Régi idők lakótelepe: a gázgyári telep

Az Óbudai Gázgyár mellett bújik meg az üzem alkalmazottjainak telepe, amit a gyáregyüttessel ellentétben kevesen ismernek, pedig a Wekerle mellett Budapest egyik legérdekesebb lakótelepe.

Részlet a telepről. Kép forrása

Lakótelep... panel, elidegenedés, szociális feszültségek. Pedig a háború előtt is épültek lakótelepek Magyarországon. Ilyen a győri Ágyúgyári lakótelep, de hasonló a Wekerle, a MÁV megannyi tisztviselő és munkásnegyede, az ózdi Velence, a diósgyőri Vasgyári kolónia, vagy a Zsil-völgy telepei. Ezt a folyamatot a korszerűnek számító ipartörvények segítették, amik nem csak a munkaidőt, a gyári juttatásokat szabályozták (és nem mellesleg hozzájárultak a gazdasági fellendüléshez), hanem kötelezővé tették a nagyvállalatoknak a munkáslakás-építést, sőt azt 1908-tól húsz évre adómentessé tették. Természetesen amikor a Főváros felépíttette a gázgyárat 1913-ban, akkor lakásokat épített nem csak a munkások, hanem a vezetőség számára is (a korabeli szokásnak megfelelően a gyár két oldalára). A tervező a magyar szecesszió egyik elfeledett alakja Almásy Balogh Lóránt volt.


A gázgyári telep és Aquincum az 1930-as évek végén. Kép forrása

A különleges légifotó jól mutatja, hogy a Gázgyár (a képen már nem látható) a századelőn valóban a város szélén épült. Ehhez csatlakozott a telep, ami valójában egy széles parkosított térből áll, aminek szélein húzódnak a lakóházak. Jól megfigyelhető a házsor mögötti konyhakertek területe. Ekkor fontosnak tartották, hogy a vidékről felkerült munkások ne veszítsék el kötődésüket a földhöz: ahogy a Wekerle-telepen is, itt is minden lakáshoz tartozott kert, ahol megtermelhették saját fogyasztásra a zöldséget-gyümölcsöt. A kép további érdekessége, hogy az aquincumi romterület feltárása megtörtént, de a szentendrei út még alig épült ki, bár a hév ekkor már évtidezek óta kijárt a Dunakanyar kapujába.

A parkosított főtér az óriássá nőtt platánokkal. Kép forrása

A park köré szervezett elrendezés több szempontból is telitalálat: a telep összes lakása zöldre néz, ráadásul egykor itt zajlott, és részben ma is itt zajlik a közösségi élet: a munkásgyerekek úgy játszhattak itt, hogy adtott esetben minden lakásból szemmel tarthatta őket az - otthon dolgozó - édesanyjuk. Ebben természetesen volt némi paternalizmus az építtetők részéről, viszont ha ezt összevetjük a késői panellakótelepek által kitermelt "kulcsos gyerek" generációkkal, értékelhető az ötlet hasznossága. 

Az óvóda épülete. Kép forrása

A telephez természetesen szociális létesítmények is tartoztak. A tér végén, annak tengelyében áll az óvóda, de munkásklub-épületet, mosodát, és fürdőt is létesítettek (a lakásokban eredetileg nem volt fürdőszoba). A telep kertészete ingyen szolgáltatta a palántákat és a muskátlikat a lakóknak. A sok "jóság" természetesen vállalati érdek is volt: az akkori városszéli gyár esetében nagy előnyt jelentett a munkahelyhez közeli lakás. A "gázosok" akár egész aktív életükben is itt dolgoztak, a munka ráadásul nehéz és balesetveszélyes volt, így a bányászokhoz hasonló bajtársias légkör alakult ki. A telepnek külön dalárdája, focicsapata, tekeklubja is volt.

Az óvóda mögötti egykori nőtlen munkás szálló az építtető főváros címerével. Kép forrása

A telepen a földszintes és egyemeletes épületek váltakoznak. Kép forrása

Gázgyártelepi részlet... kép forrása

A telep tervezője, Almási-Balogh Lóránt kevéssé ismert, pedig látható, hogy szellemes, korszerű alkotó volt, aki - noha Lechner tanítvány volt - határozottan egyéni hangot talált, ami igényes, magyar hagyományokon alapuló modern építészetet jelent. A gázgyári telep is ilyen: jól működő, a modernitás minden előnyét hordozó együttes, de közben igényes, barátságos, szinte már "mézeskalácsos" hangulatú.

Villa a gázgyári tisztviselőtelepen, felépítése után. Kép forrása

A gázgyár átellenes oldalán, a Duna-ág partján áll a tisztviselőtelep. Itt kilenc villa épült tizenhét lakással. A hierarchia szigorú volt, középen állt az igazgató háza, ennek két oldalán sorakoztak a további épületek - a fokozatosan szerényedő és már több lakást tartalmazó villák. A szerénység persze csak viszonylagos, a szélső villákban is tágas nagypolgári lakások voltak eredetileg, külön kerttel. Itt már minden lakáshoz tartozott wc, fürdőszoba, cselédszoba, mosókonyha. A telepnek külön teniszpályája volt (a tisztviselők számára).

Villarészlet. Kép forrása

A háború után a villalakásokat felosztották, és szociális alapon osztották ki. Emiatt az épületek lepusztultan sorakoznak a város egyik legszebb platánsora mentén, közvetlenül a Duna-ág partján. A telep (vagyis telepek) életét megváltoztatta a gázgyár megszűnése és az utóbbi évtizedekben a graphisoft park kiépítése. Az óvoda ma is szinte vállalati intézmény: a legtöbb high-tech-ipari dolgozó gyereke oda jár.