Szebb, mint volt - újjáépített városok Szegedtől Lisszabonig

Az 1879-es árvíz után újjáépített Szeged. Kép forrása

Tűzvész, földrengés, árvíz, háború - a történelem során gyakran teljesen városok semmisültek meg, hogy aztán főnixként újjászületve a korábbinál szebb állapotban éljenek tovább. Az európai városépítészet történetében egymást érték az elemi és hadi csapások, amik során sokszor óriási értékek pusztultak el, de egyben lehetővé vált a fejlődés is. A legtöbb város, ha más formában is, de megőrizte szépségét, igaz, a középkori ódon hangulatot a barokk pompa váltotta fel, ahogy a kanyargós és szűk utcákat a széles, egyenes sugárutak. Ráadásul vannak olyan városok, ahol egy elemi csapás hosszú távon kifejezetten hasznos volt, az adott város előnyére alakult át, olyan rendezett állapotot ért el, amit az adott katasztrófa nélkül sosem lett volna képes. 

Győr, 1566, tűzvész

Az újjáépítés során kialakított utcahálózat közepén található Széchenyi tér. Kép forrása

Az akkori Magyarország egyik legfontosabb végvára és egyben egyik legjelentősebb városa az 1566-os tűzvészben szinte teljesen elpusztult. Ekkor semmisült meg a püspökvári együttes kivételével a középkori, gótikus Győr. Az újjáépítés tervezését már a következő évben megkezdték az itáliai hadmérnökök, akik az erődítési munkákat is irányították. A város új, négyzetrácsos alaprajzot kapott, széles utcákkal, amik megkadályozták a tűz terjedését és megkönnyítették a városfalak elérését. A terület közepén, úgynevezett tömbkihagyással jött létre a főtér, a mai Széchenyi tér. A város, négy éves török megszállást leszámítva szépen fejlődött, ennek bizonysága a hazánkban különleges reneszánsz és korabarokk épületállománya és különösen azok jellegzetes, oszlopos udvarai. 

Lisszabon, 1755, földrengés

Az újjáépített város főtere a didalívvel. Kép forrása

Az 1755-ös mindenszentek napi földrengés nem csupán Európa egyik legszebb városát döntötte romba, de jelentős gazdasági hatásai miatt hosszú távon véget vetett Portugália nagyhatalmi helyzetének is. A pusztítások utáni rekonstrukciót Pompal márki irányította, aki a völgyben elhelyezkedő, leginkább elpusztult városnegyedet Győrhöz hasonló rendszerben, széles, egyenes utcákkal építette újjá, amik a Tejo-folyó széles torkolatához vezetnek. A negyed a márkiról kapta a nevét: Baixa Pombalina, vagyis Pombal alsóvárosa. Az újjáépítés lázában új stílusirányzat született, amit szintén a karizmatikus államférfiról neveztek el: ez a jellegzetes Pombalin-barokk, a késő-barokk Portugál birodalomban elterjedt jellegzetes változata. 

Szeged, 1879, árvíz

Az árvíz után kiépült körúton álló Reök-palota. Kép forrása

Az árvíz (vagy ahogy a helyiek emlegetik, "a víz") előtti Szegedet a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szépnek nevezni. A város közepén a középkori eredetű, de osztrák kaszárnyává valakított vár állt, aminek többszáz méteres körzetét hadi okok miatt nem lehetett beépíteni. Ezen túl húzódtak a város girbegurba utcái, többnyire földszintes, vályogból épült lakóházakkal, amik közül csak itt-ott emelkedett ki egy templom, vagy egy városias lakóház. A városban ráadásul több holtág, mélyedés húzódott, ami mocsaras, bűzös szúnyogkeltető volt. Ezt az akkor már nagy, nyolcvanezer fős várost mosta el 1879 március 12-én a vízrendezési hibák miatt visszatoruló Tisza. 5458 ház omlott össze, 265 maradt épen, ráadásul ezek nagy részét is le kellett később bontani. A katasztrófának óriási európai visszhangja volt, az elpusztult városba látogató Ferenc József híres kijelentést tett: "Szeged szebb lesz, mint volt". Az uralkodónak lett igaza, az újjáépítést irányító Tisza Lajos és megbízottja, a várostervező Lechner Lajos vezetésével felépült a "palotás Szeged". Lechner könyvet is kiadott az újjáépítésről, ebben leírta, hogy milyen, máig korszerű elvek vezették: a már által Budapesten is alkalmazott körutas-sugárutas alaprajzot alkalmazta itt is, ami lehetővé teszi, hogy a város minden pontja elérhető legyen. Széles, fásított utcákat, tömbnyi területű parkokat hoztak létre, és ami talán a legerőremutatóbb, a Tiszát a város főutcájának képezték ki. A szinte műalkotásnak is beillő új város kiépítése az 1920-as években fejeződött be. 

Münster, 1945 háborús bombázás

A münsteri Prinzipalmarkt 1950-es években épült házsora. Kép forrása

A második világháborús pusztításokat semmiképp sem lehet a "szebb lett, mint volt" kategóriába sorolni. Az emberi veszteség mellett megdöbbentő az európai kultúra pusztulása, Nürnbergtől az olasz Montecassino-n át Varsóig. Ráadásul az elpusztult városok újjáépítése nagyrészt a modern várostervezési elvek szerint valósult meg, amik már enyhén szólva is idejétmúltak. A kevés kivétel közé tartozik a vesztfáliai Münster, aminek hosszú főterét az évszázadok során eléggé átépítették, több épületet lebontottak, átépítettek, mindent elleptek a reklámtáblák. A középkori belváros teljesen kiégett a légitámadások során. Az újjáépítést nagy gonddal és igényességgel végezték, a város templomait restaurálták, míg a főtéri épületeknél nemes kőburkolatot alkalmaztak, a homlokzatok kidolgozottak, az árkádok, az oromzatok a középkort idézik. Csupán a részleteket néző avatott szemnek tűnik fel, hogy az egész együttes az 1950-es években épült. A hatást fokozza a rendezettség, még az üzleteket jelző feliratok is visszafogott, egységes aranyszínű betűkkel kerültek a homlokzatokra. Így Münster azon kevés elpusztult város közé tartozik, ami ha nem is lett szebb, mint a háború előtt volt, de megőrizte középkori báját, hangulatát.