Olimpiai tölgy, Erzsébet-erdő: a magyar fásítások története
A szentesi olimpiai-tölgy. Kép forrása
A mező - és erdőgazdasági tevékenységek többlettartalommal való felruházása egyidős az emberi kultúrával, hiszen maga a kultúra szó is növénytermesztést jelent. A föld tervszerű megműveléséhez szorosan hozzátartoznak a fatelepítések, hiszen az emberi léptéknél jóval túlmutató élettartamuk komoly üzenetet hordoz. Hazánkban nagy hagyománya van a jelentős eseményhez, történelmi személyekhez kötődő faültetéseknek.
Aradi vértanúk fái
Dénesfa, Vértanú-fák. Kép forrása
Már az aradi vértanúk kivégzésének első évfordulóján emlékfákat ültettek szerte az országban. Ez nem csak szép, hanem biztonságos megoldás is volt, hiszen nem volt olyan titkosrendőr vagy hatóság, aki egy faültetésbe beleköthetett volna. Dénesfán a Cziráky-család platánfákat, Rátóton a későbbi miniszterelnök, Széll Kálmán tölgyfákat ültetett saját kastélyparkjába. Ikerváron Zichy Antónia vérbükköt ültetett kivégzett férje, Batthyány Lajos emlékére.
Milleniumi fásítások
Magyarvalkó, a református templom és a fölötte lévő Millenium-erdő. Kép forrása
Az 1896-os emlékévben Darányi Ignác agárminiszter minden magyar települést fásításra kötelezett. Csak az emlékévben kétmillió (!) fát ültettek el az országszerte a honfoglalás emlékére. Több településen összekötötték a "kellemeset a hasznossal" és régóta fennálló problémákat oldottak meg a fatelepítéssel. Így történt ez a kalataszegi Magyarvalkón is, ahol a falu feletti kopár domb megcsússzással fenyegetett, a középkori templomot, sőt az egész falut veszélybe sodorva. Ezért a milleniumi erdőt erre a kopár dombra telepítették, ami máig stabilizálta a domboldalt.
Erzsébet-királyné fásítások
Csontváry Selmecbányáról készült festménye, jobb felső sarokban az "E" betűvel. Kép forrása
Erzsébet királyné 1898-as halála után az ország a leírások szerint olyan hangulatban volt, mint Nagy-Britannia Diana hercegnő halála után. A gyászban Darányi Ignác újabb fatelepítési rendeletet adott ki (ez még a törvénytárban is kikereshető, 71544/1898-as FM-rendelet), hogy a királyné emlékét "fák milliói" hirdessék. A rendelet azt is előírta, hogy az így keletkezett ültetvényeket Erzsébet-ligetnek kell elnevezni és jól látható helyen emléktáblával kell megjelölni. A városokban egymás után létesültek az Erzsébet ligetek, többek között Sopronban, Győrben, Székesfehérváron, Nagyszombatban, Gyomaendrődön, Gödöllőn, Szabadkán, Marosvásárhelyen, Zomborban, Nagyenyeden, Szamosújváron, Békéscsabán és a budapesti Mátyásföldön. Mára ezek mind közkedvelt parkok, gyönyörű, idős fákkal. A legkülönlegesebb Erzsébet-fásítás a magyar erdészeti oktatás fellegvárában, Selmecbányán létesült. A várossal szembeni hegyoldalon egy hatvan méter magas E-betűt vágtak az erdőbe, és azt vörösfenyővel ültették be. Ősszel a szineződő lombok messziről látszódtak, többek között a Csontváry-festményen is, de képeslapot is kiadtak a különleges látványosságról:
a selmeci E-betű képeslapon. Kép forrása
Hősök erdeje, Szentes
A hősők erdejének tölgyei. Kép forrása
A legtöbb településen szobrok, emlékművek állításával emlékeztek meg az első világháború hősi halottairól, azonban Szentes városa emelett emlékerdő telepítésével egy jövőbe mutató módját választotta a gyász kifejezésének. 1933-ban ültették el a parkot, pontosan 1223 fát, minden elesett emlékére egyet-egyet. Rendeletben rögzítették, hogy az erdőben mindig ennyi fának kell állnia, tehát a folyamatos pótlásról gondoskodni kell. Az egykori csemete-ültetvény időközben a város kedvelt, árnyas parkjává vált.
Olimpiai tölgyek
A zsidó származású Elek Ilona a berlini olimpia dobogóján, kezében tölgyfa-csemetével. Kép forrása
Az 1936-os olimpián minden aranyérmes egy tölgyfacsemetét kapott, ami a germánok mitológiai szent fája. Az olimpián tíz magyar aranyérmes kapott fát, a facsemeték sorsa kalandosan alakult, ahogy a nyertes sportolóké is. Lőrincz Márton birkozó Szentes városának adományozta a csemetét (az látható az első képen), Zombori Ödön birkózó a budai ferencesek egyik kertében ültette el a kis fáját, ez ma szintén áll, természetvédelmi emlék. A képen látható facsemete Elek Ilona kertjébe került, és csodálatos fává nőtt, viszont sajnos 1992-ben egy viharban elpusztult. De Kabos Endre vívó (ő 1944-ben az aláaknázott Margit-híd robbanásakor halt meg) fája máig látható Berettyóújfaluban, szerencsétlenül járt tulajdonosa emlékét máig hirdetve.