Sugárútból autópálya: a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út

A Kossuth Lajos utcát és a Rákóczi utat a századfordulós Budapest tervezői a város reprezentatív sétáló és bevásárlóutcájának szánták, ma viszont városi autópályaként és "hajléktalanszállóként" funkcionál.

Villamos, fasorok, gyalogosok: az Astoria a húszas években. Kép forrása

A főváros legfontosabb és egyik leghosszabb közlekedési tengelye az Erzsébet-hídtól a Keleti pályaudvarig tart. Az egykori Kerepesi országút a mai Astoriánál érte el a várost, majd szűk utcákban haladt tovább a Duna felé. A századfordulós évek legfontosabb városrendezési kérdése volt az útnak a Dunával, illetve az új Erzsébet-híddal való összekötése. Nagy bontások és építkezések után alakult ki a fenti kép: a rendezett, elegáns Kossuth Lajos utca két sorban a sarokkupolás bérpalotákkal. A nagyvárosias kiépítés az átalakuló Rákóczi úton is folytatódott, egészen a Keleti-pályaudvarig, Budapest, sőt az ország egyik fontos kapujáig. Az út mentén végig kávéházak, üzletek, mozik csalogatták a nagyszámú sétálót. Ennek az állapotnak a hetvenes-nyolcvanas években egy sor várostervezési hiba vetett véget: ma az út egy többsávos "városi autópálya", ahol önszántából senki sem tartózkodik szívesen. Ennek következményei a rossz színvonalú, vagy épp bezárt üzletek, a fuldokló fasorok, az árkádok alatti szagok...



Az "autópályásított" Kossuth utca 1975-ben. Kép forrása

A Kossuth utca-Rákóczi út kálváriája 1972-ben kezdődött. Noha Baló György riportjában boldogan jelentette, hogy a két megszűnt villamosvágány helyén két sávot engednek át a gépjárműforgalomnak, az átépítés utáni években már látszódott a terv összes hibája: miután még sem az M0-s, sem a Hungária körút nem épült még ki, a mai állapotokat megszégyenítő dugók alakultak ki az útvonalon. Így a villamosok helyettesítésére beállított buszok is veszegelni kényszerültek, ezért hamarosan külön buszsávok létesítése vált szükségessé: így megszűnt az a két sáv, amit az előző években nyertek. 

Alig hihető, hogy egykor a város főutcája volt... kép forrása

 A forgalmas út mellől, a fasorok mellett az igényesebb vásárlók is eltűntek. A sok bezárt üzlet, filléres bolt között a pár éve megnyitott Auguszt-cukrászda képvisel szinte egyedül magasabb színvonalat.

A Kossuth utca 12. alatti Ford üzlet 1927-ben, és a helye 2014-ben. Képek forrása

Ma már kevesen gondolnánk, hogy "Európa egyik legszebb Fordautó szalónja" is a Kossuth utcában állt. Az 1927-ben megnyitott szalon jól szemléleti, milyen színvonalas volt az utca kínálata: az úrvezetők két szinten válogathattak az amerikai autócsodák között. Ma az üzlet földszinti része már nem üres, egy divatáru-bolt működik benne, azonban az első emelet továbbra is kiadatlan. Nem is szólva az eleganciáról, az jóidőre kiveszett az útból.

A Puskin-mozi nézőtere. Kép forrása

Az útvonalon leginkább a mozik őrzik még az egykori hangulatot: a Puskin mozi Fórumként nyitott 1926-ban, art deco belsőépítészetét ma is megcsodálhatjuk a filmvetítések előtt és után (vagy akár alatt). Hasonlóan felújítva működik a Rákóczi úti Uránia mozi.

Az Astoria metróállomás és a hozzá kapcsolódó aluljáró építése 1963-ban. Kép forrása

A "városi autópálya" koncepció fontos eleme volt az gyalogos aluljárók építése. Ehhez kapcsolódva egyébként a gépjárműforgalom számára is épültek alul-és felüljárók, ekkor létesült a Nyugati téri és Baross téri felüljáró, valamint a mára már elbontott Ferenciek terei aluljáró "alagút" is. A gyalogos aluljárók önmagukon túlmutató jelentőségűek: nem csak a metróállomások megközelítését szolgálták, ettől kezdve a gyalogosok nem a zebrán "rontották a levegőt", hanem lelépcsőztek, majd fellépcsőztek a kereszteződésben. Így vált a belváros valóságos rémálommá a babakocsis kismamák számára, nem is beszélve az akkor még nem ismert akadálymentesítésről. Nem is beszélve arról, hogy az így megépült aluljárók azóta is Budapest bűnözési gócpontjai, és a főpolgármesteri választási programok állandó szereplői.

A Rákóczi út elején álló Stern-ház. Kép forrása

A dugóban álló autók, sötét aluljárók és a bezárt üzletek felett azonban építészeti remekek egész sora mutatja, hogy egykor ez volt a város egyik főutcája, kiemelt útvonala. Különösen Schmahl Henrik hagyta rajta kézjegyét az úton, az a német építész, aki Budapesten hozta létre velencei gótika ihlette épületeit: a Párisi udvart, az Urániát és a kettő között a fenti Stern-házat, ami a város egyik első acélszerkezetes áruházépülete volt, ami lehetővé tette az óriási kirakatok építését.

A Rákóczi út az Astoria felől nézve. Kép forrása

Az útvonal az Astoria, vagyis a régi városkapu után kiszélesedik, innen már irányonként két sávban (plusz buszsáv) hömpölyöghetnek az autók az átépített üzletportálok és a cserélgetett ablakú házak között. 

2014-es fővárosi terv az út átépítésére. Kép forrása

A helyzet megoldásával sokan foglalkoztak, legutóbb 2014-ben készült fővárosi terv az út átépítésére, ami - egy forgalmi sávot valóban elvenne a gépkocsiközlekedési területből - viszont nem tekinthető autóellenesnek sem, hiszen a forgalom jelentős része az úton tranzitként áramlik át sok esetben az ország egyik részéből a másikba. Láthatóan a terv komplex módon tartalmazta a közterek átépítését, középre helyezett, később villamos kiépítésére alkalmas buszsáv és fasor létesítését is. Megvalósítása sajnos a közeljövőben nem várható. 

Árkád a Blaha Lujza téren. Kép forrása

Jelenleg a fenti "csendélet" és színvonal jellemzi az utat. A Rákóczi út külsőbb szakaszát az úgynevezett  árkádosítás határozza meg a mai napig, ami szoros összefüggésben van a hetvenes évek elhibázott forgalmi tervezésével. A plusz forgalmi sávok kiépítése miatt ugyanis a járdákat "be kellett vinni" az épületek alá, így épültek ki az árkádok. Az ötlet alapvetően nem volt teljesen elhibázott, hiszen így időjárástól védett, egységes tervezésű terek jöttek létre, azonban - mint a modern építészetben sokszor - a kimódolt elvek nem működtek a valóságban. Ahogy a gépjárműforgalom növekedett, a sétálók is elmaradoztak, így az üzletek is tönkrementek, különösen a rendszerváltás utáni plázanyitások után. Az így lényegében üressé váló terület pedig "felhívás volt keringőre", így az árkádok lényegében hajléktalanszállássá alakultak. Nem kell hosszasan kifejteni, hogy ez a spirál lefelé gyorsul, hiszen egy ilyen környezetben már végképp senkinek nem jut eszébe nem csak sétálni, de akár üzletet is nyitni.