Építészeti gegek a reneszánsztól napjainkig

A római Palazzo Spada Borromini-galériája az optikai csalás leleplezése előtt és után. Képek forrása

Az építészeti geg (az angol 'gag' szó jelentése csattanós, jópofa ötlet, megoldás) már az építészet kezdetétől jelen van. Már a névtelen kőfaragók is szellemes megoldások tucatjait hagyták a középkort humortalannak képzelő utókorra. A jó építészeti geg - ahogy a humor általában - nem öncélú, mindig reflektál, utal valamire, vagy éppen a megoldani szükséges helyzetből fakadóan sikerül kissé furcsára. Mindenesetre a jelenség végigkíséri az építszéttörténetet, íme pár ismert és ismeretlen példa!

A francia Szent-Foy-apátság "kőkiváncsija" 1050-ből. Kép forrása

Róma, Palazzo Spada (1632)

Az eredetileg reneszánsz palotát Spada bíboros 1632-ben vásárolta meg, ekkor kérte fel a svájci-olasz Francesco Borrominit, Róma egyik leghíresebb barokk építészét, a ház korszerűsítésére, vagyis barokk stílusú átépítésére. Ennek keretében épült az udvarról nyíló híres galéria, ami egy 37 méter hosszú folyosónak tűnik, a végén egy embernagyságú szoborral. A tér a valóságban csak 8 méter hosszú, a szobor - amint az a címlapkép jobb oldali felén is látszik - alig 60 cm magas. Ezt a hatást Borrimini úgy érte el, hogy a folyosó a valóságosnál jóval távolabbi pontra fókuszál, így megtéveszti a szemet. 

A Borromini-galéria metszete. Kép forrása

München, Asamkirche (1733-1746)

A templom mennyezete. Kép forrása

A barokk építészet és festészet szinte tökélyre fejlesztette a megtévesztő látszatarchitektúra művészetét. Ennek talán legszebb példája a müncheni Asam-templom mennyezete. Az épületet egy kissé különc, már nevükben is különleges építész-szobrász-festő testvérpár, Egid Quirinius Asam és Cosmas Damian Asam tervezte és nagyrészt kivitelezte. A testvérek színházak számára is dolgoztak díszlettervezőként és ez a templomon is érezhető. A mennyezet szinte lebeg, alig lehet látni, hogy melyik a szobor és melyik a festmény. Ráadásul rejtett ablakokat is elhelyeztek a megfelelő helyeken a párkány alatt, amiken át úgy hatol be a természetes fény, hogy a mennyezet teljesen valósághűvé válik. A perspektíva szempontjából tökéletesen megtervezett freskók miatt a belső tér hatalmasnak, szinte végtelennek hat, noha a födém szinte teljesen sík. 

Eger, líceum könyvtárterme (1777)

A könyvtárterem mennyezete. Kép forrása

Hasonló látszatarchitektúrára hazánkban is számos gyönyörű példa akad. Az egri líceum könyvtárterméről se gondolná senki, hogy mennyezete szinte teljesen sík, hiszen Johann Lukas Kracker (magyarosan Kracker János Lukács) a tridenti zsinatot, illetve az annak helyt adó templomot olyan bravúrosan festette fel, mintha élőben szemlélnénk a nagyszabású jelenetet. Ezek a barokk jelenetek, noha gegnek is nevezetők, hiszen rendkívül szellemes, kreatív ugyanakkor hatalmas szerkesztési tudást igénylő megoldások és sosem öncélúak.  Az egri könyvtárban a katolikus egyház megújulásának fő eseményére, az ellenreformáció elindulására lehet feltekinteni, így a fenti jelenet és a lenti könyvek között teljes az ideológiai összhang. Kracker ráadásul csodálatos építészeti teret teremtett, egy teljes gótikus templombelsőt helyezett a későbarokk falak fölé.

Győr, Ott-ház (1782)

Az Ott-ház homlokzata. Kép forrása

A kulisszaépítészet célja sokszor az volt, hogy az adott épületet nagyobbnak, építőit gazdagabbnak mutassa a valóságosnál. Erre humoros példa a győri Ott-család háza, ami egy nemesi palotához hasonló, kétemeletes, elegáns homlokzatot mutat. Csupán az lehet kissé furcsa, hogy a második emeleti ablakokon zsalugáter van, ami sosincs nyitva...

Az Ott-ház oldalnézetben. Kép forrása

...elég csupán pár lépésnyit arrébb menni, hogy kiderüljön a trükk: a ház valójában egyemeletes, a második emelet valójában a padlás elé épített kulissza, a zsalugáterek mögött legfeljebb kis szellőzőnyílások találhatók.

Wuppertal, Schwebebahn (1901)

A Wupper-fölött haladó függővasút. Kép forrása

A Wuppertalban már több, mint száz éve üzemelő furcsa közlekedési eszköz elsőre kissé különösnek hathat ebben a válogatásban. Pedig itt is egyfajta gegről van szó. A szűk völgyben elhelyezkedő, többszázezres városban már a 19. század közepén állandósultak a közlekedési dugók, viszont se villamos, se hagyományos magasvasút nem fért el az utcákon. Ekkor találta ki Eugen Langen azt a szó szerint feje tetejére állított megoldást, hogy egy olyan egysínű vasutat építsenek, aminek a kerekei a szerelvény fölött találhatók. A vasutat, illetve a két sínt pedig nagyrészben a folyó fölé emelkedő fémszerkezetre erősítették. A Schwebebahn ma is a félmilliós város fő közlekedési eszköze, 13 kilométer hosszan kanyarog a folyó és bizonyos szakaszokon az utcák felett. Az így létrejött megoldás ráadásul inkább érdekes és különleges, mint szép, vagy városképbe illő, de azt meg kell hagyni, hogy a világon egyedülálló és furcsa jelenség:

A wuppertali belvárosban haladó szakasz. Kép forrása

Rotterdam, kockaházak (1977)

A kockaházak a központi udvar felől. Kép forrása

Piet Blum holland építész rotterdami kockaházai mára a város egyik jelképévé váltak. Itt egy valódi gegről, illetve egy gondolatkísérletről van szó. A 38 élére állított kocka tulajdonképpen a hagyományos holland városi ház paródiája, vagy ha úgy tetszik, átirata. Az egymást metsző kockák egy udvart alkotnak, ami szinte egy falu a város közepén. Külön eleme a gegnek, hogy az egyes házak közepén lévő ablakok a hagyományos, keresztosztású formát követik, felettük oromzattal - mindez erősen megdöntve, furcsa szögekben állva, mintha valamilyen csodaországban járnánk. A házak nagyon népszerűek, kívülről elég nehéz elképzelni, hogy nagyon jól lakhatók, könnyen berendezhetők, igaz, egy ónémet kredenc kissé nehezen helyezhető el ezekben a lakásokban:

Az egyik kocka nappalija. Kép forrása

Prága, Táncoló ház (1996)

A ház a folyó felől nézve. Kép forrása

A prágai táncoló ház jó példája az ügyes és tudatos prágai városmarketingnek. A rendszerváltás után egy igazi sztárépítészt kértek fel a belvároshoz közeli, folyóparti foghíjtelek beépítésére. Frank Gehry, a híres bilbaoi Guggenheim múzeum alkotója tervezte meg az épületet az akkor hazánkban is jelen lévő holland biztosítótársaság számára, Vlado Milunic helyi építésszel együttműködve. A folyóra néző homlokzatban is van egyfajta játékosság, de a fő gegnek az ehhez hozzásimuló üvegtorony számít. Gehry szerint a ház a rendszerváltás utáni átmenetet szimbolizálja, de a városlakók és a turisták szinte azonnal táncoló háznak nevezték el az épületet, sőt a Ginger és Fred becenevet is ráaggatták, mondván, hogy a ház sarka olyan, mintha Ginger Rogers Fred Astaire-hez simulna. Noha a ház - mint szinte minden jelentős épület - megosztó, sikeresen rátette a műemlékekben gazdag várost a kortárs építészet térképére. Igaz, kissé eljárt felette az idő, műszaki megoldásaiban, részleteiben a kilencvenes évek jellegzetes és mára avíttas dizájnját idézi.