Ledöntve, beolvasztva, átmenekítve - trianoni szoborsorsok
A segesvári vár fokán álló Petőfi-szobor. Kép forrása
A szobordöntés, ahogy napjainkban is látható, fontos identitáspolitikai üzenet. A trianoni döntés után egész sor magyar történelemhez és kultúrához kapcsolódó szobrot és emlékművet döntöttek le és távolítottak el a közterekről, így jelezve az adott település lakosságának és a nagyvilágnak is, hogy "ki az úr a háznál". Az alábbiakban, a trianoni diktátum, illetve a nemzeti összetartozás napján ezek közül mutatunk be néhány, talán kevéssé ismert esetet.
Segesvár, Petőfi szobor - Kiskunfélegyházára menekítve
A szobor Kiskunfélegyháza főterén. MTI fotó: Faludi Imre
A segesvári Petőfi-szobor jól illett abba a folyamatba, hogy az erdélyi szász város a költő kultuszának egyik meghatározó helyévé váljon. Petőfi a város és Fehéregyháza közötti völgyben vívott csatában tűnt el mindössze 26 évesen, okozva óriási traumát a nemzetnek (amit fokozott, hogy a holttest soha nem került elő). A gyönyörű szobrot az egyik legkiemelkedőbb helyen, a városfal bástyáján állították fel, a szintén akkoriban átadott vármegyeháza mellett. Így az akkor még döntően németajkú városban a magyar államiság építészetileg-művészetileg is erőteljesen megjelent. A szoborállítás szervezésével egyidejűleg a főleg erdélyi arisztokraták által alapított emlékbizottság síremléket is állított a csatamező melletti tömegsírok felett. A jelképes sírt, ahogy a Petőfi-szobor talapzatát és magát a vármegyeházát is Alpár Ignác tervezte. A szobrász Köllő Miklós, erdélyi művész volt. A szobornál a csata évfordulóin, július 31-én tartották a Petőfi-ünnepet, rendszeresen nagy tömeg részvételével.
A segesvári vármegyeháza, a kép jobb szélén van a szobor egykori helye. Kép forrása
A szobor 1916-ig, az első világháborús román betörésig állt a helyén, ekkor Budapestre menekítették. A trianoni szerződés után a román állam, mint értékes műtárgyat, visszakövetelte Magyarországtól (!) - miközben épp abban az időben egymás után döntötte le a magyar kötődésű szobrokat. A magyar fél nem adta oda a szobrot, hanem a helyzetet mintegy véglegesítve Petőfi "nevelővárosának", Kiskunfélegyházának ajándékozta, ahol 1922-ben fel is avatták a főtéren, ahol ma is látható.
Kassa, Honvéd-szobor - ledöntve
A Szent Mihály-kápolna előtt álló szoborcsoport. Kép forrása
A város legendás "vörössipkás" honvédezredének emléket állító alkotást 1906. szeptember 9-én állították a város kiszélesedő főutcáján, a Szent Mihály-kápolna és a dóm előtt. A szobor megformálása érdekes és megható: a fiatal honvédet egy öreg kuruc vitéz "szelleme" bátorítja, ezzel is összekötve az évszázados szabadságküzdelmeket. A cseh csapatok 1918 decemberi bevonulása után rendszeresen a szobor előtt gyülekeztek a tiltakozók, így az hamarosan a város megszállóinak célkeresztjébe került. 1919. március 17-én hajnalban ledöntötték és összezúzták a szobrot. A város lakossága aznap tiltakozást szervezett, ahol a Himnuszt és a Kossuth-nótát is elénekelték. A kivezényelt cseh katonák a levegőbe, majd a tömegbe lőttek, két embert (egy nőt és egy kislányt) megölve. A szobor maradványait a városi múzeumba szállították, ahol a raktárakba került. A talapzatot építkezésekhez használták fel, egy nagyobb darabot a Hernád-folyóhoz szállítottak. Ezt 1994-ben Halász György helytörténész kiásta lánya és Lukács József társaságában, de a kőtömb akkor még a helyén maradt. 2019 áprilisában került ismét napvilágra, amikor Orosz Örs és a Gombaszögi Nyári Tábor szervezőiből álló csapata megtalálta és kiemelte. A mintegy fél tonna súlyú kőtömb ezt követően a Magyar Jelenlét Házában kapott helyet, ahol nem sokkal később kiállításon mutatták be a szobor történetét.
Tasnádi Szandra szobrászművész újraalkotás közben. Kép forrása
Bár a szobor megsemmisült, kicsinyített mását újraalkották. Tasnádi Szandra mintázta meg újra az emlékművet egykori fényképek alapján olyan módon, hogy sokszorosítható legyen. Az első példányt a kassai magyar bál tombolájába ajánlották fel, de a tervek szerint széles körbe el fogják juttatni.
Zombor, Schweidel József szobor, Rákóczi-szobor - mindkettő ledöntve
A Schweidel-szobor a vármegyeháza előtti téren. Kép forrása
Schweidel József tábornok, aradi vértanú szobrát 1905. május 18-án avatták fel szülővárosában, a vármegyeház előtti téren, rendkívül impozáns környezetben. A főalak, Mátray József alkotása egy érdekes, szecessziós talapzaton állt a város főutcájának tengelyében. A városba bevonuló szerb csapatok a szobrot szinte azonnal ledöntötték, pontosabban bivalyokkal lehúzatták. A talapzatot a temetőbe vitték, ahol szerb háborús emlékművé, jelképess sírrá alakították. A szobrot egy ideig a városháza pincéjében őrizték, de pár év múlva eladták és a bori rézkohóba küldték beolvasztani. Az így kapott összeget a város a helyi szerb futballklubnak ajánlotta fel.
Az egykori talapzat, mint szerb háborús emlékmű a zombori temetőben. Kép forrása
A zombori vármegyeháza, nagyjából a kép készítésének helyén állt a szobor. Kép forrása
A zombori Rákóczi-szobor. Kép forrása
Hasonló sors jutott a város főterén álló Rákóczi-szobornak is. Jankovits Gyula művének nem jutott sok idő: 1912. június 9-én leplezték le, és hat évvel később, 1918-ban már le is döntötték a bevonuló szerb csapatok. A talapzat és a szobor további sorsa ismeretlen, lehetséges, hogy egyben vagy darabokban valahol még megvan.
Nagyvárad, Szent László-szobor - áthelyezve
A szobor eredeti helyén. Kép forrása
Nagyváradot igazán nevezhetnénk a Szent László szobrok városának is. A középkori város egyik nevezetessége volt a lovagkirály hatalmas lovasszobra, amit a Kolozsvári testvérek, a prágai Szent György-szobor készítői alkottak. A cseh fővárosban álló mű igényességge alapján fogalmat alkothatunk, hogy milyen is lehetett ez az óriási lovasszobor, ami a régi székesegyház előtt állt. A mai szobrot 1893. szeptember 10-én avatták fel a város főterén. Az impériumváltás után nem döntötték le, áthelyezték a székesegyház elé, ahol ma is áll. A főtérre az akkori román király, I. Ferdinánd szobra került. A tér mostani felújításakor a város magyarsága szerette volna elérni, hogy a szobor visszakerüljön, vagy hogy egy lovasszobor készüljön, de ezek a törekvések - nem meglepő módon - nem vezettek sikerre. Azt egyébként hozzá kell tenni, hogy az óriási téren a viszonylag kisméretű szobor szinte eltörpült, de egy impozáns lovasszobor méltó emlékműve lett volna a szent királynak.
A székesegyház, előtte az áthelyezett szobor. Kép forrása
Marosvásárhely, Kossuth-szobor, Bem-szobor - mindkettő ledöntve, beolvasztva
A régi főtér a zenélő kúttal és a Kossuth-szoborral. Kép forrása
A régi marosvásárhelyi főttéről készült képeslapok igazi békebeli hangulatot mutatnak. A gondosan ápolt parkban áll a székely ezermester, Bodor Péter klasszicista zenélő kútja, mellette a Kossuth-szoborral. A háttérben szinte megkomponált módon a barokk jezsuita templom látható, de "bekukkant" a térre a középkori vár és az ott álló gótikus református templom is. Noha a képen látható épületek mindegyike megvan, a hangulat mára a múlté: a zenélő kutat még 1911-ben lebontották (margitszigeti másolatát is bemutatta a budapesti kutakról készített architextúra-vlog epizód), a Kossuth szobrot 1919. március 27-én döntötték le "ismeretlen tettesek". A szobrot beolvasztották, a talapzat anyagát román emlékművek építéséhez használták fel. A park helyére 1925-ben felépítették a román ortodox székesegyházat. A szobor pontos másolatát 2011-ben avatták Gyergyócsomafalván, az eredeti művet alkotó szobrász, Köllő Miklós szülőfalujában. Köllő alkotta a már említett segesvári Petőfi-szobrot is.
A főtéren kissé lejjebb álló Bem szobor. Kép forrása
Hasonló szomorú sors jutott a vásárhelyi főtér másik szobrának, ami Bem Józsefnek állított emléket. Az 1880. októberr 17-én felállított alkotást ugyanaznap döntötték le, hasonlóan "ismeretlen tettesek". A megrongált művet, Huszár Adolf alkotását elszállították, viszont a talapzat egy ideig ott maradt. Mikor pár év múlva azt is elbontották, így véglegessé téve a szobor eltüntetését, Lengyelország diplomáciai úton tiltakozott, de ezt is semmibe vették. Felmerült, hogy a szobrot Tarnówba, Bem szülővárosába szállítják, viszont útközben "nyoma veszett".
A ledöntött, elszállított, beolvasztott szobrok sorát még hosszan lehetne folytatni, közismert a pozsonyi Mária Terézia-szobor, vagy az aradi Szabadság-szobor kálváriája is. Ezek jól mutatják, hogy az új hatalmak milyen szervezett módon és milyen korán felismerték, hogy a közterek szimbolikus uralma sokszor együtt jár az adott település uralásával is. Nem véletlen, hogy a szobordöntés nem csupán avítt huszadik századi aktus, manapság a posztmodern woke-korban is bevett szokássá vált.