Olimpia a romokon
Az olimpiai tó a sportcsarnokkal és az olimpiatoronnyal. Kép forrása
Az 1972-es müncheni olimpiát a szervezők több szempontból is jelképesnek szánták: a '36-os berlini játékok után egy felszabadult, könnyed ország képét akarták sugározni. Maga a helyszín is szimbolikus volt: a háború után tízmillió köbméter (!) törmeléket hordtak ide a rommá lett városból, több dombot alkotva, ami közül a legmagasabb az aljától számítva 56 méter magas volt. Ezt a csupasz és szomorú tájat töltötték meg élettel a tájépítészek és az építészek (Günther Grzimek és Günter Behnisch), kialakítva egy egészen különleges parkot, ami már a kissé avítt hetvenes évek hangulatát árasztja, de ennek ellenére rendkívül közkedvelt és szép helyszín. (Sajnos az igyekezet más okok miatt, de teljes kudarcba fulladt, hogy az olimpia nem hozta meg a várt sikert, hanem minden idők talán legszörnyűbb emlékű versenyévé vált)
A stadion nézőtere. Kép forrása
Maguk az épületek is rendkívül érdekesek és különlegesek: a tetőzetet 50-60 méter magas, ferde tartók hordozzák, erre feszítettek ki egy merev hálót, amire üveglapokat rögzítettek. Egységes koncepció szerint mindegyik épület ilyen fedést kapott, függetlenül attól, hogy az alatta lévő tér nyitott vagy zárt. A versenyuszoda, a sportcsarnok, a stadion, a tenisz - és kerékpárcsarnok mind a fogalommá vált "olimpiai tető" alatt üzemel ma is.
A sportcsarnok "kifolyó" teteje. Kép forrása
A kissé futurisztikus tetőrendszer egészen különleges látványt nyújt. "Kifutva" ez épületből beteríti a környéket is, miközben a tartókat és magát a hálót rögzítő kábelek keresztül-kasul pásztázzák a teret. A tetőn vezetett túrákat is tartanak, sőt alpinisták is szívesen gyakorolnak a drótokon, támasztórudakon.
A tetőzet rögzítése és méretei megdöbbentők. Kép forrása
A rögzítő - és merevítőelemek messze kinyúlnak a parkba, alattuk az ötven év alatt jócskán megnőtt fák is makettnak tűnnek. Kép forrása
A 3d-s műholdképen jól látszik a park szerkezete, a dombok között kanyargó tóval. Kép forrása
Kilátás a park legmagasabb pontjáról. Kép forrása
A parkot kettészelő tó voltaképpen egy illúzió: a táj annyira természetesnek tűnik, hogy a magas dombok között kanyargó vizet igazi, mély tónak hinnénk, azonban voltaképpen csak egy alig másfél méter mély medence.
A domb tetején áll a "törmelékvirág" (Schuttblume), a bombázások áldozatainak emlékműve. Hiszen a hely bármilyen békés, voltaképpen egy óriási törmelékhalom, egykori otthonok romjain, falmaradványain jár a látogató. Kép forrása
Őszi hangulat az elkeskenyedő tó partján. Kép forrása
A park nem csak építészeti, hanem tájépítészeti remekmű is. A törmelékdombokat természetes tájjá alakultak, ahol tavasztól őszig mindig virágzik, illatozik vagy vöröslik valamilyen növény.
Sárguló ginkók a stadion mellett, háttérben az olimpiatorony. Kép forrása
Az olimpiatorony. Kép forrása
A park talán legfőbb látványossága az olimpiatorony, ami a terület súlypontjának ad erős hangsúlyt. Az építmény 290 méter magas, a látogatók 190 méter magasról élvezhetik a csodás panorámát: München látképét az Alpokkal, és persze a közvetlenül alattuk elterülő parkot.
Kilátás az olimpiatoronyból. Saját felvétel
Müncheni metróállomás a hetvenes évekből. Kép forrása
Egy olimpia soha nem csak a versenyről és a versenyhelyszínekről szól. Münchenben lépten-nyomon találkozhatunk a rendezvényhez kapcsolódó fejlesztésekkel, amik kissé hetvenes éveki hangulatot kölcsönöznek a városnak, ahogy Barcelonán a kilencvenes évek dizájnja, Londonon a 2010-es évek beruházásai hagytak nyomot. Ez a kissé futurisztikus, a korabeli sci-fiket idéző metróállomás a város főtere, a Marienplatz alatt található. Ekkor nyitották meg az első metróvonalat is, ami mára jókora hálózattá nőtte ki magát.