Elegáns fogadótérből az főváros szégyene: a Baross tér lezüllése
A Baross tér fénykorában... Kép forrása
A Baross tér a hetvenes évektől kezdődő elhibázott város - és közlekedéspolitikai koncepciók talán legdurvább budapesti áldozata. Ráadásul a legutóbbi felújítás sem segített a helyzeten, hiszen éppen a legnagyobb hibákat nem tudta orvosolni. De milyen is volt a tér fénykorában és mi történt tulajdonképpen, hogy ennyire lezüllött a környék?
... a Baross tér mai, "meghitt" hangulata. Kép forrása
A pályaudvarok előtti terek kiemelt fontosságúak - az utas itt találkozik először a várossal, sőt, sokszor az országgal is. Igaz, a vasút fénykora már elmúlt, viszont nagyon sok esetben a reptéri gyorsvasutak is a pályudvarokra viszik az érkezőt, így a valódi városról történő első benyomások itt érik a vendéget. Tudták ezt a régi idők városrendezői is, nem véletlen, hogy nem csak a pályaudvari épületeket, hanem az ahhoz kapcsolódó tereket is rendkívüli gondossággal tervezték meg. A Keleti pályaudvarra érkező utast a hatalmas csarnokból kiérve gondozott park, és az azt szegélyező bérpaloták fogadták, a tölcsérszerű tér torkolata mögött pedig felsejlettek a belváros tornyai és a budai hegyek. Ma már kissé más a helyzet...
Jellemző módon négynyelvű képeslap a pályaudvarról, illetve a térről. Kép forrása
Az 1884-ben átadott Keleti pályaudvar (eredetileg Központi pályaudvar) a MÁV főpályaudvaraként épült. A frissen létrehozott magyar állami vasúttársaság építészetileg is versenyre kívánt kelni az Osztrák Államvasúttal, és annak központi állomásával, a nyolc évvel korábban elkészült Nyugati pályaudvarral. A pályaudvart eredetileg szintén a Nagykörúton helyezték volna el, a köztes városrész ekkora már sűrűn beépült, ezért kissé távolabb, viszont a Rákóczi út tengelyébe került a hatalmas épület. A pályaudvart a MÁV mérnökei, Rochlitz Gyula és Feketeházy János tervezték. Az előtte lévő, háromszög alakú teret parkosították, a villamosvágányokat azelőtt vezették a Rákóczi útról a Thököly illetve a Kerepesi út felé. Egyszerű, átlátható közlekedési rendszer volt ez, a mai tervezők se tudnák jobban megoldani a feladatot. A háromszög város felőli csúcsára 1898-ban állították, a vasminiszter, a MÁV-ot is megalapító Baross Gábor szobrát. A tér is gyorsan beépült, három-négyemeletes, historizáló és szecessziós bérpalotákkal, szállodákkal.
A tér és a Rottenbiller utca sarkán álló épület 1944-ben. Kép forrása
A tér építészeti képe a második világháborúban szenvedte el az első csapásokat, ugyanis a Rottenbiller utca sarkán álló két ház, köztük a Hungária szálló a bombázások során elpusztult, helyükön évekig épületcsonkok álltak. Az igazi átalakítás a hatvanas évek második felében kezdődött, mikor megépítették a várost kelet-nyugati irányban átszelő "gyorsforgalmi utat". Azért az idézőjel, mert az így létrejövő tengely természetesen nem gyorsforgalmi út a szó valódi értelmében, viszont számos közúti kapacitást növelő műtárgyat beépítettek. Így épült meg a BAH-csomópont felüljárója, a mára már elbontott Ferenciek (akkor Felszabadulás) terei alagút, és a Rottenbiller utcát a Fiumei úttal összekötő felüljáró. A Blaha Lujza térre tervezett közúti felüljáró nem épült meg, de minden csomópontnál gyalogos aluljárók épültek, sőt, a hosszú szakaszon árkádosították az épületek földszintjét, hogy a gyalogosforgalmat azokba tereljék. A kettes metró átadása után pedig a villamost is felszámolták, 1973 január elsejétől. Mindez egyetlen célt szolgált: a gépjárműforgalom áteresztőképességének növelését. Az áteresztőképesség megnőtt, viszont a lehetőség igényt generált: az útvonalon gyakorlatilag 1973 óta dugó van, a város egykori főútvonala pedig teljesen lezüllött. Ez érintette a tengely végpontját, a Baross teret is.
Az átépített Baross tér makettje. Kép forrása
Az átépített Baross tér már maketten is rémesen mutatott: a "gyorsforgalmi úttá" degradálódott útvonalak között egy csupasz, használhatatlan járdasziget jött létre az egykori park helyén, ráadásul a metróhoz kapcsolódó aluljáróépítés miatt a közepén egy kellemetlen hatású "kanyon" jött létre. A villamosforgalom még megvolt a makett készítésekor, a végállomások számára hurokvágányt is kialakítottak. A gyalogosokat az óriási aluljárórendszerbe száműzték, akkor még nem sejtve, hogy azok a rendszerváltás időszaka utáni Demszky-korszakban gyakorlatilag hajléktalanszállóvá, drogkereskedők és prostituáltak tanyájává válnak.
A nyitott aluljáró-szakasz a hetvenes években. Kép forrása
Az így elkészült tér új korában is riasztó látványt nyújtott, pedig a hetvenes években a város köztisztasági és közbiztonsági helyzete még jónak számított. A kietlen, lekövezett gödörből a metróállomáshoz lehetett bejutni, a belváros felé a jobbra látható, szűk aluljárószakasz vezetett. A trabantok és wartburgok pedig a járókelők feje felett két szinten is pöfékeltek. A térről a névadó szobrát természetesen száműzték, a pályaudvar oldalára került, a parkoló mellé.
A Baross tér a 2014-es felújítás után. Kép forrása
A négyes metróhoz kapcsolódó átalakítás-felújítás csak tüneti kezelést hozott. A felüljáró megmaradt, ahogy a "gödrös" aluljáró is, ami fölé egy gyalogos "sétányt" emeltek - amin valószínűleg átadása óta egy ember sem sétált még önszántából. A "gödör" felé további zöld "újjak" nyúlnak be, de mindez a felszínről értelmezhetetlen, átláthatatlan, lent pedig még zavarosabb képet eredményez. Ami pozitív fejlemény, hogy a Baross-szobor visszakerült a térre, és a pályaudvar méltó(bb) előteret kapott. A tér tágabb környezete is megoldatlan, a pályaudvar fejlesztése-felújítása, a hozzá kapcsolódó parkolókkal azóta is várat magára, a 2007-ben átadott Aréna pláza óriási, dobozszerű tömege fokozza a környék építészeti zavarosságát, ráadásul gyalogosan vagy tömegközlekedéssel szinte megközelíthetetlen.
A "gödör" a gyalogoshíddal. Kép forrása
A "gödör" a beépített hidak ellenére (vagy épp azok miatt) továbbra is rendkívül rideg látványt nyújt, nem véletlen, hogy a Kerepesi úti oldalán kialakított üzlethelyiségek néhány rövidebb időszaktól eltekintve üresen állnak. Hiszen ki akarna itt a kelleténél akár egy perccel is több időt eltölteni? A hely ráadásul tele van kihasználatlan, kihasználhatatlan "sötét zugokkal" amik szinte vonzzák a züllést, a bűnözést. Ez egy valódi fekete lyuk a városban.
A tér erzsébetvárosi oldala. Kép forrása
Nem véletlen, hogy a felújítás után a tér felszínének állapota, színvonala se javult, hiszen valódi változás nem történt. Pénzváltók, olcsó kocsmák, gyakran változó üzletek, szedett-vedett portálok sorakoznak a téren. A bérházak, bérpaloták pedig elszürkülve, szabálytalanul cserélt műanyag ablakokkal néznek a térre.
A tér belváros felőli oldala. Kép forrása
A tér távolabbi oldala sem nyújt jobb képet: évtizedek óta kihunyt neonreklámok maradványai, az erkélyektől szinte pár méterre húzódó felüljáró, állandó dugó, "gyanús alakok" mindenfelé. Komoly beavatkozások szükségesek, hogy hazánk egyik "főkapuja" ne ilyen vigasztalan állapotban legyen. Jól látható, hogy a tér közepén lévő "gödör" semmilyen felújítás után sem lesz használható, kellemes hely, egyszerűen fel kéne tölteni (ahogy már kisebb aluljárók esetében ez már megtörtént, ki emlékszik már a Jászai téri aluljáróra?). A felüljáró elbontásával, és egyszerűen a portálokra és ablakokra vonatkozó már létező szabályzatok betartatásával máris rendezettebb helyzet jöhetne létre. Egyszerűen hangzik, de sajnos úgy látszik, mégsem annyira az - legalábbis az akarat eddig hiányzott hozzá.