Színes középkor - a felújított bodrogkeresztúri templom

A  szentély helyreállított falképei, a nap, a hold és a csillagos égbolt ábrázolásával. Kép forrása

A bodrogkeresztúri templomról már a felújítás előtt sejtették, hogy jelentős leleteket tartogat: a nagyméretű, elegáns épület jól mutatta, hogy jómódú, borászkodó mezővárosi polgárok megbízásából épült. Gondosan mérlegelt arányai, a kőfaragványok minősége, az ablakok mérművei alapján biztosan kijelenthető, hogy képzett, rangos építőmesterek dolgoztak itt, akik talán a közeli nagyvárosok, Kassa vagy Miskolc nagy építkezései miatt kerültek erre a vidékre. Az elmúlt évszázadok alatt a templom viszont szó szerint elszürkült: a belsőt vastag, szürke festés takarta, a külsőt egy felújítás során rózsaszínűre vakolták. Ráadásul domboldalról hosszú idők során lemosódott a talaj, mintegy 70 centiméterrel feltöltve az épületet kívül-belül. A 2017-ben induló kutatómunka mindenkit meglepett: szinte teljes egészében előkerült a szentély falfestése és a hajóban is nagyméretű, összefüggő darabok kerültek elő. Nem csak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló, hogy ilyen autentikus, nagyméretű kifestés került elő ennyi évszázad után. A belső megdöbbentően vidám és szinte játékos hangulatú: a középkorban igen kedvelték az élénk színű, geometrikus, perspektívikus jellegű díszítéseket.

A felújítás tervezői, a régészek és a kivitelezők egy csoportja a munkák indulása idején. Kép forrása

A munkák során rengeteg, már régóta fennálló problémát is sikerült orvosolni: megállították a domboldalon álló épület csúszását, kívül-belül visszaállították a középkori járószintet (ez a falak víztelenítésésére is jó hatással volt), új, egységes és ízléses berendezés készült, az egykori főúri karzaton és ahhoz csatlakozó terekben kiállítótereket hoztak létre. A felújítást (a képen középen álló) Rudolf Mihály miskolci építész tervezte. Nevéhez több környékbeli műemlékfelújítás is köthető,  többek között a miskolci Avasi-templom, vagy a füzéri vár helyreállítása, illetve rekonstrukciója. 

A kripta feltárása. Kép forrása

A felújítást minden esetben régészeti feltárás előzi meg. Ez gyakran csak részleges, hiszen a legtöbb esetben csak nem történik teljes felújítás mint itt, vagy épp a határidő rendkívül sürgető. Ebben az esetben viszont szerencsés helyzet állt elő, teljes körű, az épület egészére és tágabb környezetére is kiterjedő munkákat lehetett elvégezni. A feltárást a Magyarságkutató Intézet szakemberei végezték, Makoldy Miklós vezetésével. Szinte teljes épségben került elő a kripta, aminek a fedkövének felemelése a képen látható. Az előkerült tárgyakat a kiállításon mutatják be.

A templombelső a helyreállítás előtt és után, jól látható, hogy most lépcsők vezetnek a hajóba. Képek forrása

A falfestések restaurálás közben. Kép forrása

A felújítás talán legjelentősebb és leglátványosabb részét a festőrestaurátori munkák alkották, ezeket Nemessányi Klára, Fabó Éva és Nemessányi Péter végezték, mindannyian már sok kastélyon és templomon tapasztalatot szerzett szakemberek. Az elmúlt évtizedekben ebben a szakmában is komoly módszertani változások történtek, a hatalmas technológiai fejlődés mellett. Néhány évtizede a munkák a meglévő maradványok konzerválására szorítkoztak, kiegészítést csak néhány esetben végeztek, ami a látogatóknak sokszor furcsa látványt adott. Azonban már több helyszínen, így itt is kiegészítik a falképeket, ami egy geometrikus minta esetén viszonylag könnyen megoldható és rendkívül látványos. A szakemberek azonban továbbra is mindig jól elkülönítik az eredetit az újtól, a fenti képen is látszik, hogy a megmaradt töredékeknek egészen más a felülete, mint a kiegészítésnek - ezt általában csak közelről lehet észrevenni, de fontos, hogy a különbség megmaradjon, hiszen a restaurátorok a jövőnek is dolgoznak, így alapvető elvárás, hogy egy kétszáz év múlva vizsgálódó kutató is jól lássa, melyik rész a középkori és melyik rész készült a 21. században. 

Az új burkolat fektetése. Kép forrása

Külön öröm, hogy a templom nincs "túlújítva", nincs minimalistának nevezett, a valóságban rideg-hideg berendezés, kiüresítés. Az új padlóburkolat sem élesre csiszolt, milliméter pontosan illesztett, hanem eltérő méretű, kissé szabálytalan, helyben bányászott kövekből készült. 

Egy falkép megújulása: a szürke festés eltávolítása után előkerült Szent Miklós alakja, de az is láthatóvá vált, hogy pont az arca közepét végigvésték egy vezeték elhelyezése miatt (aki a munkát végezte, természetesen nem tudta, mi van a szürke réteg alatt). Kép forrása

Az elkészült "sebkötözés". Kép forrása

Nemessányi Klára restaurátor-művész épp az arc visszaállításán dolgozik. Látható, hogy a sima felület itt is elkülönül az eredeti, érdes környezettől. Kép forrása

A végeredmény: a restaurált falkép Szent Miklós és Szent Katalin alakjával (a kezében kerékkel). Kép forrása

1481 - évszám a bejárati ajtón, a négyes a középkorban szokott módon "fél nyolcassal" jelölve. Kép forrása

A templom fehér kifestést kapott, a boltozati kőbordákat rózsaszínre festették. Jól látható jobb oldalt az egykori kápolnába vezető, de mára befalazott ív is. A pelikánmotívummal díszetett karzat a barokk korban épült, jól mutatja, hogy egy műemlék hogyan "növekszik", ahogy az évszázadok újabb és újabb épületrészekkel gazdagítják. Kép forrása

A már "madjnem kész" főhajó. Kép forrása

Az új csillárok. Kép forrása

Minden műemléképület, de kiváltképp egy középkori templom esetén nagy tervezői kihívást jelent a berendezési tárgyak megalkotása. Hiszen számos olyan tárgyat kell elhelyezni, amiről az építés idején még csak elképzelés sem volt: csillárok, falikarok, tájékoztató elemek, ergonomikus ülőbútorok, vagy éppen a szembemiséző oltár. A templomba nagyon szép, a régi falakhoz illő, jól láthatóan kortárs, de mégsem tolakodó világítótestek kerültek (a falikarok az előző képen jól láthatók). Ezek fekete fémből készültek, a mezőkben stilizált tulipánmotívummal. 

A templom szentélye a helyreállítás előtt és után. Képek forrása

A templom külseje is fehér színt kapott, természetesen a korabeli, "fröcskölt" vakolási módot alkalmazták, így a falak nem sima felületűek. 

A beállványozott szentély. Kép forrása

Gyakran az állványzat is különleges látványosság, itt is érdekes látni, milyen jól leköveti az épület szerkezetét, a sokszögzáródású szentélyt és a sugáriányú támpilléreket. 

A templom déli homlokzata. Ez a napsütötte oldal, a középkorban mindig ide nyíltak a nagyméretű, mérművekkel díszített ablakok, míg az északi, hideg oldal tömör maradt. Kép forrása

Az északi oldal. A torony mellett egykor állt kápolnát nem építették újjá, de a képen látható ácsolt szerkezettel szemléltetik az egykori tömegét. Természetesen a templom egész környezetét felújították, ami azért is szükséges volt, mert a terepszintt majdnem egy méterrel lejjebb került - vagyis pontosabban visszaállt a középkori terepszint. Kép forrása

A helyreállított falképek. Kép forrása

A helyreállítással a látnivalókban eddig sem szűkölködő Tokaj-hegyalja egy újabb fantasztikus épülettel gyarapodott. Itt jóval több történt, mint egy egyszerű épületfelújítás, visszakaptuk a sajnos nagyrészt megsemmisült magyar középkor egy jelentős darabját, egy európai viszonylatban is értékes, különlegesen derűs és színes templomot.