Kós Károly nyomában: a felújított Székely Nemzeti Múzeum
A múzeum főhomlokzata. Kép forrása
A Székely Nemzeti Múzeum több szempontból is szimbolikus intézmény és épület. A székelység tárgyi emlékeit őrző múzeumot 1875-ben alapította egy igazi harcos amazon, Csereyné Zathureczky Emília, aki a 1848-49-ben katonákat ápolt, majd szabadságharcosokat bújtatott és szervezte menekülésüket. A folyamatosan gyarapodó gyűjtemény új állandó otthonát 1912-ben avatták fel - pár évvel később már katonai járványkórházként üzemelt. A román betöréskor Budapestre menekített gyűjteményt 1922-ben visszaszállították, azóta is őrzik és gyarapítják, bár a történelem gyakran közbeszólt: az 1944-ben vasúton menekített múzeumi anyag nagy részét Zalaegerszegen lebombázták, így sok pótolhatatlan emlék megsemmisült. A múzeum alapítóokirata szerint a székely nép elidegeníthetetlen tulajdona, fenntartója a négy székely vármegye és Sepsiszentgyörgy városa volt. Ami számunkra talán legérdekesebb, az a frissen felújított épület, ami teljes egészében tükrözi Kós Károly magyar nemzeti építészetre vonatkozó, máig példamutató koncepcióját.
A múzeum egy nyáresti nyílt napon. Kép forrása
Kós Károly személye is jó példa arra, hogy a magyarság nem származás kérdése: ő a közhiedelemmel ellentétben nem székely, hanem temesvári szász-osztrák-francia család sarja. Építészként több kortársához hasonlóan kereste a magyar építészeti kifejezés fomáit, de Lechnerrel ellenétben nem egy feltételezett őshazában (mint India), hanem a magyar népi építészetben, kapcsolódva az akkor újjászülető finn, észt és skandináv nemzeti építészeti törekvésekhez. Így Kós építészetére mindig az anyagtakarékosság, a népi motívumok visszafogott használata, a józanság és a teljes funkcionalitás jellemző - épületei száz évvel később is kitűnően megfelelnek az adott célnak. Ezek az elvek a sepsiszentgyörgyi épületen is tetten érhetők: tornyával, tetőformáival, néhány apró részlet segítségével úgy kapunk egy ízig-vérig székely-magyar épületet, hogy az egyszerre egy kitűnően megtervezett modern múzeum.
A múzeum légifotója, háttérben jobbra a szintén frissen felújított Vártemplom. Kép forrása
Az épület a belvároshoz közel, az akkor kialakult villanegyedben áll. Így itt is egy múzeumkertbe léphetünk be, majd az épület előtt egy másik, zárt előudvarra jutunk, az elrendezés így az erődtemplomokra és várakra emlékeztet.
Az 1911-es terv részlete, metszet. Kép forrása
A belső kapu és a torony. Kép forrása
Az épület anyaghasználata is visszafogott, igyekeztek helyi anyagokat alkalmazni: csupán a képen látható két tornyot fedi kunszentmártoni kerámia, a tető többi részét hagyományos, helyi gyárakban készült cserép borítja. A szuterén-szintet magában foglaló lábazatot sepsi homokkő borítja, felette a falak fehérre meszeltek. A homlokzatok teljesen simák, sehol egy stukkó, egy tagozat, csupán a kapu, a szép arányú és osztású ablakok és egy-egy faoromzat adja a díszt.
A múzeum főbejárata. Kép forrása
Az épület főbejárata természetesen még egy ilyen egyszerű épület esetén is kiemelt jelentőségű. A kapu a középkori templomokat, Székelyföld meghatározó épülettípusát idézi, hasonlókat tervezett Kós a zebegényi templomba és a Városmajor utcai iskolába, szóval ez nála legalább annyira egyetemes magyar, mint székely motívum. A kapu fölötti mozaik is Kós terve alapján készült, aki iparművészként, tipográfusként, könyvtervezőként is tevékenykedett. A torony kettős ablakának előképe kivételesen nem székely, hanem kalotaszegi: a magyargyerőmonostori templom ablaka adta az ihletet.
A bejárat feletti mozaik. Kép forrása
A bejárat feletti mozaik olyan, mintha egy pecsét vagy ex libris lenne (Kós ebben a műfajban is tervezett). A székely címer mellett népi motívumok és a jellegzetes betűtípussal megírt "Székely Nemzeti Múzeum" és az 1913-as évszám szerepel. A mozaik egyébként nem készült el az akkori megnyitóra, az első világháború, majd a hatalomváltás miatt az elkészítése elmaradt. Csupán 2008-ban készítették el a fennmaradt eredeti tervrajzok alapján.
A címer eredeti terve, 1912-ből. Kép forrása
A földszinti csarnok. Kép forrása
Az épület földszinti csarnokai és lépcsőházai is a "kevesebb több", örök érvényű, mégis sokszor elfeledett elve szerint épültek. Szép arányú, világos tereket láthatunk, a tájékozódás könnyű, magától értetődő, a fehérre meszelt falakat csupán a fekete-fehér padló és a boltozatokat tartó kőoszlopok élénkítik és adnak a tereknek szakrális hatást. Hiszen szakrális térben járunk, a nemzet temploma ez, ami egyben a valódi templomokat is megidézi.
A lépcsőház. Kép forrása
A lépcsőház tere is tágas, világos, ugyanakkor nem helypazarló és feleslegesen fényűző. A fehér falak kiemelik a műgonddal elkészült részleteket: a homlokzati mozaikkal egyidőben készült a lépcsőház korlátja, a különböző mesterségeket ábrázoló figurákkal, szintén az eredeti tervrajzok alapján.
A lépcső és a lépcsőkorlát eredeti, 1912-es tervrajza. Kép forrása
Csaba királyfi csillagösvényen. Kép forrása
Az épület legfőbb dísze a lépcsőház ablaka. Ennek elkészítése is hosszú évekig váratott magára, 2012. július 24-én pontosan a megnyitó után száz évvel avatták fel. Gróf Bánffy Miklós polihisztor külügyminiszter-író-zeneszerző-díszlettervező-festő készítette az ablak terveit, a száz évvel későbbi kivitelezést Makkai András festőművész végezte. A gyönyörű alkotáson Csaba királyfi látható, amint táltos paripáján elszánt tekintettel vágtat a körülötte örvénylő csillagösvényen. Alatta az erdélyi hegyek, felette a nap és a hold - a székely címer elemei - egyszerre látszódnak.
A festett kazettás terem. Kép forrása
A házban több, másodlagosan beépített építészeti elem is megtalálható. A múzeum küldetésének fontos része a veszélyezetett építészeti elemek megmentése, bemutatása (ez a több múzeumban hasonló módon működik, a barcelonai Katalán Nemzeti Múzeumban teljes középkori templomok találhatók). Barátos református templomának 1760-ben készült kazettás mennyezete az 1912-es megnyitó óta díszíti a nagytermet. A termet eleve úgy tervezték, hogy a mennyezetet itt lehessen elhelyezni és bemutatni.
A kápolna. Kép forrása
Hasonlóan konkrét műtárgyakhoz tervezték a kápolnát. Az építészeti kialakítást valószínűleg Sepsibesenyő temploma ihlette, az oltár Zaboláról, a gótikus szentségtartó-fülke Nagygalambfalváról származik. A műtárgyak származási helyét tekintve látható, hogy nem nagyon törekedtek a székek szerinti elrendezésre, Csík, Háromszék, Udvarhely, Maros tárgyai egymás mellett láthatók.
Lámpás terve 1912-ből... (kép forrása)
... és az azalapján 2012-ben elkészült mű (kivitel: Nagy György), kép forrása
A korszakra általában jellemző volt, hogy a tervezők a legapróbb részletekig megtervezték a házat: a kilincsek, postaládák, lámpák és minden egyéb tartozék egyedileg készült. Természetesen ekkor már léteztek típustermékek, a legtöbb helyen ezeket építették be, viszont a középületeknél, pláne egy ilyen fontos esetben a megrendelő elvárta, a tervező pedig természetesnek vette, hogy egyedi terv alapján készüljön a lehető legtöbb elem. Ezek jól illeszkednek az épület eszmeiségéhez, itt még a kilincsek is hagyományos székely formákat mutatnak.
A főbejárati kilincs terve, 1912 február. Kép forrása
A felújított kert. Kép forrása
Az épület mellett a kert is megújult. A növényállomány mellett a kerti utakat is újjáépítették, az épületlábazattal azonos kőből, valamint Kós Károly szellemiségéhez illő, egyedileg tervezett kerti bútorokat és lámpákat is kihelyeztek.
A kert a székelykapukkal. Kép forrása
A kert az építés óta szerves egységet képez az épülettel. A telepített fákat a Székelyföld jellegzetes növényfajaiból állították össze. Ezen kívül nem csak szobrokat helyeztek el itt, hanem több műtárgytípus bemutatására is megfelelőbb a kinti környezet. Így székelykapuk, síremlékek, kőfaragványok kaptak helyet a kertben, sokszor kissé esetlen módon, de most ezek elhelyezését is rendszerezték, illeszkedve a kert szerkezetéhez (tervező: Herczeg Ágnes tájépítész).
Az egykori múzeumőri villa. Kép forrása
A múzeum nem csak egy épületből áll, a korabeli szokásoknak megfelelően szolgálati lakások is épültek a vezetőségnek és a főbb tudományos munkatársaknak (akkori elnevezéssel múzeumőröknek). Ezek gyakorlatilag elegáns villák, szintén Kós Károly tervei szerint. Most ezekben kaptak helyet az irodák, lehetővé téve a főépület teljes átengedését kiállítási célokra. A kertben 1937 óta egy, a csíki Pottyandról származó tájház is helyet kapott.
Az 1912-es tervek alapján idén elkészített főkapu. Kép forrása
Az eredeti tervekben szereplő, de azóta is hiányzó elemek is elkészültek idén. Ezek közé tartozik a múzeum külső főkapuja, aminek helyén eddig egy egyszerű fakapu állt. Most ez is elkészült, az eredeti 1912-es részlettervek szerint, helyi asztalosok: Ferencz László, Gecse György, Zavicsa József, Albert István és kovácsmester: Nagy György kivitelezésében.
A főkapu beemelése. Kép forrása
Az eredeti tervek szerint elkészített kilincs. Kép forrása
A lépcsőház a tervező szobrával. Kép forrása
A 2019-ben kezdődött felújítások idén tavasszal fejeződtek be és indult el a visszaköltés. A munkák során néhány helyiség funkcióváltása is megtörtént, ugyanis sikerült megoldani, hogy az évtizedek óta beköltő irodák másik épületben kaphassanak helyet, így gyakorlatilag az egész épület újra a műtárgybemutatást szolgálja. Ezen kívül nagyobb helyet kapott a múzeumi bolt és a pénztárak is. Az épületet és a kertet be lehet járni, az első kiállítás novemberben nyílik, Gábor Áront és a Székelyföld 1848-49-es forradalmi részvételét mutatja be, őrizve az alapítók és a tervezők elhivatottságát.