Egy nemzeti stílus születése - a magyar klasszicizmus
A klasszicista stílus az ország szinte minden települését átformálta: a paksi Erzsébet szálló. Kép forrása
A reformkori Magyarország fellendülését a napóleoni háborúk alapozták meg: az országban alig folytak harcok, a háború miatt viszont robbanásszerűen megnőtt a gabona ára. Ez óriási pénzhez juttatta a földbirtokosokat, ami kihatott a gazdaság és a társadalom minden részére. Az elit végre jogosan érezhette, hogy sikerülhet behozni a török háborúk okozta lemaradást építészeti téren is. Ehhez megfelelő formanyelvet találtak az ókori építészetben. Ez nem volt egyedülálló, akkoriban több feltörekvő ország, például a fiatal Egyesült Államok vagy az erőre kapó cári Oroszország is a klasszicizmusban találta meg az építészeti önkifejezés formáit. Így már az épületek nagy száma és jelentősége miatt is - a barokk mellett - hazánk talán legmeghatározóbb stílusa lett a klasszicizmus. Noha történelmileg a magyarságnak természetesen semmi köze nincs az ókori Hellászhoz vagy Rómához, az akkori építészet a kortársak szerint egyszerűségével, józanságával, visszafogott eleganciájával hűen fejezte ki a magyar nemzeti szellemet.
A közelmúltban felújított szatmárnémeti székesegyház. Kép forrása
Az építési lázban az egyházak jártak élen. A már magyar érzelmű katolikus püspökök egymás után építették fel székesegyházaikat a korábbi időkből örökölt szerényebb templomok helyére vagy éppen azok mellé. Az esztergomi érsek Béccsel is dacolva egy óriási együttest tervezett a Duna fölé magasodó várhegyre, ami tervei szerint a "magyar Sion" szerepét töltötte volna be. Hasonló óriási székesegyházak épültek szerte az országban, Vácott, Egerben, vagy éppen a képen látható Szatmárnémetiben. A II. József-féle türelmi rendelet után a protestáns egyházak és a zsidó hitközségek is egyházi épületek egész sorát építették.
A milanói Villa Reale, a királyi villa. Kép forrása
Ahogy az ihletadó ókori építészet, úgy maguk az első építészek sem magyarok voltak. Az európai építészeti divat egyik meghatározó városa a Habsburg birodalomhoz tartozó Milánó volt, ahol egymás után létesültek a klasszicizmus jellegzetes helyi változatát képviselő épületek. Legtöbbjüket Lombardia vezető építésze, Leopoldo Pollack tervezte. Ide érkezett az öccse Bécsből eltanulni a szakma fortélyait. A rendkívül tehetségesnek bizonyuló ifjú több épületet közösen tervezett bátyjával, majd a fellendülő Magyarországra költözött és saját irodát nyitott. Pollack Mihály (ő a tehetséges öcs) így vált a magyar építészet meghatározó alakjává.
Pollack Mihály ifjúkori főműve a dégi kastély, és időskori főműve a Nemzeti Múzeum. Képek forrása
A klasszicista építészet jelentős részét a kastélyok alkotják, hiszen a gabona-konjunktúrában meggazdagodott nemesség egymás után építette vagy építette át kastélyait. Dég, Bajna, Doba, Fehérvárcsurgó mellett megszámlálhatatlan kisebb kastély és kúria létesült az országban. Szinte nincs olyan falu a történelmi Magyarországon, ahol ne állna ilyen épület. A kastélyokhoz hasonló méretűek a megszülető nemzeti intézményhálózat számára készült épületek: a Nemzeti Múzeum vagy a tiszteket képző Ludovika Akadémia székházai.
A szekszárdi vármegyeháza. Kép forrása
A korszak jellegzetes épületei, mind politikai mind építészeti szempontból a vármegyeházák, a "táblabíró világ" fő helyszínei. A legtöbb vármegye ekkor épített új székházat, ezek közül is kiemelkedik a Pollack által tervezett Tolna vármegyei székház Szekszárdon. Az épület visszafogottan elegáns, mintha egy felnagyított kúria lenne - vagyis pontosabban a kúriák építtetői hasonló épületekből nyertek ihletet.
A Hild József tervezte Derra-ház a József Attila utcában. Kép forrása
Erre az időszakra tehető Pest nagyvárosias átalakulása. Ez a másik nagy klasszicista építészünk, Hild József működésének fő szintere: Hild életében több mint 900 (!) épületet tervezett, ezek között van több kastély, vármegyeháza, templom, mégis az életmű legnagyobb részét a fenti képhez hasonló egyszerűbb, de mégis igényes polgárházak alkotják. A fővárosi rangját egyre inkább visszanyerő ikerváros fejlesztése a magyar érzelmű Habsburg, József nádor szívügye volt, az ő védnöksége alatt alakult meg a Szépítő Bizottmány, a város történetének első tudatos tervező-engedélyező-fejlesztő hatósága.
A pesti rakpiac, a mai Széchenyi tér, a kép jobboldalán a Lánchíd. Kép forrása
Ekkor épült ki Pest akkori legszebb tere, a rakodó tér, más néven rakpiac. Itt sorakoztak a leggazdagabb (jellemzően görög és délszláv) pesti polgárok házai, valamint a Lloyd-palota. Sajnálatos módon mára csak a Lánchíd maradt meg a képen látható épületekből.
A Barabás-villa a Városmajor felett. Kép forrása
A korszak fejlődése egy új épülettípust is teremtett: megszületett a város környéki, polgári villa. Kisebb-nagyobb villák, sőt villanegyedek keletkeztek Buda és Pest zöldövezeti részein, de Sopron, Kolozsvár, vagy Pécs környékén is.
A balassagyarmati Vármegyeház és az udvarán álló toronyszerű börtön. Kép forrása
A gazdasági és társadalmi fejlődés további épülettípusok megszületését eredményezte: korszerű börtönök, modernebb kórházak, laktanyák, gyárak, vámházak, hidak épültek mindenfelé.
A balatonfüredi Kossuth-forrás. Kép forrása
A reformkor egyben a magyar fürdőélet első virágkora. Ekkor kezdték kiépíteni az erdélyi Herkulesfürdő, a felvidéki Pöstyén vagy éppen Balatonfüred fürdőnegyedét, ahol az Anna-bálok máig élő hagyománya is elindult.
A hevesi Radics-kúria. Kép forrása
A klasszicizmus - a barokkhoz hasonlóan - a társadalom minden rétegébe leszivárgott. A szegényebb nemesek, a parasztság is ebben a stílusban építkezett, sokszor építőmesterek nélkül, a városból, vagy éppen a falusi kúriáról ellesett módon.
A pétervásárai neogótikus templom. Kép forrása
A klasszicizmust szép lassan elérte a végzete, ami éppen a visszafogottságban, az egyszerűségben rejlett: a legtöbben egyszerűen unalmasnak, monotonnak, ridegnek tartotta ezeket az épületeket (a frissen elkészült Nemzeti Múzeumot komolyan kritizálták is a kortársak emiatt), ráadásul sokan az ókori formákkal sem tudtak azonosulni, hiányolták belőle a "nemzeti ízt". Sokan a nemzeti motívumokat a középkorban vélték megtalálni, így már a 19. század elején építkeztek ebben a formában, az egyik legkorábbi példa erre a pétervásárai templom, 1817-ből. Így a klasszicizmus fokozatosan háttérbe szorult, a szabadságharc után már csak egy régi, optimista, fejlődő virágkor ittfelejtett emlékeiként tekintett rá a közvélemény.