Mimikri-építészet: lázadás vagy ízléstelenség?

Teáskanna formájú teázó, hamburger alakú hamburgeres: a mimikri-építészet lázadás volt a modernizmus sivársága ellen.

Az egyik legkorábbi modern mimikriépület: a teáskanna a Washington állambeli Zillah-ban, 1922-ből. Kép forrása

Az elképzelés, hogy egy épület formailag is utaljon a benne árult termékekre, vagy szolgáltatásokra, alapvetően egy reklámfogás, ami - nem meglepő módon - az Egyesült Államokból származik. Bár korábban is emeltek mimikriépületeket, azok általában ideiglenes, főleg kiállítási célú építmények voltak (például  az 1813-ban megnyilt elefánt alakú kilátó Párizsban). A modern mimikri, vagyis utánzó építészetet az autózás elterjedése hozta létre. Egy feltűnő hamburgeresre vagy benzinkútra jobban felfigyeltek a hosszú út során elfáradt vezetők. Később az effajta építészet lázadást is jelentett a modern építészet sivársága, egyformasága ellen. Ahogy azonban egy vicc sem hatásos a századik elmesélés után, úgy egy mimikriépület is ötletes és jópofa egy-két alkalommal, de a sokadik esetnél már kész városképi kasztrófa. 


The big duck (Flanders, Long Island, New York, 1931)

A New York melletti óriáskacsa. Kép forrása

Hol is lehetne árusítani friss kacsahúst és kacsatojást, mint egy óriási kacsát formázó pavilonban. A szellemes ötlet 1931-ben jutott eszébe Martin Mauer helybeli gazdának és házilag - egyébként a maga nemében meglepően ügyesen - összebarkácsolta a kacsát. A madár szemei egy kiszuperált Fort T-modell lámpáiból készültek. A kis pavilon ízlésessége kérdéses, nyilván rettentesen festene egy magyar falu parasztbarokk főutcáján, de reklámértéke kétségtelen. Az egy-két szezonra tervezett kis bódé már majdnem száz éve ott áll, ráadásul 2008-ban műemlékké nyilvánították.

Nyitva a kacsa. Kép forrása

A kacsa-ház az építészettörténetbe is bekerült, ugyanis a posztmordern építészet "szüleinek", Robert Venturi és felesége, Denise Scott-Brown könyvében is szerepel. A Learning from Las Vegas című könyvben a "mimikriépítészetet" tárgyalják (a szónak egyébként nincs magyar megfelelője, angolul mimetic architecture), ahol a jellé vált épületek meghaladják a modernista épületek sivár világát, ahol a házak semmilyen mögöttes tartalmat nem hordoznak. A bemutatott jelek ízésessége valóban kérdéses, de a könyv úttörő volt a "beton uralma" elleni harcban.

A kacsa-ház a Venturi-Scott-Brown házaspár könyvében. Kép forrása

Teapod (Zillah, Washington, 1922)

A teáskanna 1987-ben. Kép forrása

A címlapképen is szereplő kis épület 1922-ben emelték, mikor kezdtek elterjedni városok közötti benzinkutak, és ezek építészeti formanyelve még egyáltalán nem alakult ki. A kis magán-benzinkút tulajdonosa jelezni szerette volna, hogy nem csak benzint, hanem teát és harapnivalókat is lehet kapni egy-egy tankolás után. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a háznak teáskanna alakja legyen, ami így valójában egy csonkakúp. A kémény lett a kanna csőre, a fedés pedig a kannafedő. Az egész épületet befestették fehér-pirosra, hogy már messziről is feltűnő legyen. 

Shell-benzinkút (Winston-Salem, Dél-Karolina, 1930)

Az egyetlen fennmaradt kagyló-benzinkút. Kép forrása

A dél-karolinai benzinkút története egyszerű: a Shell-cég helyi képviselői, Ralph Barton és fia úgy döntöttek, hogy nyolc benzinkútjukat a cég színeiről és emblémájáról, a kagylóról mintázzák. Így jöttek létre ezek a meglehetősen feltűnő kutak, amiből mára csak egy maradt. 

Mammy's cupboard (Natches, Mississippi, 1940)

Az épület Mammy 1960-as "kivilágosítása" előtt. Kép forrása

A déli államok vállalkozói a mimikriépületeknél gyakran felhasználták az akkori sztereotípiákat. Így lett egy 1940-ben épült benzinkút szervízépületének "tipikus fekete házvezetőnő" alakja. Az épület maga a hölgy szoknyája, felette pedig maga a szoborszerű alak látható, ahogy egy tepsi pitét nyújt át a vendégnek. Ez a megjelenítési forma már jóval a woke-kultúrharc előtt sértőnek számított, így Mammy kissé világosabb lett. Most úgy néz ki, mint egy mexikói házvezetőnő, de ez szemmel láthatóan senkit sem zavar.

Hood tejesüveg (Boston, eredetileg 1933, mai helyén 1977 óta)

A "tejesüveg" mai helyén. Kép forrása

A közkedvelt tejivó története is tanulságos: az 1933-ban emelt épület a Massachusetts állambeli Taunton városának szélén állt, az országút mellett. A nyilvánvalóan reklámcélú tejesüveg remekül bevált, a benne nyílt üzlet a környék legnépszerűbb tejivója-falatozója lett. 1967-re, ahogy az Egyesült Államokban gyakori, a cég divatjamúlt lett és az üzlet is bezárt. Egy bostoni divattervező, Carol Scofield megvette a pavilont, és Boston városának adományozta, hogy az újonnan épült városháza előtt állítsák fel, hogy legalább legyen valami kellemes a téren. Ez egyfajta fricska volt, hiszen abban az évtizedben valóban brutális módon lerombolták a régi Boston jelentős részét, hogy azóta is közgyűlölet övezte épületeket emeljenek a belvárosban. A városvezetés és a főépítész nem lelkesedett az ötletért, szerinte a tejesüveg zavarná az épület "méltóságát". Erről az épületről van szó:

A bostoni városháza - a tejesüveg kifejezetten jót tenne a térnek. Kép forrása

A tejesüveg így végül 1977-ben a bostoni játékmúzeum elé került, azóta is a helyi gyerekek kedvence. 

Tail'o the Pup (Los Angeles, 1946)

Hot dog a hot dog alakú hot dogosból. Kép forrása

Mi is lehetne amerikaibb a hot dognál? Talán csak egy hot dog alakú hot dogos pavilon! Az ízlés és a városképhez való illeszkedés itt sem volt fontos, a lényeg figyelemfelkeltés és a reklámérték (Los Angeles városképileg egyébként is nehezen értelmezhető település). Az épület 1946-os, vagyis mikor hazánkban komoly vita folyt arról, hogy a szocreál vagy a modernizmus legyen-e a követendő építészeti irányzat, az Egyesült Államokban hot dog alakú hot dog-standokat emeltek.   

"A nagy ananász" (big pineapple, Gympie, Queensland, Ausztrália, 1971)

Az óriási ananász. Kép forrása

A hatalmas egzotikus gyümölcsöt formázó épület 1971-ben épült fel, reklámfogásként. A Brisbane melletti ananászültetvény tulajdonosa jó érzékkel az itt termesztett gyümölcsökre alapuló éttermet alapított, aminek hirdetéséhez szükség volt egy figyelemfelkeltő jelre. A hatalmas ananászban az ültetvényt bemutató kiállítás kapott helyet, de a tetejére is fel lehet menni - fentről megnézni, hogy is fest egy ananászültetvény. A különleges épület nagyon népszerű lett, sőt 2009-ben - európai szemmel kissé furcsa módon - műemlékké is nyilvánították. Az ananász még az ültetvényt is túlélte: a bezárt létesítmény helyén ma vadaspark van, de az ananász azóta is rendületlenül áll, még fesztiválokat is rendeznek körülötte.

Az óriásanaász a vendéglő fénykorában. Kép forrása

A "vörös kamion" (Kosztroma, Oroszország, 1990-es évek)

Az épületben - nem meglepő módon - autóalkatrészeket árulnak. Kép forrása

A jelépületek a rendszerváltás után Kelet-Európában is megjelentek. Ennek a kissé vadkapitalista jelenségnek talán legtipikusabb példája Oroszország egyik történelmi városában, Kosztromában található. Az ötlet akár még szellemesnek is tekinthető és a reklámértékkel sincs gond, viszont a képről árad a manapság népszerű szláv és kelet-európai igénytelenséget kifigurázó mémoldalak hangulata. 

Longaberger-kosárgyár székháza (Newark, Ohio, 1997)

Kosár alakú kosárgyár-székház. Kép forrása

A patinás bevásárlókosár-gyártó székháza valóban szellemes és ötletes, főleg a sivár és egyforma irodaház-kockák és tornyok korszakában. A hétemeletes épület egy óriási fonott bevásárlókosarat mintáz, a tetőre pedig két óriási fül került. Az épülettel csupán egyetlen baj van: a cég 2018-ban csődbe ment, azóta a kosár üresen áll. Kérdés, hogy ki venne meg egy kosarat mintázó épületet, hogy bekötlöztesse cipőgyártással foglalkozó cége irodáit?

Nemzeti Halászati Ügynökség irodaháza (Hyderabad, India, 2012)

A halház. Kép forrása

Az indiai halászat és halfogyasztás fejlesztéséért felelős kormányszerv irodaháza az egyik legjelentősebb mimikriépület. Itt nem egy cég reklámcéllal épült pavilonjáról van szó, hanem egy kormányzati épületről. Egyesíti a mimikriépítészetet ért összes magasztalást és kritikát. A halformájú épület (hiszen milyen formája legyen egy épületnek, ahol halászattal foglalkoznak?) a támogatók szerint ötletes és szellemes, az ellenzők szerint rettenetes ízléstelenség. Ha utóbbiak érvelését elfogadjuk, látható, hogy az épület alternatívája a mai világban minden bizonnyal egy tucatjellegű irodaépület lett volna. Kétségtelen, hogy messziről látszik, hogy az épületet milyen célból emelték. Hozzá kell tenni, hogy alig tíz év alatt az épület elég csúnyán elavult, a homlokzati panelek résein felgyülemlett kosz nem tesz jót a látványnak.

Apple Flagship Store (Chicago, 2003)

Az "óriáslaptop" éjszaka. Kép forrása

Az informatikai cég első "flagship store-ja", vagyis zászlóshajó üzlete a cég és termékei megítélésétől függetlenül ízlésesnek és építészeti telitalálatnak mondható. Jó példája annak, hogy a mögöttes tartalom, a "jel", amit a modern építészet kritikusai hiányoltak, kódoltabb, stilizáltabb formában is megjelenhet. A Chicago-folyó partján álló üvegpavilon tetejére ugyanis egy vékony "laptopot" helyeztek a tervezők, egyértelműen utalva a cég fő termékére. Ez az előző példáknál kevésbé "nyomulósan" adja a néző tudtára az épület funkcióját, viszont ennélfogva ízlésesebb, időtállóbb is. 

Frissítés: Cápa és Cica - magyar mimikrik

Hűséges olvasónk hívta fel a figyelmet két magyar mimikrire. Az első egy elég ismert épület, Makovecz Imre Cápa étterme Velencén, 1964-ből. A Velencei-tó nem a  cápákról híres, az étterem maga is csak elég stilizáltan utal a névadó állatra, az üvegezett terasz formája egy kitátott szájat idéz. A szentesi cicaház lakótelepi környezetet dob fel, a kilencvenes évek jellegzetes épülete. Azt nem sikerült kideríteni, hogy egy állateledel-bolt számára épült-e, ma virágüzlet működik a cica szájában. 

A Cápa étterem fénykorában. Kép forrása

A szentesi cicaház. Kép forrása