Több, mint körfolyosó: a pesti gang

Kevés építészeti elem forrt össze úgy egy várossal, mint a gang, vagyis a körfolyosó Budapesttel. A városban több ezer gangos bérház található, elegáns és kaszárnyaszerű, igényesen felújított és omladozó egyaránt.

Dohány utcai gang. Kép forrása

A gang német szó, folyosót, közlekedőt jelent. A spájzhoz hasonlóan meggyökeresedett a sokáig németajkú Pest-Budán és vált jellegzetes kifejezéssé - maga a gang pedig szinte jelképpé. Noha több régi bécsi házban is van gang, a századfordulón ott már korszerűtlennek tartották, így máshogy oldották meg a lakások megközelítését: több lépcsőházat építették egy házban. A gang legnagyobb hátránya ugyanis, hogy az arra nyíló szobák intimitása korlátozott, hiszen a szomszéd adott esetben épp a nappali nyitott ablaka előtt megy el a saját lakása felé. A gangos házaknak azonban máig van egyfajta bája, sőt rajongótábora is, ami az újépítésű társasházak gyakran sötét és szellőzetlen folyosóit elnézve érthető is. A népes követőtáborral rendelkező gangvégek csoportban szinte végtelen gangos képet találhatunk. 

József körúti gangos udvar. Kép forrása

A gang tulajdonképpen egy kényszermegoldás. A lakóházépítésben máig a legrágább elem a lépcsőház. Vagyis ha egy lépcsőházból megfelelően hosszú gangokról sok lakást lehet megközelíteni, a beruházás gyorsabban megtérül. Viszont a gangos elrendezés elég monoton, kellemetlen képet is adhat. Ezt elkerülendő, az elegánsabb bérházaknál igyekeztek a hátrányból előnyt kovácsolni és a gangrendszert úgy megformálni, hogy az összkép elegáns legyen. Ezért a Nagykörút, az Andrássy út és az egyéb kiemelt útvonalak gangos házai valóságos remekművek lettek.

Teréz körúti gang. 

Az elegánsabb bérházakban gyakori, hogy az utca felé néző oldalon, ahonnan a legelegánsabb lakások nyílnak, a függőfolyosó nem is "függő", hanem falazott loggia-ként épült. 

József körúti gang az utca felé loggia-szerű kialakítással. Kép forrása

Hasonló megoldás a Szófia utcában. Kép forrása

Olaszos hangulatú gang a Ráday utcában. Kép forrása

Már a századfordulós szociológiai munkák is megemlítik, hogy egy gangos bérházban viszonylag sok interakció zajlik a lakók között. Ez ma már lehet, hogy sokszor zavaró, de akkoriban teljesen természetes volt, hogy a gyerekek az udvaron játszottak (ami egy jól védett tér), a gangon elhaladók beköszöntek, ha meglátták a szomszédot a nyitott ablakon át a szobában, vagy a konyhában. Ehhez hozzájárult, hogy egy házban nagyon különböző társadalmi rétegek éltek egymás mellett, hiszen az utcára néző lakásokban gyakran felső-középosztálybeli családok éltek, míg egy földszinti udvari szoba-konyhás lakásban éppen a fővárosba érkezett segédmunkások. 

Udvar a Bródy Sándor utcában. Kép forrása

A gangos házak gyakori jellemzője az udvarok szűkössége és sötétsége, ami már a kortárs kritikák fő alapja volt. Való igaz, hogy nagyon sok a sötét udvar és ennek következtében sötét lakás, amik a mai szabványban előírt "benapozást" nem teljesítik. Viszont aki járt már pesti udvaron nyáron tudja, hogy ennek előnye is van: itt még a kánikulai napokon is kellemesen hűvös az idő.

Udvar a Szentkirályi utcában. Kép forrása

A kevés napfény persze nem jelenti azt, hogy az udvarnak kopárnak kell lennie. Ügyes és hozzáértő lakók számos udvart valóságos oázissá varázsoltak, kihasználva a különleges hűvös-árnyékos mikroklímát, amit megfelelő öntözéssel lehet kiegészíteni.

Udvar a Klauzál utcában. Kép forrása

Természetesen a gangos házak legtöbbje nem építészeti műremek, hanem átlagos bérház. A fentihez hasonló udvarok százai találhatók a belső kerületekben, amik valóban kissé ridegek - főleg annak, aki nincs hozzászokva ehhez a látványhoz.

Jósika utcai "hibrid gang". Kép forrása

Sok példa van különleges megoldásokra: a fenti kép is egy ilyen "hibridben" készült, a hosszú udvart egy keresztganggal osztották meg, viszont csak az udvar egyik felében vannak körfolyosók, a másik udvarfélre "utcai" homlokzattal néznek a lakások. A kép sajnos a pesti bérházakra inkább jellemző állapotot mutatja.

Fehérhajó utcai gangos átjáróház. Kép forrása

A gangos házak építése a századfordulón is javában zajlott, mikor a szecesszió sok szempontból szembe került a korábbi építészettel. A modernisták éppen azt rótták fel a szecessziós építészeknek, hogy csak a formát változatták, a tartalmat nem, tulajdonképpen ugyanolyan gangos bérházak épültek, mint azelőtt, csak szecessziós köntösben:

Szecessziós gangok a Thököly úton. Kép forrása

Lépcsőházból nyíló lakások a Margit körúti "dugattyús házban". Kép forrása

Az első világháború után véget ért a gangos házak korszaka. Az építészek, a várostervezők, maga az engedélyező Közmunkatanács, de még a vásárlók sem akartak már ilyenekben élni. Az ekkor épült házaknak természetesen vannak udvaraik (ahogy az a fenti képen látszik), de a lakások már "csokorba fogva" a lépcsőházakból nyílnak. Az intimitás valóban nagyobb lett, de ezekben a házakban már más embertípus élt: modern, individualista, az udvaron nincs gyerekzsivaly, a szomszédnéninek sem lehet beköszönni a konyhába a lépcsőházba menet. Persze maguk a gangos házak, vagyis a lakók összetétele is megváltozott, sok ablakon már rács van (noha a általában a lépcsőházból nyíló lakásokba törnek be), a legtöbb lakást gyakran váltó bérlők lakják és az udvarok is csendesebbek. A gangok persze állandóak...

Tűzfal egy Múzeum körúti ház udvarán, háttérben a szomszéd utcai ház gangjai. Kép forrása