Egy alföldi város építészeti megújulása

A város új piaca 2019-ben a megnyitás után, alul a korábbi állapot. Képek forrása

Nagykőrös jellegzetes magyar mezőváros: a központban elhelyezkedő városias középületeket, templomokat és lakóházakat földszintes, "parasztpolgár" házakból álló negyedek veszik körül. Ez az építészeti kép igen sérülékeny, ahogy a legtöbb városban, itt is átépítések, oda nem illő épületek bontották meg az egységet. Ugyanakkor ez az épületállomány értékes és nagy potenciállal rendelkezik (amit a felújított példák jól illusztrálnak). A megújulási folyamat 2013-ban indult, mikor Tényi András városi főépítész felkereste az Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karát, és a hallgatók Prof. Kiss Gyula vezetésével felmérték a város védett és potenciálisan védendő épületeit. Ennek alapján készült el az értékkataszter, de a több szemeszterre kiterjedő munka olyan elhanyagolt területekkel is foglalkozott, mint a piac környéke. A város népszerű és forgalmas piaca ugyanis elképesztő állapotban volt, amint azt a fenti képpár is mutatja. Az értékkataszter elkészítése után indult a felújító munka.

  A főtéren álló szecessziós postapalota. Kép forrása

A leginkább látványos beruházások a városközpontban zajlottak, ahol a munka már több mint egy évtizede folyik. Az első jelentős felújítás még 2009-ben történt meg, mikor a postapalota rekonstrukciója történt, amikor nem csak a lecsupaszított homlokzatot, hanem a háborúban elpusztult kupolát is visszaállították. Azóta sor került a városháza, a középkori eredetű, és akkor már nagyon rossz állapotú református templom, a katolikus templom, a gimnázium felújítására, majd sorra került maga a főtéri park is. Noha a városban sok a látnivaló, Nagykőrös nem kifejezetten idegenforgalmi célpont. Viszont egy ilyen városfejlesztés nem csupán a turistákat szolgálja, a város mindennapi használóinak, a lakosoknak, az ott ügyeket intéző környékbelieknek is szól.

A város legértékesebb műemléke, a gótikus eredetű református templom. Kép forrása

A Népi Építészeti Program keretében megújult mezővárosi polgárház. Kép forrása

A felújítások különböző forrásokból, és természetesen magántőkéből történnek. Nagyon fontos viszont a város koordináló-szabályozó szerepe. Hiszen az értékkataszterrel eleve számba vették az értékes épületeket és a szigorú építési szabályozás megkadályozza a műanyag ablakok és rikító színek elharapózását a városban. 

A szabályozás figyelembe vételével felújított polgárház. Kép forrása

Az alföldi városok jellegezetes épületei a tímárházak, amik a jellegzetes bőrszárító padlásokról ismerhetők fel. Nagykőrösön csak egy maradt ebből, de Szegeden is találhatunk tímárházakat. A már több éve felújított épület sokáig nem talált megfelelő funkcióra, viszont épp idén nyáron sörház és étterem nyílt benne. 

A tímárház a felújítás után és előtt. Képek forrása

A zsinagóga. Kép forrása

A nagykőrösi zsinagóga 1925-ben épült, érdekes, közel-keleties art deco stílusban. Azon kevés vidéki zsinagógák egyike, amiket ma is eredeti célra használnak, nem pedig üresen áll, vagy éppen méltatlanul hasznosítják. Az épület homlokzatát is az elmúlt években újították fel. 

A Cifrakertben álló Svájci-ház a 2017-es felújítás közben. Kép forrása

Nagykőrös történetileg is értékes zöldterülete a Cifrakert, ami a síkvidéki városban szinte az egyetlen könnyen elérhető szabadtéri kikapcsolódást jelentette. A 19. században rendezték és épült fel a zenepavilon, a Svájci-ház, de később szabadtéri színpad és csónakázótó is nyílt. A kertet és a benne álló épületeket 2017-ben nyitották meg, ekkor játszótér, fitneszpálya és futóút is létesült. A Svájci-ház jellegzetes magyar villatípus, aminek jellegzetessége a fűrészelt fa oromzatok és egyéb díszítmények alkalmazása, a kor embere ezt tekintette "svájcinak".

A bevezető képen is szereplő új piaccsarnok. Kép forrása

Egy városban természetesen számos új funkciónak kell helyet adni, illetve már meglévő funkciókat magasabb színvonalon kiszolgálni. Ilyen a piac is, ami Nagykőrösön a városközpont szélén, rendkívül elhanyagolt helyen működött. A vásárcsarnok nehéz építészeti műfaj, főleg, ami a környezethez való illeszkedést illeti: nehéz egy csarnokot úgy elhelyezni, hogy a szomszédos utcák felől nézve ne dobozként jelenjen meg. Járomi Irén és Kiss Gyula, akik Dabason már pár éve egy másik jól sikerült piaccal bizonyítottak, itt is szellemesen oldották meg a kérdést: a dobozszerűséget  átlyukasztott homlokzati burkolóelemek oldják, a bejárati kapuk elrendezése pedig a "PIAC" szót adja ki. A csarnok előtti széles, fásított téren pedig szabadtéri vásár is tartható. A kapcsolódó tér még egyelőre építészetileg kissé kaotikusan néz ki, de remélhetőleg éppen az új piac indukálta fejlődés arra is kiterjed majd.

Nagykőrös példája mutatja, hogy egy idegenforgalmi térképen kevésbé jelenlévő, alföldi mezőváros is komoly építészeti értékekkel és hagyományokkal rendelkezik, amik értő módon megújítva magas színvonalú környezetet adhatnak elsősorban a helyieknek, és később adott esetben a turistáknak is. Ezt kiegészíteni, fejleszteni pedig csak jó minőségű épületekkel szabad, amilyen az új piaccsarnok is.