Pollack 250 - Dég
A dégi kastély kerti homlokzata. Kép forrása
Székesfehérvártól délre, sík vidéken uralja a tájat Pollack legnagyobb kastélyépülete. A dégi kastélyt a Nemzeti Múzeum előtanulmányának szokták tekinteni, de az épület emellett is több különleges megoldást rejt.
A kerti homlokzat, háttérben a kastélyhoz vezető hosszú út. Kép forrása
Festetics Antal a család köznemesi ágából származott, vagyis nem volt sem gróf, sem báró, csak egy "hétszilvafás nemes" - igaz nem hét szilvafája volt, hanem ő volt a 19. század elején az ország leggazdagabb embere. Vagyonát abból szerezte, hogy a napóleoni háborúk alatti infláció miatt óriási haszonnal adta el a gabonát a hadseregnek. Ebből a hatalmas haszonból hatalmas kastélyt épített birtokai közepén, az ország egyik legjobb termőhelyén számító Mezőföldön, ahol az aranyat érő búza termett. Pollack ekkor már több épületet tervezett a családnak (pl. a mai Fűvészkertben álló villát), így nem volt meglepő, hogy őt bízták meg a hatalmas kastély tervezésével.
A kastély út felőli homlokzata, háttérben a hatalmas angolparkkal és a hollandi házzal. Kép forrása
A tervezés és a kivitelezés gyorsan haladt, így az épület máig egységes, nincsenek utólagos átépítések, és költségcsökkentés miatti félmegoldások. Az épület egy hosszú út végén áll, így már kilométerekről feltűnt az impozáns előcsarnok (a látogatók ma másik útvonalon közelítik meg a területet). Nagyon elegáns és praktikus a kocsifelhajtó kialakítása, a járművek felhajtanak, az utasok kiszállnak, majd a kocsi tovább haladhat az istálló felé.
Az út felőli oldal a kocsifelhajtóval és az előcsarnokkal. Kép forrása
A főbejárat a tölgyfa alól. Saját felvétel
Maga a természeti környezet is kiemeli az impozáns megérkezést: a kastéllyal szemközt áll az ország egyik legnagyobb tölgyfája, ami méreteire jellemző, hogy a lehajló ágai is több idős fát tesznek ki.
A kastély az óriási tölgyfával egy koratavaszi napon. Kép forrása
Az oszlopcsarnok a felszállást segítő lépcsőkkel. Kép forrása
A kocsifelhajtó oszlopcsarnokában látható, hogy Pollack milyen praktikus szemléletű tervező volt. A külső oldalon lépcsőket és podeszteket láthatunk, a kocsisok így tudtak könnyen felülni a bakra.
Az egyik frissen berendezett szalon. Kép forrása
A kastély alaprajzi elrendezése különleges, és kissé rejtelmes hangulatot kölcsönöz az épületnek. Az előcsarnokon át lakóterekbe jutunk, sehol nincs a többszintes díszterem, amit a homlokzat elrendezése alapján várnánk (ebben kissé hasonlít a szekszárdi vármegyeházához).
A kastély kerti homlokzata. Kép forrása
A díszterem nem a középen az oszlopcsarnok mögött, hanem a kép szerinti bal szélen kapott helyet. Ennek az az oka, hogy az építtető, Festetics Antal szabadkőműves volt, viszont a mozgalom az építés idején be volt tiltva. A feljegyzések szerint a kastély volt a társaság magyarországi központja, itt tartották az akkor törvényen kívüli gyűléseket, sőt a levéltárat és a kincstárat is itt őrizték (Pollack maga egyébként nem volt szabadkőműves). A terem így az épületen belül alig észrevehető, a szomszéd szobából egyszerűen csak át lehet sétálni:
A díszterem. Kép forrása
Pollack nagyon szellemesen oldotta meg a téglalap oválissá tételét: a sarkoknál fülkéket alakított ki, amik felveszik a terem íves formáját. Hasonlóan elegáns tereket alkotott testvére a Paviai Egyetem előadótermeiben, amiket a sorozat első részében mutattunk be. Maga a díszítés egyébként nagyrészt a két világháború közötti időszakból származik, amikor Festetics Sándor átalakította a kastély belső tereit, neoklasszicista díszítőelemekkel élénkítve azokat. Ez a munka olyan jól sikerült, hogy már nagyon nehéz megállapítani, hogy mi a Pollack korából származó és mi a huszadik századi díszítőelem. Már itt megmutatkozik, hogy Pollack milyen virtuóz módon bánik a terekkel, de ez leginkább főművén, a Nemzeti Múzeumon látható igazán.
Folytatjuk!