Pozsony 1900 körül. A város még csak a Duna bal partján terült el, a hegyen az 1811-ben kiégett vár romjai. Kép forrása.

Amikor Pozsonyt 1919 újévén megszállta a cseh hadsereg, az ország hatodik legnagyobb városát vették birtokba, aminek lakossága 80 ezer fő volt. A korábbi koronázóváros ekkor többnemzetiségű volt, a lakosság 40%-át magyarok, 40%-át németek, 15%-át pedig szlovákok alkották. A viszonylag kis lakosságszám mellett Pozsony talán az akkori ország legjobban kiépített infrastuktúrával rendelkező nagyvárosa volt: villamosvasút, közművek, modern vásárcsarnok, pályaudvar, színház szolgálta a lakosságot, a középkori és barokk belvárost pedig szép bérház-és villanegyedek egészítették ki. A város természeti környezete is ideális volt: a Duna túlpartján evezősházak, ártéri erdő terült el, a Kis-Kárpátok erdőségei szinte a házak küszöbéig értek. A várost villamosvonal (!) kötötte össze Bécs belvárosával. Az új uralom alá került város átformálása egy ma is ismerős akcióval, egy szobordöntéssel indult.

Válogatás Pfaff Ferenc munkáiból (balról jobbra, fentről lefelé): Pécs, Miskolc-Tiszai, Kolozsvár, Kaposvár, Temesvár (lebontott), Szeged pályaudvarai. Képek forrásai.

A XIX. század második felében épült vasúti épületek és műtárgyak (vagyis hidak, alagutak, töltések) nagyban befolyásolják egy-egy adott ország képét. A hatalmas mennyiségű tervezési feladatot megkönnyítendő, a társaságok típustervekkel dolgoztak, így fordulhat elő, hogy a történelmi Magyarországon lépten-nyomon gyakorlatilag ugyanolyan állomásépület fogadja a vasúton érkezőt (ahogy Nagy-Britanniában, Németországban és több nagy vasútépítészeti hagyománnyal rendelkező országban is). Ez nem csak praktikus megoldás volt, hanem ezáltal egy közös és markáns "arculat" vonul végig az egész országon: ennek részei a különféle méretű települések állomásai, az pályaőrök lakóházai, sőt még a kerítések is. A nagyobb városok pályaudvarai szintén típustervek alapján épültek, ugyanakkor a MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc mindegyiket egyedivé formálta, úgy, hogy közben nagyon is hasonlítanak egymásra. 

Kép forrása. Kertváros az Egyesült Államokban, Las Vegas mellett. 

Az archiTEXTÚRA blog ezzel a közüggyel, a magyar építészet, városépítészet és tájépítészet értékeivel és kihívásával foglalkozik. Alapvetően nem az egyes épületek és beruházások építészeti kritikájáról lesz szó, hanem a tágabb összefüggésekről, a jó vagy éppen rossz példa mögött álló szemléletről, épített örökségünkkel való sáfárkodásról, az illeszkedésről, vagy éppen a fenntarthatóságról. Fontos szerephez jutnak majd az olyan időszerű témák, mint a rekonstrukció, a lakóparkok jelensége, környezetünk túlépítése, vagy a gépkocsihasználat a XXI. századi városban.

Az archiTEXTÚRA blog egyik központi témája az örökségvédelem, elsősorban a történelmi Magyarország műemlékeinek, a frissen megújult, vagy éppen üresen pusztuló emlékek bemutatása. Azonban egy-egy emlék nem csak önmagában áll, gyakran az egész környező tájat meghatározza, mint a kevéssé ismert majki remeteség, sőt, gyakran egy-egy település  vagy régió fejlődésének záloga is lehet. (A külön nem jelölt képek saját felvételek.)