Hétszáz év-hat perc-hetven év: a drezdai királyi palota újjáépítése
A királyi palota romjai 1980 (!) körül és napjainkban. Képek forrása
A drezdai fejedelmi, majd királyi palota 1468-tól volt a Szászországban uralkodó Wettin-család fő rezidenciája. A város közepén álló, folyamatosan bővített, fejlesztett együttes a hírhedt, hat percig tartó 1945 februári légitámadás során kiégett és jórészt összedőlt. A jóvátételek és a sok egyéb újjáépíteni való épület miatt elszegényedő Kelet-Németországban gondolni sem lehetett a nagy költséget és szakértelmet igénylő rekonstukciós munkákra, amihez még az ideológiai okok is hozzájárultak. Ez utólag visszatekintve még szerencsének is tekinthető, hiszen az épületet nem bontották le, és nem is újították fel - átalakítva, elépítve sok helyreállítható részletet, mint Budán. A felújítási munkák csak a nyolcvanas években indultak meg, majd a német újraegyesítés után vettek lendületet.
A meginduló felújítási munkák 1986-ban. Kép forrása
A palota egyik főbejáratához vezető utca 2005-ben (!) és napjainkban. Képek forrása
A nagy udvar 1984-ben és napjainkban nagyjából ugyanabból a nézőpontból. Képek forrása
A nagy udvar reneszánsz homlokzata.
Az udvari homlokzatok jól mutatják, milyen óriási szakértelem kell egy ilyen beruházáshoz. A falakat körben reneszánsz sgraffito felületek díszitik. Ennek az itáliai eredetű technikának a lényege, hogy több réteg vakolatot visznek fel a falra, majd a felső réteget lekaparják, így kialakul a két vagy több színű mintázat, vagy ábra. Ezek a felületek a fenti képpáron is láthatóan teljesen elpusztultak, a háború előtti dokumentumok alapján készítették el újra. A római számok mutatják is a munkák időtartamát: 1986-2013.
A nagy loggia újjáépítése 2009 nyarán. Kép forrása
A teljesen elpusztult nagy-loggia újjáépítése is hosszú távú munka volt. A képen az újrafaragott kőelemek bedaruzása látható 2009 nyarán...
... a loggia falfestések rekonstrukciós munkái idén márciusban. Kép forrása
A kis udvart már 2009-ben felújították és lefedték (a kép tetején a fedés indítása látszik). A reneszász árkádrendszeren jól látszik, hogy melyik az eredeti és melyik az újrafaragott elem. Kép forrása
A kápolna boltozata. Kép forrása
A kastélykápolna felújítása is több évtizedes munka volt. Először a körítőfalakat építették újjá, majd a reneszánsz kapuzatot, végül 2009 és 2013 között került sor a különleges, gótikus hálóboltozat rekonstrukciójára. A boltozatot vakolatlanul hagyták, így látszik a mezők tégla kitöltése is. Hasonlóan hosszú évek, évtizedek munkájába és persze pénzébe került a többi belső tér helyreállítása is.
A kis bálterem 2011-ben... Kép forrása
...és a 2019-es újranyitás után. Kép forrása
A Grünes Gewölbe egyik terme. Kép forrása
A palota leghíresebb látnivalója a Grünes Gewölbe ("zöld boltozatok") nevű kincstár, már csak a műkincsrablás miatt is. A már korábban is nagyhírű gyűjteményt a legendás fejedelem, Erős Ágost helyeztette el a hasonlóan legendás építész, Matthäus-Daniel Pöppelmann által tervezett kilenc terembe. A kincstár a nevét az egyik terem zöld malachit boltozatairól kapta. Az együttes húszadik századi sorsa nagyon kalandos: a negyvenes évek végén a mozdítható elemeket és a műkincseket a Drezdához közeli Königstein erődjébe menekítették. Ez bölcs döntésnek bizonyult, ugyanis a helyiségek teljesen elpusztultak a '45 februári bombázásban. Az erődben tárolt tárgyakat viszont a Szovjetunióba hurcolták és csak 1958-ban adták vissza az NDK-nak. Azonban az épület ekkor még erősen romos volt, ezért az Albertinum nevű múzeumban állították ki ideiglenesen. Ez az állapot 2006-ig tartott, ekkor költözött vissza a gyűjtemény az eredeti helyére. Csak ennek a kilenc teremnek (bár nem akármilyen teremnek) a helyreállítása akkori árakon 45 millió euróba került.
A Riesensaal, vagyis "óriásterem". Kép forrása
A palota több terme jól felismerhetően mai, kortárs belsőépítészeti kialakítású, de persze ennek is oka van. Erre jó példa az "óriásterem", a Riesensaal, ami eredetileg egy hatalmas reneszánsz lovagterem volt, ami nagyjából a müncheni királyi palota híres nagyterméhez, az Antiquariumhoz hasonlított. Ez a terem azonban 1701-ben leégett, és nem építették újjá, helyét több kisebb teremre darabolták fel. Viszont 1945-ben ezek a termek is megsemmisültek, és évtizedekig a csupasz falak és a leszakadt födémek voltak csak láthatók. A helyreállítás főépítésze, Peter Kulka úgy döntött, hogy visszaállítja a rég elpusztult reneszánsz termet, de mai kialalakítással, hiszen az eredeti díszítések csak néhány régi metszetről voltak ismertek. Az új termet, amiben a páncélgyűjtemény egy részét helyezték el, 2013 februárjában, a légitámadás évfordulóján adták át.
A hétszáz évig épített, hat perc alatt lerombolt palota felújítása így, évtizedek elteltével lassacskán a végéhez közeledik. A Budavári Palotával, a berlini városi palotával, vagy akár Drezda többi épületével ellentétben ezt a beruházást nem övezték elméleti és ideológiai viták, a érintett szakmák és a közvélemény egyetértése övezte a munkákat. Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a palota, bár jól láthatóan kiégett rom volt, mégsem pusztult el teljesen, és nem épült a helyére, vagy éppen bele egy új épület, ahogy az említett városokban. Ugyanakkor teljesen elpusztult részleteket és a belső tereket építettek újjá, amit Magyarországon szokás provincializmusnak és "múltba révedésnek" tekinteni, ez azonban szemmel láthatóan nem zavarta a drezdaiakat.