Sebezhető örökség - interaktív térképen Budapest védett üzletei
A Kárpátia Étterem belső terei 1925-ben készültek. Kép forrása
Az Architextúra blogon korábban már bemutattuk az épített örökségünk talán legveszélyeztetettebb csoportját képviselő üzlethelyiségeket, felújításuk, újfajta hasznosításuk néhány jó példáját. A védett üzletekből - szerencsére - igen sok van Magyarországon és főleg Budapesten, viszont megőrzésük, éppen jellegükből fakadóan gyakran nem biztosított. A legfrissebb hírek szerint az egykori Hauer cukrászda helyén edzőterem nyílik, ami még a legjobb szándék mellett is komolyan veszélyezteti az eredeti berendezést. Ezt a veszélyt felismerve indította a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum folyamatosan bővülő interaktív oldalát, hogy felhívja a figyelmet ezen értékek fontosságára és veszélyeztetettségére. Az alábbiakban ezekből a védett és kevésbé védett egységekből mutatunk párat ízelítőként - már csak azért is, mert a legtöbb egység étterem vagy cukrászda.
Kárpátia Étterem
Az étterem gyönyörű szélfogója. Kép forrása
A Ferenciek terén, a névadó szerzetesrend bérházában 1877 óta működik étterem. Mai, rendkívül igényes belsőépítészeti kialakítását 1925-ben kapta. Az ekkor kialakított belső világ a középkori Magyarországot és a török elleni harcokat idézi fel. Az ehhez illő Kárpátia nevet 1934-ben kapta. A termeket keményfa lambéria, ólomüvegek és a Parlamentet idéző falfestések borítják. Szerencsére az eredeti, éttermi funkció máig megvan, remélhetőleg a mostani, vendéglátóiparnak kevéssé kedvező időket is átvészeli a Kárpátia.
Mátyás pince
A nagy uralkodó korát megidéző étterembelső. Kép forrása
Nem volt ilyen szerencsés a közeli Mátyás pince, ami sajnos évek óta - elvileg felújítás miatt - zárva van. A belváros rendezésekor kialakított telekre 1904-ben épült egy szecessziós bérpalota, földszintjén étteremmel. Ennek neve már ekkor Mátyás pince volt, viszont a nagy uralkodót felidéző belsőépítészeti kialakítás csak 1937-ben készült el. A termekben ólomüveg ablakok, faburkolatok, és a kor elismert művésze, Haranghy Jenő által festett freskók található. Az éttermet elég korán, 1973-ban műemlékké nyilvánították. A Mátyás-pince a múlt században a főváros legendás éttermbe volt, olyan vendégekkel mint VIII. Eduárd angol király és felesége, Wallis Simpson, de itt vacsorázott Hruscsov, Nixon, Tito, Mitterand elnök is (természetesen nem egyszerre voltak az étterem vendégei). Remélhetőleg a legendás pince nem sokáig marad üresen, és étteremként nyit újra, hiszen jól látható, hogy egy ilyen belsőépítészeti kialakítás eléggé kötött, nem nagyon lehet másra használni a berendezés nagyobb sérelme nélkül.
Egykori Münchengrätzi cipőbolt
A cipőbolt megnyitása után, 1930-ban. Kép forrása
A Kossuth Lajos utcában (aminek sajnálatos hanyatlásáról itt írtunk) 1912-ben nyílt meg a csehországi Münchengrätz cipőgyárának márkaboltja. Ezt 1930-ban építették át Kozma Lajos tervei szerint. Kozma a magyar art deco belsőépítészet és iparművészet legnagyobb, méltánytalanul elfeledett alkotója. Egy 1937-es, főleg a portált érintő átépítés után az egyik legszebb, legelegánsabb magyar art deco üzlethelyiség jött létre, egységesen kialakított mahagóni falburkolattal és bútorzattal. Ezt a csodálatos belsőt a Mátyás pincéhez hasonlóan 1973-ban nyilvánították védetté, és egészen az ezredfordulóig eredeti funkciójában, cipőboltként működött. Ekkor eladták és több tulajdonos kezén is megfordult. 2010-ben az akkori tulajdonos megbízásából elkezdték átalakítani a boltot, a burkolatok szétverésével. Az illegális munkáknak neki is kezdtek, mikor az akkori műemlékvédelmi szerv, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szó szerint az utolsó pillanatban leállította a bontást. Az üzlethelyiségnek azóta sok tulajdonosa és bérlője volt, pár éve viszont úgy tűnik jó kezekbe került ez az art deco remekmű, egy öltönyház működik az egykori cipőboltban, ami végre az eredetihez hasonló és méltó funkció. Remélhetőleg az utca fellendülésének kezdete is egyben egy jobb minőségű bolt megjelenése.
Kosztelitz parfüméria
Az 1928-ban megnyitott üzlet belső tere. Kép forrása
Kosztelitz Kálmán minden bizonnyal üzleti és marketingzseni volt. Az 1930-as években négy budapesti üzletében árulta a legjobb minőségű kozmetikumokat, több nagy cég, így az Elisabeth Arden kizárólagos hazai forgalmazójaként. Egymást követték az ingyenes szaktanácsadások, karácsonyi és húsvéti akciók, sőt a Budapestre érkező világsztárok is itt vásároltak, ami már akkor látványosság számba ment. A cég a nagy gazdasági világválság idején is virágzott, így nem csoda, hogy a négy üzletet különleges gazdagsággal rendezték be. Ezek közül már csak a Váci utcai maradt meg, neobarokk, szándékosan kissé habos-babos kialakítása jól illett az ott árult parfümökhöz. Sőt, jól illik az üzlet mai funkciójához is, ugyanis most egy különleges bonbonüzlet működik az egykori parfüméria helyén. A berendezést a már említett üzletekkel együtt 1973-ban nyilvánították műemlékké. Szerencsére nem csupán a belső, hanem az üzletportál is teljes egészében megmaradt, a vörös mészkő lábazattal és a kettős neobarokk kirakattal együtt és a már említett új fukció is jól megfér a belső térben.
Astoria szálló belső terei
A szálloda étterme. Kép forrása
A kereszteződésnek is nevet adó szálloda 1914-ben, pár hónappal az első világháború kitörése előtt nyílt meg. Ekkor a földszintet még üzletek foglalták el, amit már akkor kissé kifogásolt a sajtó. Ez a helyzet csak a húszas években változott meg, ekkor alakították ki a földszinten az alapvetően a szállodát kiszolgáló éttermet és építették át az előcsarnokot. Ekkor jöttek létre a máig meglévő, neobarokk neoklasszicista jellegű belső terek. A falikarok és csillárok éles kontrasztként világítják meg a meglehetősen elhanyagolt és szürke Kossuth utcát.
János pince
A pince-étterem nagyterme. Kép forrása
Az egykor híres éttermet a műemléki védelem mentette meg az enyészettől - ugyanis az azt befoglaló épületet lebontották. A Károlyi utcai Erzsébet szálló addig kihasználatlan pincéjében 1925-ben nyitottak éttermet, amit a falfestésekről János Vitéz Sörözőnek, majd János pincének neveztek. Sándor Béla, az Iparművészeti Főiskola tanára alkotta a 18 falképet, ami Petőfi elbeszélő költeményének jeleneteit ábrázolja. A pince és a falképek rendkívül népszerűek voltak, a jeleneteket képeslap formában is forgalmazták.
A bejárat mellett található az első jelenetet feldolgozó festmény-panel. Kép forrása
A különleges együttest a műemléki védelem óvta meg. Maga az épület a háborús sérülések és az elhanyagolás miatt nagyon rossz állapotba került, ezért 1975-ben lebontották. Helyén 1983-ban, a nevezetes osztrák hitelkonstrukció részeként új szálloda épült, de a pincehelyiség megmaradt, sőt, a festést, a faburkolatokat és a bútorokat is restaurálták.
Az osztrák hitelkonstrukció 1980-ban indult, 300 millió dollár (akkori árfolyamon 8 milliárd forint) értékben fejlesztették a magyar turisztikai infrastuktúrát. Ennek keretében épült fel többek között a mai Sofitel és Hilton szálló, a Kongresszusi Központ, a Ferihegyi reptér 2A terminálja - a megállapodás szerint osztrák cégek kivitelezésében.
Lukács cukrászda
A még működő cukrászda 2007-ben. Kép forrása
A Lukács cukrászda igazi sorsüldözött. Már eleve kissé furcsa, hogy 1912-ben cukrászda nyílt az Andrássy út ezen szakaszán, az Izabella utca sarkán. Ez a sugárút olyan szakasza, ahol már nincs nagyvárosi nyüzsgés, üzlethelyiségek helyett is főként magasföldszinti lakások helyezkednek el az épületek aljában. Mindenesetre a cukrászda elegáns, empire-neoklasszicista kialakítást kapott, így méltán érdemelte ki a külön belsőépítészeti védettséget (maga a ház is műemlék, és persze világörökségi elem). A Lukács a második világháborúban igazi szocialista, ma már nevetséges csengésű nevet kapott: Különlegességi cukrászda néven üzemelt tovább. A rendszerváltás után sokáig üresen állt, majd 1996-ban felújították és megnyitották, viszont igen furcsa módon egy bankfiókkal közös előtérrel. A visszatért Lukács nem volt sikeres, valószínűleg azért sem, mert sokan nem is sejtették, hogy a bank bejárata mögött egy cukrászda rejtőzik (ki indulna el egy bankba, ha süteményre vágyik?). A cukrászda azóta be is zárt, az épület tulajdonosai is egymást váltották. A védettségek természetesen megmaradtak, így csak remélni lehet, hogy újjáéled ez az igazán szép belső tér és visszakapja eredeti funkcióját.