Szende András
Szende András

tájépítész

A középkori Bártfától a modern munkástelepig: típusházak Magyarországon

A közelmúltban több helyen lehetett olvasni, hogy az illetékes állami szervek könnyen hozzáférhető típustervekkel segítenék az építtetőket, és közvetve formálnák a magyar településképet. A szabványosított tervekkel kapcsolatban általában a "Kádár-kockának" nevezett vidéki lakóházakra gondolunk, ugyanakkor a típustervek alapján történő lakóházépítésnek hosszú múltja van Magyarországon. Sok esetben nem is sejtjük, hogy amit turistaként fényképezünk, voltaképpen típusház.

Bártfa világörökségi védelem alatt álló főtere. Kép forrása.

Nem is gondolnánk, hogy a típusházak mennyire meghatározzák Magyarország építészeti képét: a török után újjáépített falvakat, a harmincas-negyvenes évek családi házas telepeit mind-mind típusházak alkotják. Sőt, a Kádár-kockának nevezett háztípus is jól mutatja, hogy egy-egy terv szinte önálló életre kelhet, hogy elterjedjen az egész országban. Az új építkezéseket kívánja tipizálni, és az említett Kádár-kockák korszerűsítéséhez kíván támpontokat adni a Lechner Központ által most megjelentetett mintaterv-katalógus.

Ha a "típusterv" szót meghalljuk, azonnal a panelházak, vagy azok vidéki változatainak tekintett "Kádár-kockák" képe jut eszünkbe. Azonban a tipizált építkezésnek, történelmünk miatt is, nagy hagyománya van Magyarországon.


Szende András
Szende András

tájépítész

Pozsonyból Bratislava - egy város átalakulása I. rész

Pozsony az elmúlt száz évben gyökeresen átalakult, átépült. Az egykori magyar-német lakosú vármegyeszékhelyből mára szlovák főváros lett, Európa legnagyobb lakótelepével, szocialista állami épületekkel, sőt high tech felhőkarcolókkal. Ezt az építészeti-városépítészeti átalakulást mutatjuk be, az első részben a két világháború közötti időszakban.

Pozsony 1900 körül. A város még csak a Duna bal partján terült el, a hegyen az 1811-ben kiégett vár romjai. Kép forrása.

Amikor Pozsonyt 1919 újévén megszállta a cseh hadsereg, az ország hatodik legnagyobb városát vették birtokba, aminek lakossága 80 ezer fő volt. A korábbi koronázóváros ekkor többnemzetiségű volt, a lakosság 40%-át magyarok, 40%-át németek, 15%-át pedig szlovákok alkották. A viszonylag kis lakosságszám mellett Pozsony talán az akkori ország legjobban kiépített infrastuktúrával rendelkező nagyvárosa volt: villamosvasút, közművek, modern vásárcsarnok, pályaudvar, színház szolgálta a lakosságot, a középkori és barokk belvárost pedig szép bérház-és villanegyedek egészítették ki. A város természeti környezete is ideális volt: a Duna túlpartján evezősházak, ártéri erdő terült el, a Kis-Kárpátok erdőségei szinte a házak küszöbéig értek. A várost villamosvonal (!) kötötte össze Bécs belvárosával. Az új uralom alá került város átformálása egy ma is ismerős akcióval, egy szobordöntéssel indult.


Szende András
Szende András

tájépítész

Modern városkapuk építésze: Pfaff Ferenc

Pfaff Ferenc nem tartozik az ismert magyar építészek közé, pedig alkotásaiban milliók fordulnak meg nap mint nap: Kolozsvártól Pécsig, Aradtól Miskolcig 28 város "modern városkapuját", vagyis pályaudvarát tervezte. Épületei szépek, elegánsak, ma is jól használhatók, meghatározó elemei a városok arculatának és erős építészeti jelei az egykori magyar államnak és kulturális-építészeti jelenlétnek.

Válogatás Pfaff Ferenc munkáiból (balról jobbra, fentről lefelé): Pécs, Miskolc-Tiszai, Kolozsvár, Kaposvár, Temesvár (lebontott), Szeged pályaudvarai. Képek forrásai.

A XIX. század második felében épült vasúti épületek és műtárgyak (vagyis hidak, alagutak, töltések) nagyban befolyásolják egy-egy adott ország képét. A hatalmas mennyiségű tervezési feladatot megkönnyítendő, a társaságok típustervekkel dolgoztak, így fordulhat elő, hogy a történelmi Magyarországon lépten-nyomon gyakorlatilag ugyanolyan állomásépület fogadja a vasúton érkezőt (ahogy Nagy-Britanniában, Németországban és több nagy vasútépítészeti hagyománnyal rendelkező országban is). Ez nem csak praktikus megoldás volt, hanem ezáltal egy közös és markáns "arculat" vonul végig az egész országon: ennek részei a különféle méretű települések állomásai, az pályaőrök lakóházai, sőt még a kerítések is. A nagyobb városok pályaudvarai szintén típustervek alapján épültek, ugyanakkor a MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc mindegyiket egyedivé formálta, úgy, hogy közben nagyon is hasonlítanak egymásra.