Régi magyar üdülőhelyek I. Herkulesfürdő
A város egyik szállodája, a Rezső-udvar egykor és ma. Képek forrása
Herkulesfürdő gyógyforrásait, mint neve is mutatja, már a rómaiak is ismerték, viszont azt követő évszázadokban, egészen 1773-ig feledésbe merültek. Ekkor fedezte fel újra egy bécsi orvos a gyógyhatását, és kezdődött el a fellendülés. A közeli Al-Dunán át már jóval a vasútépítés előtt jól megközelíthető volt a Cserna-patak völgye, itt épültek fel egymás mellé, mint a hagymahéjak, az egyes korok épületei: a visszafogott reformkori negyed, majd a nagyvilági, Abbáziát és az osztrák fürdőhelyeket idéző fürdőkomplexum, végül a szocialista Románia betonmonstrumai. Ezt követte a legújabb idők "újgazdag" korszaka, számos új panzió, szálloda létesült, míg a korábbi korok épületei látszólag érthetetlen módon üresen pusztulnak.
A fürdő 1850 körül. A tér, Herkules szobrával és a végén álló kerektemplommal ma is hasonlóan néz ki. Kép forrása
A szurdokszerű völgy alján áll a pályaudvar, ami már egyből elkápráztatta az utast. Ma is őrzi egykori fényét, környéke viszont jellegzetesen balkanizálódott. Kép forrása
Az üresen álló Szapáry-fürdő. Kép forrása
A reformkori negyed (ami valójában csak egy tér) alatt húzódik a századforduló környéki fénykorban kiépült fürdőtelep. Ennek központja az egykori Szapáry-fürdő, amit a Csernán át húzódó vashídon át lehet csak megközelíteni. A hatalmas komplexum üresen áll, 2019 telén temesvári építészek által vezetett csoport legalább elvégezte a legsürgetőbb állagmegóvási munkálatokat: befoltozták a tetőt, leszerelték és biztonságba helyezték a leomlással fenyegető épületdíszeket, és ami a legfontosabb: gondoskodnak az épület őrzéséről.
A fürdő központi csarnoka a híres Zsolnay-kúttal, aminek több másolata is található szerte az országban (legutóbbi a József Nádor téren). Kép forrása
Az egykori Tatártzy-villa (a királyné látogatása óta Erzsébet villa néven is ismert) üresen álló épülete. A képek hátterében falszerűen emelkedő hegyek mutatják, hogy milyen szűk völgyben fekszik a fürdőhely. Kép forrása
A gyógyterem oszlopsora. Kép forrása
A "boldog békeidők" fürdővárosainak jellegzetes elemei a hosszú, szinte végeláthatatlan oszlopokkal fedett sétányok, a kolonádok. Ezek közül talán a leghíresebbek Csehországban találhatók, még a híres ostya is ezekről kapta a nevét. Természetesen a történelmi Magyarország fürdőibe is jutott pár kilométernyi "kolonáda", így Herkulesfürdőn is láthatunk ilyeneket. Funkciójuk csupán az volt, hogy a vendégek akár ivókúra közben, akár két fürdőzés, vagy fürdőzés és vacsora között (vagy vacsora után) fedett helyen korzózzanak és éljenek társadalmi életet. A különbség már csupán annyi, hogy míg Csehországban ezek az sétányok igazi turistalátványosságok, addig Herkulesfürdőn üresek, illetve részben életveszélyesek.
Az egykori Ferenc-József szálló Hotel Decebal néven működött, ma szintén üresen áll. Kép forrása
A Hotel Cerna. Kép forrása
A fenti képek által keltett látszattal ellentétben Herkulesfürdő nem üres, hanem - mondhatni - átalakult és áthelyeződött. A Monarchia-kori fürdőtelep és a vasútállomás között épült fel a "román kori" új negyed. Itt már a harmincas években felépültek a román nemzeti stílusú, majd a szocialismus időszakában a modern szállodák. Előbbire példa a képen is látható Hotel Cerna, ami kissé keleties, bizáncias román nemzeti stílusban, az úgynevezett Brancoveanu-stílusban épült.
A Hotel Roman egy hetvenes éveki képeslapon. Kép forrása
A hatvanas-hetvenes évektől épült ki az új fürdőnegyed. Modernista szállodáinak nevei a római (vagyis dákoromán) örökségre utalnak: Diana, Roman, Minerva, Dacia, Cesare hotel. A maga nemében még érdekesnek és helyenként szellemes megoldásúnak mondható negyedet természetesen ma már nem a "letisztult" modernista formák, hanem a gombamód kinőtt vásári bódé és légkábel-rengeteg jellemzi inkább.
Folyóparti "népfürdő". Kép forrása
Herkulesfürdőt ma korántsem lehet nagyvilági, vagy akár polgári fürdőként jellemezni. A város mintegy bemutatóhelye az országot megbénító összes furcsaságnak, korrupciónak és logikátlanságnak: a törvények szerint adómentességben részesül, aki műemlék épületet tulajdonol, azonban azt nem használhatja idegenforgalmi és egyéb profitszerző célokra, így az érdeklődő külföldi befektetők rögtön odébbálltak. A város legtöbb régi épülete a rendszerváltás után egy érdekkör kezébe került, akik szinte követhetetlen módon használták a tulajdonukat állítólag befolyásszerzésre és zsarolásra (ami az épületek értékét és állapotát nézve legalábbis furcsa). Mivel a városban gyakorlatilag így nincs fürdő, így a Szapáry-fürdővel szemben fekvő egykori Ferenc-fürdő élelmes lakói a fenti képen is látható "magánfürdőt" létesítettek, ahol a folyó felett átvezető csövön át érkező gyógyvízzel feltöltött "gerilla-medencéket" élvezhetik a városba látogatók - állítólag szinte fillérekért, így minden bizonnyal Herkulesfürdő Európa legolcsóbb fürdővárosa.