Szende András
Szende András

tájépítész

Budapesti felhőkarcológia

Az egyre magasodó MOL-székház egyre erősebb vitákat generál. Ennek apropóján nézzük, milyen felhőkarcoló-tervek, és kisebb-nagyobb toronyházak születtek az elmúlt évszázadban Budapesten!

Gregensen Hugó 1927-es terve a Madách tér-Deák tér sarkára épülő felhőkarcolóról (mellette jól látható az Anker-ház). Kép forrása


Gregensen Hugó felhőkarcolótervei

A norvég származású Gregensen Hugó az egyik legérdekesebb történetű magyar építőmester-építész dinasztia tagja, de hasonlóképpen érdekesek építészeti tervei is. A húszas években egyre-másra tervezte a Budapestre a felhőkarcolókat, mint a fenti képen láthatót is, ami persze nem valósult meg, a helyén a nyertes Wälder Gyula klinkertéglás-diadalíves együttese magasodik (persze nem olyan magasra, mint ez a terv). Mindenesetre érdemes belegondolni, milyen lenne a városkép az óriási, a Wall Street aranykorát idéző felhőkarcolóval.

Városháza tervek

Az 1940-es városháza pályázat nyertesének makettje, Kertész K. Róbert és Weichinger Károly terve. Kép forrása

A budapesti városháza helyzete évszázadok óta, főleg a régi városháza 1900-as lebontása óta megoldatlan. A mai Madách térre nem csak 2008-ban, hanem 1940-ben is pályázatot írtak ki, amin mint a 42 (!) résztvevő monumentálisan modern, "gotham city" jellegű pályaterveket készített. A nyertes mű is ilyen, a Bajcsy-Zsilinszky út tengelyébe állított 30 emeletes torony minden bizonnyal a város meghatározó elemévé vált volna, ami nélkül ma már el sem tudnánk képzelni Budapestet. Az 1940-es dátumból sejthető, hogy a pályázat megvalósítására az éleződő háborús helyzet miatt nem került sor. 

Társadalombiztosító székház, Fiumei út, 1930

A székház látképe a Fiumei útról. Kép forrása

Budapest első "felhőkarcolója", vagyis inkább magasabb toronyháza tulajdonképpen egy irredenta emlékmű. Az 1930 és 1931 között, a szabadkai városházát is jegyző Komor Marcell és Jakab Dezső tervei szerint épült (valójában bővített) székházat egy 70 méter magas, kettős kereszttel, szobrokkal és magyaros pártázattal koronázott torony díszítette. Maga az intézmény is a népjólétet, ezzel közvetve a nemzeti célokat szolgálta, az 1927-ben, a Bethlen-kormány által alapított OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) szervezte és fejlesztette az egészségügyi és szociális ellátást az országban. Az intézmény konzervatív volta ellenére a két háború közti modern magyar építészet egyik fő megrendelőjének és meghonosítójának számít, noha a székház visszafogottabb alkotás. Az épület sajnos az akkor népszerű, viszont hosszú távon instabillá váló bauxitbetonból készült, ezért erre hivatkozva a hatvanas években visszabontották a tornyot. A felújított, de továbbra is csonka épületben ma kormányhivatal nyugdíjfolyósító intézete működik.

A Fiumei úti homlokzat a visszabontott toronnyal. Kép forrása

Ganz-Mávag irodaház, 1954

Az irodaház a Könyves Kálmán körút sarkán. Kép forrása

A szocreál időszakban (ami nem összekeverendő a modern stílussal) nem csak Moszkvában, de még Prágában is jellegzetes toronyházak épültek. Budapesten, noha tervek születtek rá (különösen a háborús újjáépítés éveiben), csak egy igazi szocreál "felhőkarcoló" áll, az is alig ismert: a Könyves Kálmán Körút és a Vajda Péter út sarkán, a Népligettel átellenben áll a Ganz-Mávag irodaháza. Az épület ma is, reklámokkal teleaggatva is hamisítatlan moszkvai hangulatot áraszt - bár talán már csak inkább a kilencvenes évek megkopott, "vadkapitalista" Moszkvájának hangulatát...

OTP-toronyház, Krisztina körút, 1963-1966

A frissen átadott toronyház. Kép forrása

A szocialista Magyarországon egyre-másra épültek a - nemzetközi összehasonlításban törpének tekinthető - toronyházak, amik így is erős városképi elemek. Főleg a megyeszékhelyek, nagyobb városok között alakult ki egyfajta verseny, így Szolnokon, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Veszprémben is épületek "felhőkarcolók", nem is beszélve a már lebontott pécsi magasházról. Budapesten a történeti város szélén, a Hungária körút és a sugárutak találkozásánál terveztek "toronyház-bokrokat", de jutott belőlük kevésbé szerencsés helyekre is. A Horváth-kert sarkán, a Krisztina körúton épült 14 szintes ház nem csak a vár közvetlen közelébe épült, hanem a város átszellőzését is jelentősen gátolja. 

Hungarotex-székház, 1964-1966

A székház a Kossuth Lajos utcán még járó villamossal. Kép forrása

Az OTP-székház "párja", a pesti belváros egyetlen toronyháza a textilkereskedelemmel foglalkozó Hungarotex vállalat számára épült. Helyén háborús foghíj volt, az egykori Nemzeti Kaszinó romjaval. Az alumínium-homlokzatú, sávablakos épületet korszerű, "nyugati" irodaháznak szánták, ugyanakkor a képen még viszonylag új állapotában is meglehetősen öregedő, szedett-vedett hatást kelt. Ez is mutatja, hogy a szocialista korszak elutasítottságának egyik legfőbb oka a rendkívül rossz minőségű anyagok használata, talán tartósabb termékekből az egyébként jól képzett építészek sokkal szerethetőbb épületeket tudtak volna kihozni. Az épületet mindenesetre a kilencvenes évek végén átépítették, mondhatni "finomították" és bérirodaházként működik.

Újpalotai víztoronyház, 1975

A víztoronyház a Nyírpalota út felől. Kép forrása

A hetvenes évekből egyre több toronyház épült a fővárosban is, így az óriás választási plakátról ismert Kassai téri magasház 1966-ban, vagy az ország legmagasabb épülete, a SOTE-toronyház a Nagyvárad téren, 1977-ből. Ezek közül kevésbé ismert, de minden bizonnyal legkülönlegesebb az újpalotai lakótelep középpontjában álló víztoronyház. Mint neve is mutatja, a lakások fölött egy víztartályt építettek, ami a lakótelepet szolgálta ki hosszú évekig. Így a toronyház víztoronyként is működött. Tenke Tibor és Mentes Endre építészek, akik szinte a teljes lakótelepet tervezték (amit egy "újfajta" lakótelepként képzeltek el egyébként, nagyvárosias bevásárló-sugárúttal, ami természetesen a valóságban működésképtelennek bizonyult), nem akartak külön víztornyot építeni, így ezt a vegyes megoldást találták ki. 

Rendőrpalota, 1997

A palota az Árpád-híd felől. Kép forrása

A jellegzetesen "rendőrkék" épületet Finta József tervezte, ez a rendszerváltás utáni évtizedek egyik emblematikus fővárosi épülete. Az Árpád-híd közelében épült, ott, ahol évtizedek óta tervezik a városrendezők az egyik "toronyház-bokrot". Az átadása óta eltelt időben nem épült a városban magasabb épület, egészen mostanáig, a MOL-székházig. Hogy a fővárosi toronyházak története azzal zárul, vagy éppen azzal indul csak igazán, az még a jövő zenéje...