Szende András
Szende András

tájépítész

Pozsonyból Bratislava - egy város átalakulása I. rész

Pozsony az elmúlt száz évben gyökeresen átalakult, átépült. Az egykori magyar-német lakosú vármegyeszékhelyből mára szlovák főváros lett, Európa legnagyobb lakótelepével, szocialista állami épületekkel, sőt high tech felhőkarcolókkal. Ezt az építészeti-városépítészeti átalakulást mutatjuk be, az első részben a két világháború közötti időszakban.

Pozsony 1900 körül. A város még csak a Duna bal partján terült el, a hegyen az 1811-ben kiégett vár romjai. Kép forrása.

Amikor Pozsonyt 1919 újévén megszállta a cseh hadsereg, az ország hatodik legnagyobb városát vették birtokba, aminek lakossága 80 ezer fő volt. A korábbi koronázóváros ekkor többnemzetiségű volt, a lakosság 40%-át magyarok, 40%-át németek, 15%-át pedig szlovákok alkották. A viszonylag kis lakosságszám mellett Pozsony talán az akkori ország legjobban kiépített infrastuktúrával rendelkező nagyvárosa volt: villamosvasút, közművek, modern vásárcsarnok, pályaudvar, színház szolgálta a lakosságot, a középkori és barokk belvárost pedig szép bérház-és villanegyedek egészítették ki. A város természeti környezete is ideális volt: a Duna túlpartján evezősházak, ártéri erdő terült el, a Kis-Kárpátok erdőségei szinte a házak küszöbéig értek. A várost villamosvonal (!) kötötte össze Bécs belvárosával. Az új uralom alá került város átformálása egy ma is ismerős akcióval, egy szobordöntéssel indult.


A Duna-parti Vigadó előtti téren 1897-ben állították fel Mária Terézia szobrát, a kolozsvári Mátyás szobor alkotójának, Fadrusz Jánosnak művét. A szobor nem sokáig maradt fenn, 1921 október 26-án éjjel csehszlovák légiósok ledöntötték és összezúzták. Kép forrása.

A további rongálásokat megelőzendő, az új csehszlovák városi tanács eltávolította a többi magyar kötődésű szobrot is a közterekről: így járt a színház előtti Petőfi-szobor, és Erzsébet-királyné emlékműve is. A város már 1919-ben Csehszlovákia szlovák részének fővárosává vált, noha határ menti fekvése miatt más városok (Besztercebánya, Zsolna) is komolyan szóba jöttek. A város új szerepköre miatt az emlékműeltávolítások, utcaátnevezések után a város építészeti képének átalakulása következett - ez azonban a két háború közötti időszakban még nem járt a város teljes átformálásával. 

A Szlovák Nemzeti Múzeum 1928-ban átadott épülete a Duna partján. Kép forrása.

Az új (rész-) fővárosban számos új épület elhelyezése vált szükségessé: nemzeti múzeum, bíróságok, hivatalok és az új  egyetem számára kellett helyet biztosítani (az 1912-ben alapított egyetem Trianon után Pécsre menekült). Ebben a korszakban alakult ki a "cseh nemzeti stílus": Prágától Ungvárig lépten-nyomon a képen látható nemzeti múzeumhoz hasonló, hagyományos, klasszicista stíluson alapuló modern épületeket láthatunk, néhol art deco vagy bauhaus részletekkel. A sors furcsa fintora, hogy Pozsony és Szlovákia legtöbb "cseh nemzeti stílusú" épületét egy magyar építész: Harminc Mihály tervezte. 

A kép akár Prágában is készülhetett volna, ahol számos hasonló, a modern és hagyományos építészetet egyébként nagyon ízlésesen ötvöző hivatali épület található. De a képen szinten egy új pozsonyi fővárosi funkciónak helyt adó "palota", a rendőrkapitányság látható 1922-ből, amit a két-oroszlános háznak hívnak a pozsonyiak az óriási cseh címerállatokat ábrázoló szobrokról. Kép forrása.

Az új hivatalok létesítésével, a város gazdaságának fellendülésével természetesen a lakosságszám is megnőtt. Természetesen itt nem óriási számra kell gondolni, a városban 1941-ben 120 ezren éltek. A lakásigények kielégítésére a belvárostól keletre (hiszen nyugatra a várhegy emelkedik) új lakónegyedek létesültek. Ezek kellemes, újlipótvárosi, vagy újbudai hangulatú utcák, négy - ötemeletes, modernista, vagy a képen is látható art deco lakóházakkal. Kép forrása.

Ebben az időszakban természetesen nem csak hagyományos, konzervatív stílusú épületek, hanem a városképet jelentősebben átalakító "mini-felhőkarcolók" is épületek a városban. Ilyen az 1935-ös Manderla-ház, a belvárost övező körúton. Ez már kétségtelenül az új, szinte világvárosi babérokra törő Pozsony jelképe. A képeslap egyben azt is mutatja, hogy ezek a világvárosi babérok máig kissé nevetségesek, hiszen ahogy az épület környezete, úgy az egész város sem nagyvárosias, minden törekvés ellenére. Kép forrása.

A Pozsonyi vár helyén kialakítandó egyetem egyik pályaterve 1941-ből. Kép forrása.

A két háború közötti építészeti korszak egy nagyszabású pályázattal zárult. A Tiso-féle Szlovákia 1941-ben pályázatot írt ki a romokban álló vár helyén egy egyetemváros létesítésére. A pályázat a szó minden értelmében fasiszta volt: csak szlovák, német és olasz építészek vehettek részt rajta, akik mind birodalmi léptékű épületegyüttest álmodtak a középkori vár helyére (a képen Ernesto és Attilio La Padula terve). A pályamunkák - szerencsére - papíron maradtak, viszont a következő szocialista időszakban Pozsony erősen átalakult, sajnos nem előnyére. 

Folytatjuk!