Drezda - a kultúrharc folytatódik
A drezdai újvárosi piac ma és a háború előtt egy különlegesen jó minőségű színes felvételen. A mai állapot (igen, a mai állapot) 2021 óta műemléki védelem alatt áll. Kép forrása
A korábbi posztunkban már bemutatott, igen sikeres drezdai városvédő egyesület folytatja a küzdelmet a város visszaépítéséért. A helyszín ezúttal a folyó túlpartján lévő újváros, annak is a főtere. A heves kultúrharc nem nélkülözi a bizarr fordulatokat, ráadásul jelenleg is zajlik. Nézzük, melyik ez a helyszín és mivel érvelnek a szembenálló felek!
A drezdai belső újváros. Jól látható, hogy jelentős részben megmaradt a régi városszövet, de hatalmas paneltömböket is építettek keletnémet időszakban. Kép forrása
A hírhedt drezdai légitámadás a folyó túlpartján álló városnegyedet sem kímélte. Az újvárosnak nevezett (valójában az óvárosnál régebbi) negyed a régi híd lábánál kezdődött, ahol egy piactér és az onnan kiinduló barokk sugárutak tárták fel a területet. Azon a februári estén főleg a piactér és a folyóparti épületek károsodtak, a hiányokat pedig az ndk-s időszakban panelépületekkel töltötték ki. Az eredmény meglehetősen sivár lett, az egykori eleven városi tér ma jelentősen megnagyobbodva inkább a budapesti felvonulási tér hangulatát idézi - közepén megmaradt Erős Ágost aranyozott lovasszobra. A terület átépítése régóta aktuális, viszont ennek módja erősen megosztja a várost minél inkább háború előtti pompájában látni kívánókat és a hivatalos szerveket. Az ellentétnek politikai árnyalatai is vannak, a rekonstrukciópártiak inkább a konzervatívok közül kerülnek ki, míg a "panelvédők" a mai német tartományi és szövetségi hivatalnokok. Ezt mutatja, hogy a tartományi műemlékvédelmi hivatal 2021-ben a paneltömböket védetté nyilvánította, elé menve a hosszabb távú újjáépítési terveknek. Viszont a városvédő-városújjáépítő egyesület, ami a folyó túlpartján egy esélytelennek látszó küzdelmet nyert meg és vitt végig, nem adta fel a rekonstrukciós elképzeléseit.
A piactér északi oldala a 19. század végén és ma. A képeken bal oldalt látható őrház az egyetlen megmaradt épület a környéken. Képek forrása
A háború utáni, most műemlékké nyilvánított beépítés. Kép forrása
A háború után az egykori kis, zárt teret jelentősen, már-már barokkos módon kibővítették, szimmetrikus "panelszalagokkal" övezve, és - szokás szerint - egy városi gyűjtőutat is keresztül vezettek a területen. Az eredmény lesújtó, bátran ki lehet jelenteni, hogy az így létrejött téren senki sem tartózkodik önszántából pár percnél tovább. Már csak azért sem, mert a panelszalagok mögött gyönyörű, épen maradt és eleven életű városnegyed húzódik, ahol sétálva, vagy a kisvendéglők teraszán üldögélve kellemesen el lehet tölteni az időt.
A panelszalagok mögötti városnegyed egyik utcája, a Háromkirályok-templom "bekukkantó" tornyával. Kép forrása
Illeszkedés NDK-módra: az előbbi utca másik végét kettévágja a piactér helyére épült, most műemlékké nyilvánított panelszalag. Kép forrása
Akár paródia is lehetne, de igaz. A képen egy műemlék látható, ez az tér jelenlegi sarka. Kép forrása
Az egyesület 2016-ban kezdte meg az új akcióterület tervezésének előkészítését. Hosszú idő után szövetségest talált a városvezetésben, ami támogatta az elképzeléseket így jelentős barokk épületek rekonstrukcióját, ami pár évtizede még tabunak számított. 2019-ben kiírták a tervpályázatot (ennek első díjas helyszínrajza látható a következő képen), a panelházakat az ott lévő lakások kérdésének rendezéséig meg kellett hagyni, de olyan módon, hogy később lehetőség legyen azok lebontására és az újjáépítés folytatására. Viszont a szász tartományi műemléki hivatal, ami képviselői a pályázatban is részt vettek, 2021 májusában műemlékké nyilvánította (!) a panelházakat, viszont a szokásos tudományos-építészettörténeti indoklást és kezelési tervet azóta se adták ki, a város és az egyesület kérésére sem. A meglehetősen furcsa helyzetet azóta sem sikerült tisztázni, mindenesetre épp a napokban, július 8-án tartottak nyílt beszámolót a projekt aktuális helyzetéről (ezen a frakciók és az egyesület is részt vett, a műemlékvédelmi hivatal nem jelent meg). A meghívottak között voltak viszont Lübeck városának képviselői, akik beszámoltak egy hasonlóan sikeres és követendő újjáépítési munkáról, amiről korábban az Architextúra is írt. Ebből is látható, hogy ezek az újjáépítési munkák egymást is erősítik, párbeszéd alakul ki az egyes városok vezetői és a városmentő, városújjáépítő civilek között.
Most pedig nézzük, hogy remélhetőleg pár év alatt hogy fog megváltozni a terület, remélhetőleg a hivatalnoki kellemetlenkedés ellenére!
A javasolt beépítési terv, jól láthatóan a szigorú paneltömbök megmaradnak, de elkezdődik a térfalak visszaépítése. Kép forrása
A piactér tervezett állapota, előtérben kétoldalt a panelházak teraszaival, háttérben a belváros tornyai, lent a mai állapot. Képek forrása
A Große Meißner Gasse (Meißeni utca) torkolata a rekonstrukció után és a mai állapot. A pirossal bekeretezett épület, a hídfőnél lévő őrház segíti a tájékozódást. A városi gyorsforgalmi út, ami inkább egy senkiföldje, visszaalakul valódi városi térré. Képek forrása
A térr tervezett állapota a hídfő túloldaláról és a mai helyzet. A középen látható, nyolcvanas évek végén épült szálloda (egyelőre) megmarad, viszont a sarkon álló négy barokk lakóház rekonstrukciója megtörténik, ahogy elbontják a gyalogos aluljárókat is, amik - ahogy szinte minden városban - kellemetlen és sötét helyek. Képek forrása
A munkák a folyópart képét is jelentősen befolyásolják, ugyanis a hídfő két oldalán is beépítés húzódott, az itteni paloták kertjei leértek az Elbáig. Az itteni telkeket a háború után szerencsére nem építették be, jelenleg egy meglehetősen elhanyagolt park húzódik itt. Ez most megszűnik és helyreáll a háború előtti állapot:
Jobbra az egykori folyóparti beépítés, lent a mai állapot. Képek forrása
A helyreállítandó rakparti beépítés és a jelenlegi állapot. Képek forrása
A képpár jobb oldalán a szász oktatási minisztérium 19. század végi épülete áll. A meglévő fákat lehetőség szerint belefoglalják a visszaállítandó kertekbe, de egy részüket ki kell vágni. A magyar viszonyokat nézve furcsának tűnhet, hogy emiatt nem voltak tiltakozások, viszont Drezdában még városrésznyi, egykor beépített területek állnak szabadon, így ez ott nem annyira hangsúlyos probléma. Érdemeg megfigyelni a hídfőhöz tapadó kis barokk házacskát. Ez az "udvari bolond háza", a Narrenhäusel, a régi Drezda legendás vendéglője. Az eredeti épület nem szenvedett helyrehozhatatlan sérülést, mégis lebontották, amit a drezdaiak máig fájlalnak. De most helyreáll a híres vendéglő és a teraszáról újra lehet élvezni a fantasztikus kilátást, a szintén rekonstruált "kőharanggal", vagyis a Miasszonyunk-templommal.
Az egykori "udvari bolond" vendéglő a háború előtt, egy jó minőségű színezett felvételen. Kép forrása
A visszaállítandó negyed teljes képe. Látható, hogy a tér másik oldalán lévő panelházak (amik időközben műemlékké váltak) egyelőre megmaradnak. Viszont ebben a megváltozott környezetben csupán méginkább kiütközik esztétikai (és egyébként műszaki) silányságuk, így talán méginkább elérhetővé válik lebontásuk, ami az egyesület távlati célja. Kép forrása
A terület madártávlati képe. Jól látható, hogy a panelházak felé a visszaépített házak tűzfalakkal fordulnak, a városvezetés hosszú távon a tér teljes visszaállításával számol. Kép forrása
Az újvárosi városháza a huszadik század elején, illetve a helyére épült, nemrégiben műemlékké nyilvánított panelház 1987-ben. Képek forrása
Az egyesület legfőbb hosszú távú célja az újvárosi városháza rekonstrukciója. Ezzel a műemlékvédelmi hivatal is tisztában volt, ezért is nyilvánították védetté az alsó képen látható panelházat, amit a városvezetés is értetlenül fogadott. Jól láthatók a kultúrharc frontvonalai. A városvédő-városújjáépítő egyesület, és egyre inkább a városvezetés is az újjáépítés mellett tette le a voksát. A túlparti rekonstrukciók a civileket igazolták, a helyreállított utcák és terek eleven életűek, vidám hangulatúak - éppen ahogy egy európai városnak lennie kell, a terület ráadásul felértékelődött, a tágabb környéken azóta még több, magánerős ingatlanfejlesztés is elindult. A műemlékvédők, legalábbis a hivatalvezető réteg alapvetően elutasítja az egykori épületek rekonstrukcióját, hiszen az szerintük átírja a történelmet és ezzel a megmaradt műemlékek értékét csökkenti - bár azt nem veszik figyelembe, hogy egy panelház műemlékké nyilvánítása magát a műemlék forgalmát is nevetségessé teszi. A rekonstrukciós munkák hamarosan megkezdődnek, de a harc egyelőre szünetel a panelházaktól pár méterre, az újjáépítendő barokk házak tűzfalainál.