Megújulás az utolsó pillanatban

A palota lassacskán állványok nélkül. Kép forrása

A fantasztikus épület évtizedeken keresztül állt üresen és egyre romló állapotban Budapest legelegánsabb, világörökségi védelem alatt álló útvonalán, luxusüzletek és drága vendéglátóhelyek között (ez is egy sajátos budapesti jelenség). Időről-időre felreppentek hírek a hasznosításról, majd ismét nem történt előrelépés. Végül valóban megújult az épület, a leegyszerűsített tetőzet is visszakapja eredeti formáját. Az épület kívül-belül különleges, kissé eltér nemcsak a budapesti épületek nagyrészétől, de az Andrássy útra jellemző építészeti hangulattól is. 

A frissen elkészült épület 1886-ban (a másodikon a létrán még dolgoznak a munkások). A tetőt az 1909-es tűzvész után egyszerűsített formában állították helyre. Kép forrása

A palota a MÁV nyugdíjintézet megbízásából készült. A frissen létrehozott állami vasúttársaság egyik legnagyobb vonzerejét az alkalmazottaknak biztosított nyugdíj jelentette, amit nagyrészt piaci alapon teremtettek elő: a társaság bérházakat épített, és azok kiadása fedezte a pénzek kifizetését. A szintén ekkoriban megnyitott Andrássy úton több luxusbérházat is épített a társaság, például a Kodály köröndön. Ebben az esetben sem aprózták el a dolgot: a már álló Operaházzal szemben kívánták az új bérházat felépíteni, a pincében sörcsarnokkal, a földszinten és a félemeleten kávéházzal, a felső három emeleten pedig fényűző lakásokkal. A megbízott építészek, Lechner Ödön és Pártos Gyula épp elkezdték azt a sajátos stílust kifejleszteni, ami később védjegyükké vált. Nem csak a formákkal, hanem az anyagokkal is kísérleteztek, a tervezők nagy mennyiségben alkalmazták az újonnan kifejlesztett fagyálló műkövet. Lechner épp akkor tért haza hároméves francia tanulmányútjáról, így az épület sajátos franciás-lechneres jegyeket visel, ami elüt Budapest főként itáliai és német neoreneszánsz stílusától. Ráadásul már állt a szintén ebben a stílusban épült Operaház, amivel Lechner nyilván nem akart konkurálni, de az épületet mégiscsak impozánsra kellett formálnia. Ő maga így ír erről a feladatról: „Becsvágyam sarkallt, de vigyáznom kellett, hogy az én épületem ne viselkedjék tolakodóan Ybl remekével szemben, mert az udvarhölgy lehet szebb, mint a királyné, de úgy kell, hogy a királyné királyné maradjon." A hasonlat találó, az udvarhölgy, ha talán nem is lett szebb a királynőnél, de mindenképp ahhoz méltó, ráadásul az Andrássy úton járva máig egyértelmű, hogy ki a királyné a környéken. A földszinti kávéházat 1899-ben vette át Drechsler Béla, később ez a név az egész épületre ráragadt, mintha ő lett volna az építtető. Mindenesetre itt, az operára néző árkádok alatt készült a századfordulós Budapest talán leghíresebb és leghangulatosabb, ikonikussá váló fényképe:

A Drechsler-palota földszinti kávéháza. Kép forrása

Az épületet sokan Balettintézetként ismerik, noha a teljes épületet sose használták a táncosok. Már 1936-ban megnyilt itt egy balettiskola (a helyszínválasztás szinte magától értetődő), ide költözött be az Állami Balettintézet 1949-ben. Az intézmény szépen terjeszkedett, a földszintet, a félemeletet és az első emeletet is teljesen "betáncolta". Végül 2002-ben költöztek ki az új zuglói épületbe, ami minden bizonnyal korszerűbb, de kevésbé hangulatos és persze a helyszíne sem ilyen idilli.

Az egyik lakásban kialakított próbaterem, a háttérben Sztálin figyeli a balerinákat. Kép forrása

Ekkor kezdődött az épület húsz évig tartó kálváriája: a palota üresen - és ami a legrosszabb - sokáig őrizetlenül állt. A folyamat már 1997-ben elkezdődött, akkor adta el a VI. kerületi önkormányzat, majd befektetők adták-vették az épületet, ami időközben rohamosan lepusztult. Homlokzata elszennyeződött, és főleg a harmadik emelet felett óriási beázásnyomok éktelenkedtek. A belsőépítészeti értékek java része sajnos ebben az időben el is kallódott.

Az üres és egyre pusztuló épület. Kép forrása

Az üresen álló épületbe többen is belopóztak, így viszonylag jól dokumentált a pusztulás is - miközben az egykori pompa és az épület elrendezése is jól megfigyelhető. Mivel az Andrássy útra a kávéház nézett, a lakásokat a két mellékutca (Hajós és Dalszínház) felől lehetett megközelíteni. Így az épületnek két lépcsőháza van, amik egy közös udvarról és egy-egy világítóudvarról kapják a fényt. 

Az üres épület légifótója, jól látható az udvar a két oldali toronyszerű lépcsőházzal és a világítóudvarokkal. Kép forrása

Az udvar 2013-ban, egy ismeretlen barangoló felvételén. Kép forrása

Az udvar a kibontott pincével és a lakásokhoz vezető folyosókkal. Kép forrása

Az elhagyottan is elegáns, háromkarú lépcsőház. Kép forrása

Kilátás a harmadik emeleti gangról az udvarra. Kép forrása

Az urbexes kitérő után nézzük a megújulás részleteit: a felújítást a DWM Group és a Bánáti és Hartvig építésziroda tervezte, a feladat egy ötcsillagos luxusszálloda elhelyezése volt, a még meglévő belsőépítészeti értékek megőrzésével, a homlokzat teljes felújításával, és ami a legszembetűnőbb, az eredeti, 1909-ben leégett és leegyszerűsítve újjáépített tetőzet rekonstukciójával és a tetőtér beépítésével.

Az épület egyik eredeti tervlapja, jól látható a díszes tetőzet ábrázolása is. Kép forrása

És a készülőfélben lévő tetőzet. Láthatóan még sok aprólékos munka van még hátra...kép forrása

Külön érdekesség, hogy az épület a műkő-téglák letisztítása után szürkéskékről sárga árnyalatúvá változott. A tetőrekonstrukció terveit az Eiffel-palotánál már megismert Baliga Kornél készítette. A szálloda térszerkezete az eredetit követi: a főbejárat a Dalszínház utcából nyílik majd, az Andrássy úti fronton újra vendéglátóegység nyílik. Az udvarokat lefedik, viszont csak a földszint magasságában. A teljes udvarlefedések igen impozánsak lehetnek, ugyanakkor az onnan nyíló kapó helyiségeket mesterségesen kell szellőztetni, ami se nem túl gazdaságos (főleg a mai is jövőbeli energiaárakat nézve), se nem túl egészséges. Így ez a megoldás ideálisanak tekinthető, a földszinti teret jól lehet használni és az udvar valódi funkciója is megmarad. Az udvar alakja és a belső homlokzatok kialakítása megnehezítette a tető kialakítását, ezért egy különleges, buborkékszerű, egyébként feszített-függesztő szerkezetű lefedés készül:

a télikertként/hallként haszosítandó udvar. Kép forrása, látványterv: whitebox visual

A hasonló felújítások másik érzékeny pontja a tetőtérbeépítés. A lehető legjobb kihasználtság érdekében itt is beépítik a tetőteret, ami egy ilyen minőségű és elhelyezkedésű épület esetében különösen alapos tervezést tett szükségessé. Az útra érvényes - helyesen megállapított - szigorú szabályozás nem teszi lehetővé a tetősíkból kiemelkedő ("kutyaház") ablakok kialakítását, ezért a síkba süllyesztett, a Lechnerre jellemző háromszögekből összeállított ablakmotívumok kapnak csak helyet, amik a főpárkány felett elhelyezve, szinte alig észrevehetők:

Kép forrása, látványterv: whitebox visual

A befejező munkák (a tető teljes helyreállítása, a földszinti portálok visszahelyezése) még hátra vannak, de visszanyeri teljes pompáját az udvarhölgy, aki nem ragyogja túl az Andrássy út királynőjét, hanem annak méltó kísérője lesz:

Kép forrása, látványterv: whitebox visual