Címer és követség: Bécs magyar emlékei

Magyar címer a Grabenen álló Szentháromság-szobron. Saját felvétel

A történelmi Magyarországon kívül talán Bécs városa a legtöbb magyar emlékkel rendelkező település. A földrajzi közelség, az ötszáz éves közös állam, a "szeretve gyűlölt" viszony azt eredményezte, hogy a városban járva különböző korból származó és különböző jellegű, Magyarországhoz kötődő épületet, szobrot, emléktáblát találhatunk. 

Pestisoszlop, Graben

Az oszlop sarkán álló hatalmas méretű magyar címer. Saját felvétel

Az oszlopot az 1679-es nagy pestisjárvány elmúlására emelték, fogadalomból. Az emlékmű Bécs elegáns és széles főutcáján/keskeny főterén, a Grabenen áll, ami a római Vindobona árka mentén húzódik, innen kapta nevét (Graben = árok). A fogadalomtevő I. Lipót császár és király volt, aki az egész birodalom nevében cselekedett, így az 1693-ra elkészült együttesen az összes Habsburg-állam címere megjelenik. A Stephansdom felőli sarkon kapott helyet a magyar címer, rajta a barokkosra stilizált Szent Koronával, de a társországok (Horvátország, Dalmácia, stb.) címerei is megjelennek. Így állt elő az az érdekes eset, hogy az egyik legnagyobb köztéren elhelyezett magyar címer az osztrák főváros központjában látható. A szoborcsoportot az osztrák barokk talán leghíresebb mestere, Johann Bernhardt Fischer von Erlach tervezte. 

Rákóczi-palota, később Erdődy-palota

A palota Erdődyek által átépített homlokzata. Kép forrása

Kissé meglepő, de a fő-kuruc Rákócziak is gyakran időztek Bécsben, mikor épp úgy adódott a politikai helyzet. Ráadásul a birodalom egyik leggazdagabb dinasztiájaként megtehették, hogy a legelegánsabb épületeket birtokolják. A Himmelpfortgasse 13. alatti palotát maga II. Rákóczi Ferenc vásárolta meg, felesége épp itt tartózkodott a szabadságharc kitörésekor, ami értelemszerűen elég nagy kellemetlenségekhez vezetett. A szabadságharc bukása után a belvárosi épület az államra szállt, majd egy másik magyar család, az Erdődyek vásárolták meg. Ők alakították ki az elegáns, érett barokk homlokzatot. 1825-ben a kalandos sorsú palotát a Fürstenberg család vásárolta meg.

Magyarország Bécsi Nagykövetsége (egykori Magyar Kancellária)

A hivatal-palota főhomlokzata. Kép forrása

Hazánk nagykövetsége igazán jó helyen, a Bankgasse 4-6. szám alatt, a kancelláriától és parlamenttől csupán pár lépésre található. Minden bizonnyal ez a legrégibb, folyamatosan magyar állami tulajdonban lévő külföldi épület, de még Magyarországon is kevés olyan épület van, ami 1747 óta folyamatosan kormányzati szervnek ad otthont. A már említett Fischer von Erlach tervei szerint épült Strattmann-palotát ekkor vásárolta meg gróf Nádasdy Lipót az egyesített Magyar és Erdélyi Kancellária számára. Vagyis éppen 101 évig, 1848-ig ebből a házból irányították Magyarország bel- és pénzügyeit. A kiegyezés után az épület továbbra is magyar állami tulajdonban maradt: itt üléseztek a monarchia közös ügyeit (kül-, had- és ehhez tartozó pénzügy) irányító delegációk. A kettős állam elve alapján Budapesten is volt egy úgynevezett delegációs palota az Akadémia utcában, ez osztrák tulajdonban volt. A monarchia felbomlása után a magyar nagykövetség költözött az épületbe, és máig itt működik. Sokak szerint ez a legszebb diplomáciai épület Bécsben, és valóban, az átépítések ellenére is szép arányú, elegáns homlokzat, az első emelet pompás díszteremsora alátámasztja ezt a véleményt. 

Trautson-palota, később magyar testőrségi palota, majd Collegium Hungaricum

Sokak szerint ez a legszebb bécsi palota. Kép forrása

A Ring, vagyis a körút szomszédságában álló palota valószínűleg minden idők legnagyobb magyar kótya-vetyéjének áldozata. A Museumgasse 7. szám alatti, gyönyörű épületet szintén Fischer von Erlach tervezte a Trautson hercegek számára 1712-ben. Tőlük vásárolta meg a magyar állam 1760-ban, mikor megalapították a magyar királyi testőrséget. A testőrség 1848-ban megszűnt, helyét a kiegyezés után a Magyar Gárda vette át (ami nyilván csak nevében azonos a kétezres években alakult szervezettel), ami egészen 1918-ig itt állomásozott. De az épület mindvégig magyar tulajdonban maradt, így mikor Klebelsberg Kunó megalapította a Collegium Hungaricumot, vagyis a bécsi magyar intézetet, ennek székhelye is a csodálatos palota lett. Ez így maradt egészen 1961-ig, mikor Bécs városa előírta a már erősen lepusztult épület kényszertatarozását. Ezt az akkori magyar kormány nem volt hajlandó vállalni, így áron alul eladta a felbecsülhetetlen értékű ingatlant. Így az épületbe az osztrák igazságügy-minisztérium költözött. 

Mária-Terézia-emlékmű

A két múzeumépület közötti teret uraló szoboregyüttes. Kép forrása

A bécsi körúthoz, a Ringhez több tér is csatlakozik. Ezek közé tartozik a tervezett császárfórum részét képző Mária-Terézia-tér, amire a képző - és természettudományos gyűjteményeket befogadó múzeumok néznek. A Kunst- és Naturhistorisches Museum épületei ikrek, teljesen egyformák, így egy rendkívül reprezentatív tér jött létre. A tér névadójának 161. születésnapján, 1881. május 13-án felavatott emlékműve nem csupán egy Mária-Terézia-szobor, hanem egy egész történelmi tabló. A nagyszabású koncepció szerint mindazt a tudományos, művészeti és katonai eredményt be akarták mutatni, amit a birodalom az uralkodónő negyven éves regnálása alatt elért. A talapzaton mintegy harminc alak kapott helyet, így Mozart, Haydn, a holland van Swieten kancellár, ezen kívül további hadvezérek, államférfiak, tudósok. Az alakok közül négy magyar is található: Grassalkovich Antal, Nádasdy Ferenc hadvezér, Pray György jezsuita történész, és nem utolsó sorban (és természetesen) Hadik András, a berlini "portyázás" vezetője. Hazánkhoz köthető még az erdélyi szász kancellár, Samuel von Bruckenthal is. 

Széchenyi István szülőháza és halálának helyeszíne

A szülőház: Herrengasse 5. Kép forrása

Ha egy külföldi elolvassa Széchenyi István életrajzi alapadatait, azt hihetné, hogy egy tősgyökeres bécsivel van dolga. A legnagyobb magyar a Hofburgtól pár méterre, a szülei által bérelt Brassican-Wilczek-palotában látta meg a napvilágot 1797. szeptember 21-én. A barokk palotát ekkor már évek óta bérelte Széchényi Ferenc, István nővére, Zsófia is itt született. A palota egyébként a jellegzetes belvárosi főúri lakok közé tartozik, a földszinten mindig is boltok működtek, az első emeleten helyezkedtek el a dísztermek, a második élt a család, a harmadikon pedig a személyzet.

 Az egykori döblingi szanatórium épülete. Kép forrása

Széchenyi élete szülővárosában ért tragikus véget 1860. április 8-án. Ekkor már évek óta az elegáns hegyvidéki kerületben létesült magán-elmegyógyintézetben élt, aminek elegáns klasszicista épületei alig pár évtizeddel korábban épültek. Az együttes a budai lipótmezőhöz hasonlóan sokáig üresen állt, ma a kerület bíróság használja a nemrég felújított főépületet. Cím: Obersteinergasse 18-24.  

Stephansdom, Máriapócsi kegykép

A főhajóban álló kegykép. Kép forrása

Kevéssé ismert, hogy a Stephansdom főhajójában, külön oltáron áll egy háromszáz éves, azóta is rendezetlen nemzetközi politikai-egyházi vita tárgya, a Máriapócsi (nem túl szerencsés hangzású német átírásban Maria Pötsch) kegykép. 1696. december 8-án a pócsi templom oltárán álló fogadalmi kép könnyezni kezdett, később ez többszáz fő, protestánsok és katolikusok előtt is megismétlődött. Ekkor azonban Eleonóra császárné kívánságára a kegyképet Bécsbe vitték, ahol azóta is a székesegyházban látható. Az esetet óriási felháborodás fogadta Magyarországon, viszont a bécsi oltárra helyezés napján, 1697. szeptember 11-én zajlott a döntő és győzedelmes zentai csata, így a Habsburgok hallani sem akartak a kép visszaszolgáltatásáról. A méltánytalan esetet II. Rákóczi Ferenc 100 pontos, a magyar nemzet sérelmeit és sebeit taglaló iratában is említette, a 93. pontban. A szabadságharc bukása után sem rendezték a kérdést, a kegykép azóta is a bécsi oltáron áll. Viszont érdekes, kurucos fricskának is tekinthető, hogy a bécsi kép azóta egyszer sem könnyezett, viszont a Pócsra visszakerült másolatról már többször is feljegyeztek hasonló esetet, legutóbb 1905-ben.  

Nagyszentmiklósi kincs

A kincs leghíresebb darabja, a bikafejes ivócsanak. Kép forrása

A kegykép mellett a másik nevezetes "lopott" műtárgyegyüttes a nagyszentmiklósi aranykincs, ami a Mária Terézia-szoborral szemközti Kunsthistorisches Museumban látható. A 23 darabos színarany edénykészlet a Szegedhez közeli, ma a határ román oldalán túl fekvő Nagyszentmikós városa mellől került elő 1799. július 3-án, mikor egy szerb szőlősgazda kerítésépítés miatt árkot ásott. A kincs igen rövid idő múlva, még azév szeptember végén került királyi rendelettel a bécsi kincstárba. Hozzá kell tenni, hogy a kincs ekkor már több orgazda kezén is megfordult, a huszonnegyedik darabot be is olvasztották, több edénynek pedig nyoma veszett, így, noha a bécsi őrizet méltánytalannak tekinthető, de megmentette a leletegyüttest. A kincs kora és eredete máig vitatott, egyesek az avarokhoz, mások a dunai bolgárokhoz, vagy a honfoglaló magyarokhoz kötik. 

Mariahilferstrasse

Az utca még villamos és autóforgalommal az 1980-as években. Kép forrása

A bécsi magyar emlékek közül mindenképpen megemlítendő a legendás bevásárolóutca, már csak azért is mert a legtöbb magyarnak ez az egyik legjellegzetesebb bécsi emlék. Az utca, a többi bécsi főutcához hasonlóan arról a kerületről kapta a nevét, amelyiken keresztülvezet (Mariahilf Bécs hatodik kerülete). Ez Bécs egyik legfontosabb útvonala, a Burgot köti össze a schönbrunni nyári rezidenciával, a Westbahnhofot (nyugati pályaudvar) érintve, így ez vált az legfontosabb üzletutcává. A képek tanulsága szerint az 1980-as években, a magyar bevásárlóhullám idején éppen kissé lepusztult állapotban volt, nagy gépjárműforgalommal, csörömpölő régi villamosokkal. Azóta gyakorlatilag sétálóutca lett, a villamos helyett metróvonallal. Mindenesetre az út azóta is fogalom Magyarországon, az adventi vagy tavaszi bécsi utazások elmaradhatatlan megállója.