Sebezhető örökség: védett (és kevésbé védett) üzletek

Az épített örökség talán legsebezhetőbb csoportját alkotják a belsőépítészeti emlékek, ezen belül is az üzlethelyiségek. Az alábbiakban bemutatunk néhány szerencsés és kevésbé szerencsés sorsú kereskedelmi emléket.

Szövetáru-kereskedésből ingatlaniroda a budapesti Petőfi Sándor utcában. Kép forrása

A műemlékállomány talán legsérülékenyebb elemei a belsőépítészeti elemek és együttesek, hiszen ezek sokszor egy-egy használó vagy funkció speciális igényeire szabva készültek. Ezek közé tartoznak a lakások, kastélyok, villák belső terei mellett az üzlethelyiségek is. Itt ez a probléma fokozottan jelentkezik, hiszen a kereskedelemben szinte csak a változás állandó. Például ma már alig vannak méteráru-kereskedések, pedig egykor ezek a luxusüzletek közé tartoztak, hasonlóan luxus kialakítással. A műemlékvédelem a hetvenes-nyolcvanas években ismerte fel, hogy ezeket a alkotásokat védeni kéne, néhány esetben már későn: pont erre az időszakra esett az államosított kereskedelem működése, és ezek a vállalatok sokszor nagy, ma már jóvátehetetlen barkácsolást végeztek: több Andrássy úti vagy nagykörúti enteriőr, portál ekkor pusztult el. A helyzet a rendszerváltozás után sem sokat javult, sőt, a kereskedelem teljes átalakulásával,  plázák megjelenésével éppen a főbb bevásárlóutcák züllöttek le. Az alábbiakban pár példával mutatjuk be, hogy hol sikerült a megváltozott igényekhez illeszteni a védett berendezéseket, és sajnos hol várat még ez magára, sőt, hol került veszélybe az eddigi műemlék üzlethelyiség.


Egykori Brammer-szövetkereskedés - ingatlaniroda, Budapest

Az üzlet még eredeti funkciójában a harmincas években. Kép forrása

Az üzlet 1922-ben költözött a Petőfi Sándor és Régiposta utca sarkára. A tulajdonos, Brammer Ödön, vagy ahogy a városban emlegették a "szövetkirály" nem hazudtolta meg hírét, pompás neobarokk üzletet nyitott, a korábbi épülethez illeszkedő vörös mészkő-faportállal és pompás belső térrel. A galériás üzlethelyiségben polcokon és asztalokon sorakoztak a drága szövetek. Brammer egyébként egy marketingzseni volt, feltűnő reklámfogásokkal élt, vevőszolgálatot indított, csomagküldést vállalt és nem utolsósorban maga az üzlethelyiség is önmaga reklámja volt. A jól menő céget a zsidótörvények, majd az államosítás tette tönkre, az üzlet viszont szinte csodával határos módon megmaradt, állami textilüzletként úszta meg a "korszerűsítéseket". Végül 2011-ben költözött el az üzlet a Bajcsy-Zsilinszky útra, egy sokkal kisebb helyiségbe, hiszen ma már kevesen varrnak vagy varratnak ruhát jó minőségű szövetből. A berendezést viszont műemlékké nyilvánították, így szerencsére nem lehetett átalakítani. Évekig egy luxusmárka kínálta a polcokon táskáit, ma viszont egy ingatlaniroda működik itt. A belsőépítész tervező jó munkát végzett, a szövetpultokon munkaasztalokat alakítottak ki, a polcokon virágok és könyvek kaptak helyet. A kirakatban kelmék helyett pedig az eladó ingatlanokat lehet szemügyre venni. 

Ford-szalon, Kossuth Lajos utca

A Kossuth utca 12. alatti Ford üzlet 1927-ben, és a helye 2014-ben. Képek forrása

Kevésbé volt szerencsés a "történelmi" Ford szalon a Kossuth Lajos utcában. Az 1927-ben megnyitott, többszintes üzlet a felette lévő homlokzattól kissé eltérő stílusú, klasszicizáló portált kapott (bizonyára úgy vélték, hogy az elegáns autókhoz ez a stílus illik legjobban). Az üzlethelyiség későbbi sorsa szinte az egész utca szimbóluma lehetne: sokáig üresen állt, most egy divatáru bolt működik itt, de az egykori nagyság már a múlté, ráadásul az emeleti rész továbbra is üres, ami épp az üzlet nagyvonalúságát biztosította. 

Az üzlet, vagyis a szalon belseje a megnyitás idején. Kép forrása

Opera Patika - parfüméria, Andrássy út

Az egykori patikában gyógyszerek helyett illatszerek sorakoznak. Kép forrása

Az Andrássy úton 1888-ban nyílt meg a stílszerűen a szomszéd operáról elnevezett gyógyszertár. A földszint felét elfoglaló gyönyörű portálja jól láthatóan átépítés, kissé eltér a fölötte lévő homlokzattól, jól mutatva, hogy egy utólagosan átépített üzlet is komoly értéket képviselhet. A műemlékileg védett gyógyszertár, ami hagyományos, galériás fa beépített bútorzattal rendelkezett, 2008-ig működött, majd az üzlet több évig üresen állt. Időközben az Andrássy út átalakult (vagyis inkább visszaalakult) luxustermékeket árusító útvonallá, így az egykori patikában egy neves parfüméria nyitott üzletet. Az üzlet felújítása során kompromisszum született, ugyanis az egykori patikaberendezés az utcaiból az udvar felé eső traktusba került, viszont teljesen megmaradt, csak most gyógyszerek helyett parfümöstégelyek vannak a polcokon. Az utcára nyíló helyiségben a cég hagyományos, modern eladótere kapott helyet. Ez az eset is mutatja, hogy a kereskedelmi értékek megóvása érdekében sokszor kompromisszumra van szükség, hiszen bizonyára a legtöbben továbbra is szívesen vették volna, ha a hagyományos berendezés az utcáról is látható, az üzlethálózat arculatába ez kevésbé fért bele. Az egykori patika viszont összességében egy rendkívül igényes üzlet - igaz kissé alárendelt - részeként megmaradthatott.

ERMA textilüzet, Teréz körút

A textilüzlet kirakata az 1930-as években. Kép forrása

A Zeneakadémia mögött (előtt) található üzlet jó példája a "növekvő műemlék" esetének, vagyis, mikor egy történeti épületre újabb és újabb, hasonlóan értékes rétegek rakódnak. A 19. század végi körúti, Andrássy úti házak földszinte, épületszerkezeti és stilisztikai okok miatt rövidesen szűkösnek bizonyult a fellendülő kereskedelem számára. Szinte pár év múlva elkezdték a portálok átépítését, ami az egykori Opera patikánál is láthatóan sokszor értékes kiegészítés volt. Hasonlóan jó színvonalúak a harmincas évek klasszikus modern kiegészítései, amikor még igazán értették, hogy milyen fontos a nemes anyag, vagy az áramvonalas forma. A két alapító, Herzmann Erzsébet és Goldberger Mariska is ilyen portált terveztetett a nevükből képzett ERMA szövetáru-kereskedésnek. Az üzletet a kor egyik legnevesebb belsőépítésze, Rákos Pál tervezte 1935-ben. A historizáló homlokzattól egy elegáns fehér mészkőkeret és előtető választja el a portált, a homloklapok vörös mészkőből vannak. Ide vágták be, a szűkös portálnyílásokat áthidalva a hatalmas üvegkirakatokat, amiket vékony fémtok keretezett. A bejárat és a sarok fölött az üzlet neve volt olvasható, hatalmas neoncsövekből kialakítva, ami természetesen éjszaka is világított - szinte elsőként a később legendássá váló pesti neonfeliratok között. A bejárati előcsarnok további kirakatok megnyitását tette lehetővé, ráadásul a bal oldalon még egy kisebb, kiadható üzlethelyiséget is kiadtak - a képen jól látszik, hogy autóalkatrész-üzlet működött, a kirakatban látszanak is a dísztárcsák. A háború után a bolt hasonló profillal működött, röltex-fiókként. 1987-ben, Ferkai András építész, a kor kereskedelmi építészetének szakértője tervezésében újította fel a portált az állami vállalat. Az üzlethelyiség azóta kissé megkopott, a röltex helyén divatárú bolt, a kisebb boltban szolárium működik. 

"Nagycsemege", Pécs

A "nagycsemege" az 1980-as években, jól látszódnak a freskók. Kép forrása

A pécsi Király utca egykor a város nyüzsgő bevásárló útvonala volt, elegáns üzletekkel, villamosforgalommal. Mára ebből sajnos kevés maradt, az utcában főleg a turistákra specializálódott vendéglátás maradt, igaz, máig üzemel az ország legrégibb cukrászdája, az 1789-ben (!) megnyílt Caflisch. Viszont mára a múlté a "nagycsemege", aminek elődje 1927-ben nyílt meg az utca szabályozásakor épített nagyvárosias, szecessziós bérházban. A nagy belmagasságú üzlethelyiségben, ahogy a képen látható, még a nyolcvanas években is szinte minden kapható volt, amit előállítottak az országban - néha újsághír számolt be egy-egy citromszállítmány érkezéséről. A Pohli-csemegéből valójában 1948-ban, az államosítás után lett "Nagycsemege". A bolt különlegességét adó freskók is ekkor készültek. Az ideológiai nevelés érdekében úgy gondolták, jó ötlet, ha a pécsiek a kolbász  - és szalonnaválogatás között is értesülnek a szocialista Pécs építésének eredményeiről, ezért a falra körben - egyébként valóban művészi értékű - freskósorozat került.

A freskó részlete - Pécs építése. Kép forrása

A freskók elkészítésével érdekes módon Gebauer Ernőt, a "templomfestőt" bízták meg. Gebauer a húszas és harmincas években, a nagy pécsi építkezések idején a város templomainak és középületeinek egész sorát díszítette freskóival. A pécsi "nagycsemege" 1999-ben bezárt, mikor a Julius Meinl kivonult az országból, helyén azóta étterem működik. A nagyvonalú belső tér a freskókkal így szerencsére ma is megcsodálható. 

Philanthia virágbolt, Váci utca

A virágbolt belső tere. Kép forrása

A váci utcai legendás virágbolt közelmúltbeli bezárása mutatja, hogy ezek a műemléki értékű üzletek szinte állandó veszélyben vannak - jöhet gazdasági válság, egy új tulajdonos, új funkció és máris "résen kell lennie" az örökségvédelemnek. A klasszicista ház földszintjén 1904-ben nyílt meg a szecessziós virágbolt. Portálja az ERMÁ-hoz hasonlóan jó példája a különböző korok építészeti együttélésének. A portált és a belsőt Kőrössy Albert Kálmán, több szecessziós villa és bérpalota tervezője alkotta Huszárné Szabó Jozefa megbízásából. A Kőrössyre jellemző belga jellegű, virágosnak is nevezett szecesszió valóban jól illett egy virágüzlethez. A bezárás okairól nincs hír, csak remélni lehet, hogy nem kell évekig nézni az üresen álló kirakatot, vagy éppen egy matyóbaba-üzletet, és a portál a megnyitáskorihoz hasonló állapotban lesz majd látható:

A portál az 1920-as években. Kép forrása