Lánchidak

A London melletti Marlow lánchídja. Kép forrása

Amikor Széchenyi nekiállt egyik legnagyobb alkotásának, a Lánchíd építésének megszervezéséhez, el kellett dönteni, milyen technológiával és főleg kinek a tervezésében épüljön meg az új átkelő. A korábbi évszázadokban hagyományos, kőből készült boltozott szerkezetekkel hidalták át a folyókat, mint Prágában vagy Regensburgban, ahol az egyetlen állandó Duna-híd is állt. A széles folyómedret így azonban nem lehetett keresztezni, ezért új megoldás után kellett nézni. Az ipari forradalom idején a Brit birodalomban kifejlesztették a lánchidakat, amikkel nagy távolságokat lehetett áthidalni. A két pilon közé kifeszítették a láncot, és erre függesztették fel az útpályát és a járdákat. Ennek a hídfajtának egyik legnagyobb szakértője a William Clark volt.  Így mikor Széchenyi mérnököt keresett az új hídhoz, szinte magától értetődő volt, hogy Clarkra essen a választása, hiszen ő volt Nagy-Britannia egyik legelismertebb hídtervezője. Ekkor már három lánchídja állt országszerte, ebből kettő a Temzét, egy pedig az Adur-folyót ívelte át. A hidak jellegzetességei a diadalív szerű pilonok, amik jól illettek a korszak klasszicista ízlésvilágába.

A Hammersmith-i régi híd

Az 1884-ben lebontott híd 1828-ban. Kép forrása

A régi, sajnos azóta lebontott Hammersmith-hid képeit nézve szinte el tudjuk képzelni, hogy Széchenyi és Andrássy György kiszállnak a híd lábánál a gőzhajóból és felkiáltanak, hogy "ezt keressük!". A nagy felismerés 1832 szeptember 7-én történt és állítólag itt, a híd lábánál találkoztak először a tervezővel, William Clarkkal. Sajnos a növekvő forgalmat nem bírta a híd, 1884-ben lebontották és alapjain új, kissé túldíszített utód létesült. 

Marlow-i híd

A Marlow-i híd. Kép forrása

A Temze felső, kevésbé széles szakaszán épült Marlow-i híd viszont máig megcsodálható, és látható, hogy szinte egy-az-egyben a budapesti híd rokona. Széchenyiék utazásának évében készült el, így ezt is meg tudták tekinteni. A hasonlóság szinte zavarbaejtő, a pilonkapuk kialakítása és az andráskeresztes korlát részletei persze eltérők. Érdekes különbség, hogy a járdákat máig fapallók alkotják. A város felőli kapun emléktába utal arra, hogy Marlow Budapesttel áll "hídkapcsolatban".

Norfolk-híd, Shoreham

Az 1923-ban lebontott híd egy századfordulós képeslapon. Kép forrása

Ha Marlow-i híd hasonlít a Lánchídra, akkor elmondható, hogy a Norfolk herceg megbízásából épült Shoreham-i híd tökéletes előképe a Lánchídnak, csupán a pilonkapukra helyezett paripák eltérők. A fehér paripa az angolszászok címerállata, így került a hídra egy-egy. Az átkelőt 1834-ben adták át, így Széchenyiék csak az építkezést tudták megtekinteni, bár bizonyára nagy tapasztalatot jelentett egy építés közbeni állapot tanulmányozása. Sajnos ezt a hidat is lebontották, helyén ma egy teljesen jellegtelen átkelő található.

A Higham-Strood alagút Kentben. Kép forrása

Clark nem csak hidakat tervezett. Szó szerint úttörő volt az alagútépítésben is. A kenti Highamban különleges alagutat tervezett, ami egyszerre épült a vasút és egy hajózható csatorna számára. Utóbbi a vasúti közlekedés fejlődésével egyre kihasználatlanabbá vált, ezért ma teljes egészében vonatok használják. Az alagútról, különleges kialakításáról egy videó is készült. William Clark elfoglalt építőmérnökként nem tudta személyesen felügyelni a magyar lánchíd építését. Ezért fiatal névrokonát, Adam Clarkot küldte hazánkba. Clark Ádám lelkes magyar hazafivá vált, 1849-ben ő akadályozta meg, hogy a visszavonuló osztrák csapatok felrobbantsák az éppen elkészült hidat. A névazonosság és a budai hídfőnél található tér miatt gyakori félreértés, hogy őt tartják a híd tervezőjének. Ez, ahogy az imént is látható, nem igaz, viszont elévülhetetlen érdemei vannak a híd elkészütében. A téren található másik műtárgyat, a váralagutat viszont valóban ő, Clark Ádám tervezte.