Königsberg, a porosz Atlantisz
A város egyik főutcája a várkastéllyal 1925-ben és a helyszín 2012-ben. Képek forrása
Poroszország egykori fővárosa, Euler, Kant és Hoffman városa a második világháborút követően teljes demográfiai és építészeti átalakuláson-átalakításon ment keresztül. Az egykori német nagyvárosból szovjet, majd orosz város lett, nagyrészt a hadsereghez kötődő lakossággal. Egyfajta porosz Atlantisz ez, vagy akár porosz Karthágó, hiszen a vesztes fél városát szinte sóval hintették be.
A város 17. századi látképe a nevezetes hidakkal (a hetedik híd ekkor még nem épült meg). Kép forrása
A város a Német Lovagrend államának legfontosabb kereskedőtelepeként jött létre. 1525-ben lett az újonnan létrejött porosz állam fővárosa, az egykori lovagrendi kastély vált a fejedelem székhelyévé. 1544-ben megalapították az egyetemet, ami pontosan 401 évig, 1945-ig működött. A város a Pregel-folyó két partján és az aközötti szigeten jött létre. Így állt elő a nevezetes "königsbergi hidak" probléma, ami a gráfelmélet születéséhez is vezetett. A legenda szerint a polgárok szerettek volna úgy korzózni, hogy a város hét hídján csak egyszer haladjanak át útjuk során. 1736-ban kérték fel Eulert, hogy foglalkozzon a problémával, de sajnos a kérést lehetetlen volt teljesíteni: nem volt olyan útvonal, ahol az ismétlődést el lehetett volna kerülni.
A kastély-tó az 1920-as években és napjainkban, az alsó kép hátterében a Szovjet-ház. Képek forrása
A második világháború előtt 300 ezer fős nagyváros 1945 tavaszán került szovjet kézre. Lakosságát a háború utolsó hónapjaiban a hatóságok - nagyrészt sikeresen - evakuálták, de az épületek jó része súlyos, de nem menthetetlen állapotban volt. A várost és vidékét egy évvel később csatolták közvetlenül az Orosz SZSZSZK-hoz, ekkor jött létre a hírekben manapság gyakran emlegetett enklávé Lengyelország és Litvánia között. A város fontos helyőrséggé alakult, és teljesen átépítették. Furcsa módon ez a munka nem valósult meg teljesen, így az egykori sűrűn beépített belváros helyén néhány szoborszerű épület és többnyire mezők találhatók.
A tőzsde a Zöld-híddal a 19. század végén és napjainkban. Képek forrása
A kevés megmaradt belvárosi épület egyike a neoreneszánsz tőzsdepalota. Látható, hogy ez az épület is szigetként úszik a paneltengerben, a körülötte lévő város teljesen átalakult. Kalinyingrádot a szovjet várostervezési elvek szerint építették újjá: rendkívül széles (kb 60-100 méter) sugárutak hálózzák be a területet, onnan közelíthetők meg a panelházak alkotta szomszédsági egységek.
A város egyetlen fennmaradt középkori emléke, a dóm és környezete egykor és ma. Képek forrása
A tőzsde mellett a másik "sziget" az egykori székesegyház, a téglagótika jelentős alkotása. A templom a folyó szigetén áll, ami egykor a legsűrűbben beépített városrész volt. Ma a székesegyházon kívül egy épület se található itt, csupán a tőzsdéhez vezető gyorsforgalmi út hídja halad át a szigeten. A sokáig romos épületet csak 1998-ban építették újjá német-orosz együttműködésben. A szentély mögött található Kant 1924-ben emelt jelképes sírja. A képen látható toronyház a Szovjet-ház, annak helyén állt a régi várkastély.
A kastély udvara a 19. század végén, színezett fénykép. Kép forrása
A königsbergi várkastély hatalmas, több szárnyból álló együttese évszázadok során alakult ki. A téglagótikus lovagvár fokozatosan alakult át a porosz fejedelmek, majd királyok rezidenciájává. A főváros Berlinbe költözése után az épületegyüttesben hivatalokat és múzeumot helyeztek el. Az óriási műemlékegyüttes a háború során a város többi épületéhez hasonlóan súlyos károkat szenvedett, de nem volt menthetetlen. A romokat csak 1968-ban robbantották fel, Brezsnyev parancsára, számos szovjet művész és értelmiségi tiltakozása ellenére.
Az egyetem a 19. század végén, színezett fénykép, valamint napjainkban. Képek forrása
Számos épület, leginkább impozáns középület, új, szovjet külsőt kapott. Ilyen az egyetem régi főépülete, az Albertina is, aminek új homlokzatot kapott, tömege viszont még utal a korábbi állapotra.
A 2004-ben felújított Királykapu. Kép forrása
A szűken vett belvároson kívül azonban több értékes építészeti emlék is fennmaradt. A város legtöbb kapuja máig megtekinthető. Ezek közül talán legimpzánsabb a neo(tégla)gótikus királykapu (Königstor) 1820-ból. Összesen öt hasonló kapu maradt meg, többek között az itteni Brandenburgi-kapu is.
Az 1904-ben épült Szent-Család templom. Kép forrása
Königsbergi villa. Kép forrása
Kevéssé ismert, hogy a város jelentős területe, egész városnegyedek épségben átvészelték a történelem viharait. Ilyenek a századfordulón kiépült villanegyedek, amik a helyi elit lakóhelyeként máig jó állapotban vannak.
Königsberg régi kikötője a húszadik század elején, háttérben a várkastély. Kép forrása
Mint minden tengerparti városban, Königsbergben is jelentős kikötői forgalom volt. A városközpontban állt a régi kikötő, ahol egymás mellett álltak a középkori eredetű raktárházak. A háborúban ezek is súlyosan megsérültek, de az új Kalinyingrádban amúgy sem maradt volna ezeknek hely. Érdekes módon a mai orosz (bár hangulatában még erőteljesen szovjet) városban él egyfajta nosztalgia a régmúlt iránt. 2007-ben újjáépítették a régi raktárváros egy szakaszát, meglehetősen díszletszerűen. Ráadásul az épületek közé egy világítótorony is került, ami a város közepén elég indokolatlan lett volna. Mindenesetre ez az épület jól mutatja a régi-új város lakóinak furcsa útkeresését:
A 2007-ben épített halászfalu. Kép forrása