Balaton partján. Kép forrása
A 19. század második felében kiépülő üdülőhelyeken azonnal komoly fásítási munkákat kezdtek. Igaz, a munka csak jóval később érett be, de az eredmények máig láthatók, főleg, ahol gondoskodnak a fák egészségéről és a fasor folyamatos pótlásáról. Balatonföldvár, ahogy Füred vagy Siófok elképzelhetetlen a parti, platánokkal kísért sétányok nélkül. Földvár kiépítése 1894-ben kezdődött, a Széchenyi-család beruházásában. Felparcellázták a parti birtokukat, ahol 40 villát építettek, amit kiadtak vagy eladtak. A parti fekvés és a színvonalas építészeti környezet mellett a terület rendezéséről is gondoskodtak, a belső utcák és a balatoni sétányok mellé platánokat telepítettek, ezeket és ezek utódjait láthatjuk ma is.
Piliscsaba-Klotildliget fasorai
Feketefenyő-sor a Széchenyi utcán. Kép forrása
A Piliscsabához tartozó klotildligeti villanegyed fásításáról bármelyik mai fejlesztő példát vehetne. A 19. század végén kialakított utcákban különböző fafajból kialakított fasorok húzódnak, azóta már hatalmasra nőtt példányokkal. Így feketefenyő, vadgesztenye, kőris, tölgy, platán, juharsorok szegélyezik a villák előtti utakat. A település szerencsére példamutatóan bánik ezzel az értékes örökséggel, az egyedi azonosítóval ellátott fákat folyamatosan kezelik, a hiányokat pótolják.
Budapesti fasorok
A frissen megnyitott Andrássy út szintén frissen telepített fákkal. Kép forrása
Noha az előző példákból úgy tűnhet, hogy a fasortelepítés egyfajta főúri luxus volt, a korszerű várostervezésben is hamar megjelent az utcafásítási igény. Párizs és Bécs bulvárjainak, sugárútjainak elmaradhatatlan eleme a gondozott fasor, ez már a tervezéskor hozzátartozott a koncepcióhoz. Így természetesen a budapesti főutakat is már eleve fasorok befogadására tervezték, az Andrássy út külső szakaszán kettős fasorral. Eredetileg főleg platánt és vadgesztenyét alkalmaztak, azonban az elmúlt évszázadban sok kártevő és betegség támadt ezekre a fafajokra, ami főleg a városi levegőtől legyengült egyedeket érintette. Így platán ma csak mutatóban van a körúton és az Andrássy úton, helyüket átvették az ostorfák és a kőrisek. Utóbbiakat szintén betegség tizedeli éppen, ami jól mutatja, milyen nehéz a várostűrő fafajt találni.
Budapest, Tóth Árpád-sétány
A sétány virágzó cseresznyefái. Kép forrása
A budai városfal mellett/felett haladó sétány nem csupán szép budai panorámát kínál, hanem az egyik legszebb budapesti fasor is itt található. Az útvonal a budaiak legrégibb korzója, 1720-ban telepítették ide az első fasort, megtartva, de kissé lazítva a városfal védelmi funkcióját. A fasort gyakran cserélték, a jellegzetes díszcseresznyék viszonylag fiatalok, 2006-ban és 2009-ben, két ütemben kerültek a sétányra. A tavasszal pompásan virágzó fákat kiegészíti a belső oldalon megmaradt vadgesztenyefák üde zöldje és fehér virágzata.
Gyöngyöstarján, vérszilva-fasor
A bevezető út mentén sorakozó vérszilvák virágzás idején. Kép forrása
Az újabb kori fasorok szép példája a Gyöngyöstarján bevezető útja mentén sorakozó vérszilva-fasor. A vérszilva nem tartozik a hagyományos fasori fák közé, talán kissé ki is ment már a divatból, de ez a fasor, különösen a koratavaszi virágzáskor valóban elképesztő látványt nyújt. A fákat a kilencvenes évek elején ültette a Faluszépítő Egyesület, ekkor ugyanilyet ültettek a Börzsöny alján található Berkenye község előtt is.
A fa-és fasortelepítés remélhetőleg valódi társadalmi ügy lesz. Az utóbbi időszakban vannak bíztató jelek, 2016-ban indult Budapesten a 10 000 új fát! program, aminek már láthatók is az eredményei. Többek között a Kerepesi úton autózhatunk szépen növekedő, egységes fasor alatt. Ezen kívül civilek, város és faluszépítő egyesületek is több hasonló akciót hirdettek, többek között az etyeki országutak mentén folytatták József nádor fasortelepítési munkáját.
Új telepítésű lepényfa-fasor a Kerepesi úton. Kép forrása
Az egységes, gondozott fasorok nem csupán árnyékot adnak, védenek a széltől, hófúvástól, hanem általában is esztétikussá, rendezetté teszik a településeket, a tájat és így az országképet. Még a kietlen, ipari, vasút menti területeket is "fel lehet dobni" fasor létesítésével, pár év után már látható eredménnyel.
Pár éves, már megeredt éger-fasor Dunakeszi mellett. Kép forrása