Építészek bankjegyeken

A képzőművészet és az alkalmazott grafika sajátos ága a bankjegytervezés. A papírpénzek formavilága és az ott megjelenített személyek köre sokat elárul egy adott ország értékrendjéről, arról, hogy kik a hősei. Bizonyos esetekben ezek a hősök építészek, az olasz, svájci vagy német bankjegysorozatok általában tudósokat, művészeket és így építészeket ábrázoltak. A magyar forint bankjegyein (aminek mai kiadása nem mondható kifejezetten szépnek) hagyományosan uralkodók és államférfiak szerepelnek. A hatvanas évektől kibocsátott harmadik szériában művészek is megjelentek (Petőfi, Ady, Bartók), azonban építészek még sosem voltak láthatók. Kik lennének erre érdemesek? Ybl Miklós, aki magyarrá tette az olasz reneszánsz formáit, Lechner Ödön, aki sajátos magyar építészetet keresett, vagy Kós Károly, aki ötvözte a modern építészetet a hagyományos formavilággal? A kérdés persze költői, ezért nézzük inkább, hogy mely országok bankjegyein szerepeltek eddig építészek!

Francesco Borromini (100 svájci frank, forgalomban 1975-1993 között)

A száz frankos bankjegy előoldala. Kép forrása

A Svájci Nemzeti Bank hatodik bankjegyszériáján tudósok és művészek szerepeltek, így kapott helyet Francesco Borromini, a svájci-olasz származású, egyébként szinte egész életében Rómában élő és alkotó építész is. Az 1975-ben kiadott sorozat meglepően modern formavilágú, az ábrázolt személyek portréi pixelekből rajzolódnak ki. A formabontó és hagyományos elemeket ötvöző dizájn a hátoldalon is folytatódik. Az eleve álló formátumra komponált csodálatos grafikán Borromini egyik főműve, a római egyetem főtemploma, a Sant'Ivo alla Sapienzia látképe, metszete és alaprajza jelenik meg pixeles formában. Borromini és temploma az 1985-ös, hetedik szériában is helyet kapott, a részleteket kissé megváltoztatták, de a téma (és a színvonal) ugyanaz maradt, a százfrankos hátoldala valódi műalkotás:

A római Sant'Ivo tornyának homlokzata és metszete az 1985-ös széria hátoldalán. Kép forrása

Gian (Giovanni) Lorenzo Bernini (50 000 líra, forgalomban 1984-2001 között)

Az ötvenezer lírás előoldala. Kép forrása

Bernini és Borromini legendásan gyűlölték egymást, és a sors végül úgy hozta, hogy mindketten évtizedekig bankjegyeken szerepeltek. A Szent Péter-bazilika befejezője, a Szent Péter tér tervezője, aki vetélytársától eltérően nem "csak" építész, hanem zseniális szobrász is volt, 1984-ben került a líra egyik "megacímletére", az ötvenezres bankjegyre. A széria grafikája a svájcihoz hasonlóan korát meghazudtoló módon modern, stilizált építészeti motívumok, alaprajzok áramlanak Bernini alakja körül, de feltűnik egyik híres műve, a római Triton-kút sellőalakja is. A hátoldalon Bernini műveiből látható egy válogatás, a római Scala Santa, vagyis a szent lépcső látképe és hosszmetszete, valamint XIV. Lajos lovasszobra, amit ma Versailles-ban őriznek. 

Az ötvenezer lírás hátoldala. Kép forrása

Christopher Wren (50 font, forgalomban 1981-1994 között)

Az ötven fontos bankjegy előoldala. Kép forrása

A gyönyörű kivitelű bankjegyen az angol barokk és nemzeti építészet atyját különleges módon, félalakos portréval jelenítették meg. Egyik kezében körzőt tart, másik kezével főművére, a Szent Pál-székesegyház alaprajzára mutat (az általa készített óriási makettekről itt írtunk). Wren alakja mögött London korabeli látképe is megjelenik, amit természetesen az említett főtemplom ural, emelett több egyéb templomtornyot láthatunk - ezeket mind ő építette újjá az 1666-os nagy londoni tűzvész után. A bankjegy másik oldalán II. Erzsébet portréja volt látható a hagyományoknak megfelelően. 

Balthasar Neumann (50 márka, forgalomban 1988-2001 között)

Az ötven márkás bankjegy előoldala. Kép forrása

A német márka negyedik bankjegyszériáját sok szakértő a világ valaha volt legszebb papírpénzeinek tartja. A rendkívül átgondolt koncepció szerint az ábrázolt személy mögött a hozzá kötődő város épületei és tevékenységének eszközei láthatók stilizált formában. A hátoldalon ez folytatódik, épületek és szimbolikus tárgyak sorakoznak. A sorozat része a német márka stabilitását és szimbolikus erejét jelképező 100 márkás bankjegy, Clara Schumann portréjával és Lipcse épületeivel. A sorozatban építészek, művészek, tudósok kaptak helyet (fele-fele arányban nők és férfiak, illetve protestánsok és katolikusok!), így Balthasar Neumann, a dél-német barokk építészet mestere került az ötven márkás címletre. Az építész mögött Würzburg épületei, illetve egy szögmérő látható. A hátoldalon Neumann főműveiből összeállított grafika kapott helyet, ami a würzburgi érseki palota lépcsőházát, a neresheimi apátsági templom hosszmetszetét, valamint a kitzingeni Szent Kereszt-kápolna alaprajzát ábrázolja.

Az ötven márkás bankjegy hátoldala. Kép forrása

Otto Wagner (osztrák schilling, forgalomban 1986-1998 között)

Az 500 schillinges bankjegy előoldala. Kép forrása

A szintén a modern elemeket a hagyományokkal ötvöző bankjegysorozat 500 schillinges címlete Otto Wagnert, a bécsi szecessziós építészet főalakját és nagyhatású modern várostervezőt ábrázolja. A stilizált motívumok csak úgy kavarognak a mester körül, részben az ötszázas számjegyet, részben építészeti motívumokat formázva. A bankjegy hátoldalán az ábrázolt személyhez kapcsolódva a bécsi postatakarékpénztár homlokzata látható, szecessziós stílusban kavargó formák között megjelenítve. A bankjegysorozat alkotója, Robert Kalina tervezte az euró bankjegyeit is, ez grafikai világ azokon a pénzeken is visszaköszön. 

Az ötszáz schillinges bankjegy hátoldala. Kép forrása

Carl von Ghega (20 schilling, forgalomban 1967-1989 között)A húsz schillinges bankjegy előoldala. Kép forrása

Az 1967-es osztrák bankjegysorozat húszas címlete kissé kakukktojás, ugyanis nem egy építész, hanem egy építőmérnök látható rajta. Carl von Ghega tervezte az 1854-ben átadott Bécs-Trieszt vasutat. A kulcsfontosságú vonal semmeringi szakaszán 14 alagút és 16 viadukt épült, ezek egyike látható a mérnök mögött. A mára világörökségi védelem alatt álló különleges műtárgy-együttes a bankjegy hátoldalán is megjelenik. A kép készítésének helyét ma is "húsz-schilling-kilátásnak" hívják, ami mutatja a címlet közkedveltségét.

A húsz schillinges bankjegy hátoldala. Kép forrása

A "húsz-schilling-kilátás". Kép forrása

Le Corbusier (10 frank, forgalomban 1997-2017 között)

A 10 frankos bankjegy elő-és hátoldala. Kép forrása

Le Corbusier, a modern építészet eléggé ellentmondásos alakja (a modern építészet közutálatának okairól itt írtunk), hosszú ideig szerepelt a tízfrankos bankjegyen. Az 1997-ben kibocsátott sorozat a korábbi kiadásokhoz hasonlóan grafikai remekmű, számos formabontó megoldással, ugyanakkor hagyományos elemmel. A bankjegyek eleve álló formátumban értelmezhetők, az ábrázolt személyek pixel-szerűen rajzolódnak ki. A hátoldalon hozzájuk kötődő elemek láthatók, ebben az esetben az indiai Chandigarh városának alaprajza és épületei, valamint egy statikai erőszámítási-görbe.