Műemlékek ostrom előtt - Kijev építészeti emlékei

Az 1011-ben alapított Szófia székesegyház, amit a bizánci Hagia Sophia riválisának szántak. Kép forrása

Noha Kijev a látszólag végtelen Kelet-európai-síkságon fekszik, valójában fontos határok mentén alakult ki. A városnál húzódik a füves puszta (sztyeppe) és a lombhullató erdők határa, ami itt keresztezi a hatalmas szélességű Dnyeper folyót. 882-ben a folyó magas partjára épült város lett a Rusz nevű állam székhelye és névadója, amit mind az ukránok, mind az oroszok előd-államuknak tekintenek. Az ezt követő évszázadokban épültek fel a keleti kereszténységet felvett állam legfontosabb templomai, amik remélhetőleg a várossal együtt elkerülik majd az ostromot. 

Szent-Szófia székesegyház

A székesegyház belseje. Kép forrása

A címlapképen is szereplő, 1100 körül befejezett templom a legrégibb fennmaradt keleti szláv egyházi épület. A bizánci Hagia Sophia mintájára emeltette Bölcs Jaroszláv fejedelem (I. András magyar király apósa). A templom minden eleme szimbólumokat követ, az öt hajó Krisztust és a négy evangélistát, a 13 kupola szintén Krisztust és a 12 apostolt jelképezi. A templom az összes mai orosz és ukrán templom építészeti mintájává vált.

Az "aranykupolás kolostor"

A Dnyeper teraszára emelt kolostor, háttérben a város lakótelepeivel. Kép forrása

Az 1108-ban, Mihály fejedelem által alapított kolostort 1935-ben, a szovjet időszakban felrobbantották. Helyére hatalmas Lenin-szobrot terveztek, de végül sportpályák létesültek a területen. A bizánci stílusú mozaikokat több-kevesebb sikerrel leválasztották a falakról és biztonságba helyezték, így mikor a rendszerváltás után, 1997-ben befejeződött az újjáépítés, ezek a művek is visszakerültek a helyreállított falakra. Az épületegyüttes már egy későbbi kor stílusát mutatja, a 17. és 18. században többször átalakították, későreneszánsz-korabarokk stílusban.

A Barlangkolostor

A Dnyeper feletti dombon álló kolostoregyüttes. Kép forrása

A kolostort 1051-ben alapította a már említett Bölcs Jaroszláv. A szerzetesek a hegy barlangjaiban éltek és temetkeztek, ahol a klimatikus viszonyok mumifikálták a holttesteket, ami hozzájárult a kolostor csodatevő hírnevéhez. A későbbiekben a föld felett is hatamas, jellemzően barokk stílusú épületegyüttes is létesült.

Az Aranykapu

Az aranykapu a hozzá kapcsoldó fal-rekonstrukcióval. Kép forrása

Az "aranykapu" fogalma a szintén bizánci közvetítéssel került a Rusz területére. A hagyomány szerint az utolsó ítélet napján a Messiás a jeruzsálemi Aranykapun át vonul majd be a városba. Ennek mintájára Bizáncban is épült Aranykapu, majd a Kijevi Rusz több városában így a névadó fővárosban is. Maga a kapu már a tatárjáráskor elpusztult, 1242-ben, a rekonstrukció csak a város hagyomány szerinti alapításánal 1500. évfordulójára, 1982-re készült el. 

Szent András templom

A dombtetőn álló templom. Kép forrása

A különleges formájú templomot Erzsébet cárnő építtette 1747 és 1754 között. A cárnő, apjához, Nagy Péterhez hasonlóan nagy építtető volt, és a szimbolikus politizálás nagymestere. Kiemelt figyelmet fordított Kijevre, a "szent városra", a templomot azon a dombtetőn építtette, ahol a hagyomány szerint Szent András apostol először mutatott be misét a szlávoknak. A templom az "Erzsébet-barokk" egyik nagyszerű példája, építésze az olasz Bartolomeo Rastrelli, aki Szentpétervár legnevezetesebb épületeit, a téli palotát és a Szent András templomra nagyon hasonlító Szmolnij-székesegyházat alkotta.

Marinski-palota

A palota a díszudvar felől. Kép forrása

Az egykori cári rezidencia szintén Erzsébet megbízásából épült, szintén Rastrelli tervei szerint. A cárnő sokat időzött a városban, így szüksége volt egy megfelelő palotára, ami 1752-ben el is készült. Rastrelli a hagyomány szerint eredetileg miniatűrkészítő volt, és ez az oka, hogy az általa tervezett hatalmas épületek ilyen aprólékosan kidolgozott részletekkel rendelkeznek. Munkásságára jellemző még a különleges kék és zöld színek használata, ami a mai szemnek néha már furcsán hat. A palota ma az ukrán elnök rezidenciája. 

Belvárosi utcakép. Kép forrása

A történelmi épületek ellenére Kijev egy tipikus szovjet építészetű város. A második világháború súlyos pusztításai után a belvárost szocialista realista stílusban építették újjá, amit a hatvanas évektől óriási lakótelepekkel vettek körül. Ezt egészítette ki a rendszerváltás utáni "vadkapitalista" építészet több posztmodern alkotása.

"Haza anyácska" emlékmű

A gigantikus emlékmű. Kép forrása

A megdöbbentő méretű emlékmű előképe a sztálingrádi csatának emléket állító, a mai Volgográdban álló "a haza hív" szobor volt. A volgográdi szobor se kis méretű - 85 méter magas -, az 1981-ben átadott kijevi "anyácska" a talapzattal együtt viszont 102 méter magas. A Dnyeperre néző szobor a város második világháborús védőinek állít emléket. Az emlékmű körül hadikiállítás is található.