Szeged, az építészeti válasz Trianonra
Rerrich Béla pályaműve a Dóm térre, 1930-ból. A terv legnagyobb részben megvalósult. Kép forrása
A trianoni békediktátum értelmében történt hatalomváltás elől mind a Kolozsvári Egyetem, mind a Csanádi püspökség menekülni kényszerült. Kis kitérők után mindkét intézmény Szegedre került, ahol az 1879-es árvíz pusztításai után a Monarchia egyik legjelentősebb városfejlesztési munkái zajlottak, amik azonban még nem voltak befejezve. Éppen a legfontosabb helyszín, az árvíz után elkezdett Fogadalmi templom környéke mutatott még rendezetlen, falusias képet. Így ezen a területen kezdődött a két háború közötti Magyarország talán legfontosabb város - és egyben országfejlesztési projektje.
A Palánk nevű városrész 1925 körül. A templomon épp bontják az állványokat, azonban még se Dóm-tér, se klinikák. Kép forrása
A fejlesztési munkákat több tényező segítette, illetve alakította. A város országgyűlési képviselője és egyben a kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó nagyszabású oktatásfejlesztési programot indított a húszas években. Ennek része volt a Szegedre menekült kolozsvári egyetem és a Pécsre menekült pozsonyi egyetem fejlesztése a debreceni egyetem építkezéseinek támogatása mellett. Ráadásul a Trianonban elvesztett nagyvárosokat is pótolni kívánták, így erősen fejlesztették a megmaradt területek főbb központjait. Az orvosi karhoz tartozó klinikai negyed kiépítése pedig nem csak Szeged egészségügyi ellátását oldotta meg magas színvonalon, hanem az egész - akkoriban ilyen téren jelentősen elmaradott - dél-alföldi régió egészségügyi ellátását emelte jóval magasabb szintre. Végül, de nem utolsó sorban pedig a szegedi belváros városépítészeti kérdéseit is megoldották. Bár a fenti képen látható utca valóban hangulatos (főleg, ha nem ott lakunk), a salétromos, málló falú házacskáknak menniük kellett, helyükön ma épp az egyetemi klinikák találhatók.
Az előző nézet kissé távolabbról és pár évvel később. A Palánk-negyed helyén az új klinikai tömbök állnak. Kép forrása
A beruházás szimbolikus jelentőségű volt. Mutatta, hogy az első világháború és a területcsonkolások ellenére Magyarország magára talált, sőt, egyetem(eke)t, jól felszerelt kórházakat, várost épít, a Klebersberg-i "kultúrfölényt" is bizonyítva. Ráadásul az építkezések visszafogott, konzervatív stílusban történtek, míg az utódállamokban, Csehszlovákiában, Romániában, Jugoszláviában a funkcionalista, itthon sokáig "bolsevik stílusnak" tartott Bauhaus-jellegű irányzatok hódítottak már.
A frissen elkészült Dóm-tér. Kép forrása
Hasonló szellemben, visszafogott, de mégis sok tekintetben modern stílusban épült ki a Dóm tér. A pályázatot "az első magyar tájépítész", Rerrich Béla nyerte (lásd címlapkép), akinek téglából épült árkádos térfalai egyszerre idézik az olasz piazzákat, az angol egyetemeket és a skandináv hagyományos modern középületeket (Rerrich legfőbb ihletőforrása saját bevallása szerint a stockholmi városháza volt). Az épületek egyszerre adnak helyet az egyetemi intézeteknek és a Temesvárról elmenekült csanádi püspöki hivataloknak. Az árkádot alkotó oszlopok nagy része egyedileg formált, találhatunk csavartat, henger alakút, sarkainál levágottat, de még kőből faragottat is. A téglát, ami az Alföld egyik hagyományos építőanyaga a szegedi téglagyárban fejlesztették tovább, hogy elnyerje ma is látható sötétvörös-fémesen csillogó színét. A hosszú kisérletezés szerencsés végkimeneteléről a külföldön tartózkodó Klebelsberget latin nyelvű táviratban értesítették arról, hogy "megtalálták a magyar Alföld új építőanyagát".
Az 1200 körül épült Dömötör-torony, Szeged legrégibb épülete. Kép forrása
A téren állt templom bontásakor derült ki, hogy a barokk-korinak gondolt épület jóval régebbi, ugyanis a "hámozás" során egy középkori torony bukkant elő. Noha nem számoltak vele, a tornyot végül megtartották, ami mára úgy illeszkedik a térbe, mintha direkt tervezték volna így. Ráadásul jól mutatja, hogy a tégla, mint építőanyag milyen nagy hagyományokkal bír a környéken. A tér elkészültekor újabb - kellemes - meglepetés érte az illetékeseket: rájöttek, hogy kiválóan alkalmas szabadtéri előadások megrendezésére, így már az átadást követő évben, 1931-ben megtartották az első Szegedi Szabadtéri Játékokat, amit a salzburgi hasonló rendezvények párjává kívántak fejleszteni, ami szitén illett a korszak aktív kultúrpolitikai elképzeléseibe.
Az órajáték teljes pompájában. Kép forrása
A Dóm teret számos részlet, a kézműves gondosság teszi hangulatossá, mintha az nem is a harmincas években, hanem egy középkori angol egyetem számára épült volna. A zenélő óra mellet több szobor, az ablakok alatt elhelyezett vármegyecímerek és a tégla bravúros formálásából adódó minták és díszek teszik egyedivé a teret, miközben az korszerű vonásokat is mutat. Az árkádok alatt az évek során szoborgalériát, a "magyar pantheont" állították fel, ezzel is megerősítve a tér szimbolikáját.
A szomszéd utcában álló Art Hotel. Kép forrása
A tér hangulatát meghatározó téglát a későbbi évtizedekben is alkalmazták a környék foghíjainak beépítésekor. Ilyen homlokzattal épült fel a Dóm tér utolsó üres telkére 1984-ben és ezért jól is illeszkedik a Somogyi Károly Könyvtár, de ezt az anyagot alkalmazták 2013-ban, a csatlakozó utcában is, ahol ráadásul a szűk telek jó beépítésével a szomszédos ház addig szabadon álló tűzfalát is sikerült takarni.
A Dóm tér szinpadtechnika nélkül, vásár idején. Kép forrása
Az elmúlt években sikerült a teret egész évre lefoglaló szinpadtechnikát korszerűbbre cserélni, mobil nézőtérrel, így a tér az előadásnapok kivételével újra szabad. Talán itt érzékelhető legjobban az az óriási erőfeszítés, amivel sikerült az ország történelmének talán legnagyobb tragédiája után erőre kapni és komoly szellemi és fizikai építőtevékenységet kifejteni.