Francia örökség - ismeretlen katedrálisok
Périgueux, román kori székesegyház. Kép forrása
Franciaország az európai civilizáció leggazdagabb épített örökségével büszkélkedhet - Olaszország után. Az ismert és jelentős székesegyházak mellett százasával találunk olyan kevésbé ismert templomokat, amilyenekből a történelmi Magyarországon csupán egy-kettő maradt meg. Vagyis elmondhatjuk, hogy a francia nép hatalmas gazdagságot örökölt. Sajnos már a kérdés leginkább az, hogy hogy tudja ezt az örökséget megőrizni, fenntartani, hiszen az országban nem csupán az elővárosi autók és boltok vannak veszélyben. A teljes francia (és európai) kultúra támadás alatt áll. Szinte jelképes, hogy a legutóbbi, Annecy városában elkövetett támadás elkövetőjét egy olyan fiatal férfi állította meg, aki épp zarándoklaton volt - a francia katedrálisokat látogatta végig. Most tekintsünk meg ezekből a csodálatos és önmagukon túlmutató épületekből pár ismeretlen, mégis rendkívül jelentős alkotást, Franciaország kimeríthetetlen örökségéből.
Périgueux - kelet nyugaton
A székesegyház belső tere. Kép forrása
Périgueux székesegyháza olyan, mintha a Hagia Sophiát a Pireneusok előhegyei közé repítették volna. A hatalmas templom a Compostelába vezető zarándokút francia szakaszának elején épült 1047-től, egy negyedik századi templom helyén. A bizáncias jellegű kialakítás mutatja, hogy a mai keleti és nyugati templomépítészet között akkoriban egyáltalán nem volt éles határvonal. A templom az 1100-as évektől szinte változatlan formában állt fenn a 19. század közepéig. Ekkor, 1852 és 1895 között tulajdonképpen befejezték, ekkor épültek a kupolákat megkoronázó, címlapképen is látható kéményszerű felülvilágítók.
Le Puy-en-Velay - a francia Jeruzsálem
A megdöbbentő fekvésű város látképe. Kép forrása
A délfrancia város már a római időkben is fontos vallási központ volt, pago Vellavorum néven, ebből alakult ki a mai francia név. Ezen a különleges fekvésű helyen alapították az egyik első galliai püspökséget 250-ben. A városban ennek megfelelően hatalmas székesegyházat is építettek, de ami igazán különleges, az a sziklára épült román kori kápolna, ami szinte a görög Meteóra kolostorokat idézi. A város a francia katolicizmus egyik központja, amit kiemel a kápolnával szomszédos sziklára állított hatalmas Mária-szobor, a Notre-Dame de France is. A hatalmas szobrot a krími háború során Szevasztopolnál elfoglalt 213 orosz ágyúból öntötték, és 1860 szeptember 12-én szentelték fel, 120 ezer ember jelenlétében.
Le-Puy-en-Velay román kori székesegyháza a Mária-szobor hegyéről. Kép forrása
A sziklacsúcson álló Szent Mihály-kápolna. Kép forrása
Toulouse - időtlen egyszerűség
A város közepén álló bazilika. Kép forrása
A Toulouse-i Szent Sernin-bazilika annyiban kilóg a sorból, hogy nem székesegyház, hanem bazilika rangú plébániatemplom. Ez Európa legnagyobb román stílusú épülete, ráadásul az évszázadok során elkerülték a nagyobb átalakítások, szinte teljes épségben és egységében mutatja az 1000 körüli állapotot. A compostelai zarándokúton fekvő városban már a 4. században templom épült, ezt többször átalakították, míg mai formáját elnyerte. Az utolsó nagyobb beavatkozás a torony befejezése volt a 15. században, de az egységesség megmaradt, mert itt is az eredeti építőanyagot, a városra jellemző égetett, lapos vörös téglát használták, amit helyenként kősávok élénkítenek. A templom belseje hasonlóan kortalan és időtálló egyszerű szépségű:
A bazilika belső tere. Kép forrása
Laon- a majdnem hattornyú székesegyház
A Laon és a környező táj fölé emelkedő székesegyház. Kép forrása
Észak-Franciaországban, egy hosszan elnyúló hegygerincen fekszik Laon városa. A hegy, vagy inkább magasabb domb tetején álló, négytornyos székesegyház már messziről látszódik. A román kori templomot nagyjából 1160 és 1220 között építették át. Bizonyos részleteiben őrzi a román kori, kissé vaskosabb formákat, a felmenő szerkezetek és a tornyok gótikusak. Az építők rendkívül ambíciózus tervet tűztek ki maguk elé: már a négytornyos székesegyházak is ritkaságszámba mennek, viszont ha megnézzük a kereszthajókat, láthatjuk, hogy hat tornyot terveztek, de a két hátsónak csak az indítása készült el.
Az oldalhajó elkészült és abbamaradt tornya. Kép forrása
A város a hadak útján fekszik, az 1870-es francia-porosz háborúban maga a templom is megsérült, az első világháború lövészárkai is a közelben húzódtak, de a második világháborúban is harcok színhelye volt. Mindkét esetben homokzsákok ezrei védték a templomot, sikeresen. A püspökséget a francia forradalom idején felszámolták, azóta csupán városi plébániatemplom az egykori székesegyház.
A székesegyház negyedik tornyát a bal elülső torony takarja. Kép forrása
A székesegyház belső tere. Kép forrása
Beauvais - 1573 óta álló építkezés
Az 1573, illetve 1347 óta álló építkezés. Kép forrása
Ha valaki szeretné látni, milyen egy épülő középkori katedrális, mindenképp érdemes Beauvais-ba látogatnia! A katedrális építése voltaképpen két város vetélkedésének története, Amiens és Beauvais között, amiben az utóbbi lakói maradtak alul, hiszen az ő katedrálisuk sosem készült el, míg a szomszédban máig látható a csodálatos épület teljes pompájában. A Beauvaus-i építkezések 1225-ben keződtek, mikor a tűzvészben erősen megrongálódott Szent Péter-templom helyén egy új, hatalmas székesegyházat kezdtek el építeni. A tervek szerint szakaszosan haladtak a régi épület bontásával és az új építésével, hogy a szertartásokat folyamatosan lehessen megtartani (ez egyébként általános eljárás volt). Akkor persze még nem sejtették, hogy ez a praktikus elgondolás 800 évig fog működni, hiszen a régi templom részben még ma is áll.
Az új székesegyház elkészült részei és a régi templom egy archív légifotón. Kép forrása
A templom vesztét tulajdonképpen az emberi hiúság okozta. Mikor a szomszédos Amiens városa szintén új székesegyház építésébe fogott, a Beauvais-iak módosították a terveket, hogy a hajó még magasabb legyen. A 153 méter magas szentély, ami sokáig a világ legnagyobb épülete volt, nem a kellő stabilitással épült, ezért folyamatosan meg kellett erősíteni, ezért a munkák a költségtúllépés miatt 1347-ben leálltak. Ráadásul 1573. április 30-án az elkészült részek egy középkori Bábel-tornyaként összeomlottak. Az újjáépítés felemésztette a befejezéshez szükséges pénzt, ráadásul a gyorsan múló évszázadok a gótikát és az egész középkori világképet múlttá tették. A csonkán maradt épületrészeket így nyugat felől egy "ideiglenes" fallal lerekesztették és így a régi templomból is megmaradtak az addig el nem bontott részek.
A székesegyház alaprajza, a megépült és a soha el nem készült részek. Kép forrása
Az elkészült, félbehagyott rész is lenyűgöző. Kép forrása
A csonkán maradt székesegyház is lenyűgöző. Az alaprajzból látható, hogy hosszának csak a fele készül el, és ha ehhez még hozzávesszük a meg nem épült tornyokat, figyelembe véve, hogy a megépült tető is hatvan méterrel magasabb, mint a budapesti Parlament, óriási épület bontakozik ki előttünk! Az épület egyébként máig komoly fejtörést okoz az építészeknek és a statikusoknak, a változtatott tervek miatt ma is komoly megerősítési munkákat kell végezni. Különösen a nyugati, csonkán maradt oldalt kellett megerősíteni, hiszen ott az eredeti elképzelések szerint a főhajó hatalmas tömege biztosította volna a szentélyt.
A templombelső is lenyűgöző, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy egy félbemaradt épületről van szó. Kép forrása
Évreux - gótika és reneszánsz
A gótikus székesegyház reneszánsz átépítésekkel. Kép forrása
Mint minden hosszú ideig húzódó építkezés esetén, a gótikus székesegyházaknál is előfordult, hogy mire végeztek volna a munkával, az adott stílus már idejétmúlttá vált. Így történt ez Évreux esetében is, az 1119-ben elkezdett épület a 16. század végén még mindig befejezetlenül állt. Ekkor a nyugati homlokzatot az új stílus, a reneszánsz jegyében fejezték be, furcsán asszimetrikus, római jellegű oszlopsorokat illesztve a rómán és gótikus stílusú szerkezetre. Ráadásul a csonkán maradt bal oldali tornyot is befejezték, de azt is kissé furcsa megoldással, ugyanis a lépcsőház hengere meglehetősen durván belevág a homlokzatba. Ezektől a szakszerűtlen megoldásoktól eltekintve (vagy éppen azért), a székesegyház különlegesség lett, hiszen jól nyomonkövetők rajta a stílusváltások. Ráadásul az épületet szerencsére elkerülte a 19. század végi restaurálási hullám, mikor a gótikus stílustól idegen kiegészítéseket templomok sorából távolították el, sokszor kissé unalmassá téve azokat.