Budapesti átjáróházak: A Gozsdu-udvar

A budapesti átjáróházakat bemutató sorozatunkban ma a Gozsdu-udvart járjuk be.

Vásári hangulat az udvarban. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában Budapest legszebb, legérdekesebb átjáróházait mutattuk be. Ezek közül a leghosszabb és talán legismertebb az erzsébetvárosi Gozsdu-udvar.


A Gozsdu-udvar bejárata 1990 április 25-én. MTI fotó: Kleb Attila

Az Erzsébetváros zsúfolt tömbjeinek egyikét áttörő épületegyüttes 1901-ben épült Czigler Győző tervei szerint.

Életkép a Gozsdu-udvarban 1982. július 2-án. MTI fotó: Branstetter Sándor

Az együttes Gozsdu Manóról (Emanuel Gojdu), illetve a végrendeletében 1870-ben létrehozott alapítványról kapta a nevét. Az erdélyi román származású gazdag ügyvéd úgy határozott, hogy vagyonából a magyar fővárosban tanuló román diákok számára létesüljön ösztöndíjalap. Az alapítvány a vagyont az akkoriban legjövedelmezőbb eszközbe, bérházakba fektette. 

Életkép a Gozsdu-udvarban 1982. július 2-án. MTI fotó: Branstetter Sándor

A bérházépítés akkor volt a legjövedelmezőbb, ha a lehető legkisebb területen a lehető legtöbb jó minőségű lakást helyezték el. A jó minőség akkoriban főleg azt jelentette, hogy a lakás utcára nézett. A felkért építész Czigler Győző a feladatot rendkívül szellemesen oldotta meg: a hosszú tömbön keresztül átjáróházat vezetett, így az összes lakás az így kialakuló (a belső) utcára nézett.

Az udvar Dob utcai bejárata 1982. július 2-án. MTI fotó: Branstetter Sándor

A régi Gozsdu-udvar jól tükrözte a békebeli Magyarország többnemzetiségű életét: a magyar főváros közepén román alapítványi bérházba főként zsidók költöztek. A nagyméretű, négy-öt szobás polgári lakásokat a környék jómódú zsidó középosztálybeli családjai bérelték, a földszinti üzletekben pedig sajátos világ alakult ki: egymást érték az ötvösök, vésnökök, és különös módon a fodrászok. 

Vásári hangulat az udvarban. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az udvar a környező városrésszel együtt alapvetően átalakult az elmúlt évtizedekben: a kopottság, a jellegzetes közép-európai kiskereskedelem a múlté, a Gozsdu-udvar a bulinegyed főtengelye, éttermekkel, bisztrókkal.

Az egyik világítóudvar. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az együttes hét, betűvel jelölt épületből és hat, római számmal jelölt udvarból áll. Ezen kívül három épületnek még egy-egy belső világítóudvara is van, amiken keresztül a lépcsőházak kapnak természetes fényt. 

Az egyik lépcsőház a felújításkor beépített lifttel. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

A már valóban leromlott állapotú együttest 2007 és 2009 között újították fel. Ekkoriban a Belső-Erzsébetváros több értékes épületét is lebontották, és helyükre tíz-tizenöt év alatt teljesen elavuló társasházakat építettek, így az udvar megmenekülése az adott körülmények között nagy szerencsének tekinthető. Viszont az egykor tágas, nagy lakásokat kisebb, eladhatóbbnak gondolt méretűvé darabolták, és az egyik udvaron keresztülvezették a régóta tervezett Madách-sétányt, így a kissé zárt, barátságos hangulat jórészt elveszett. 

Adventi életkép a Király udvari kapunál. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

A Gozsdu-udvar mára szinte bazári hangulatúvá vált, hétvégén alig lehet lépni a teraszok és vásári asztalok közötti szűk járatokon. Budapest, ahogy a világ többi nagyvárosa, folyamatosan változik, így válnak egykor csendes, kissé lepusztult, de mégis hangulatos városnegyedek a nemzetközi éjszakai élet központjaivá. Az egyetlen állandóság a változás, a világjárvány, az utazási és fogyasztási szokások átalakulása valószínűleg újabb átalakulást generálnak majd. Ami változatlan az építészeti környezet: Czigler Győző szellemesen elrendezett, hangulatos udvarokra fűzött egykori luxuslakásai az egykori zsidónegyedben, amik az erdélyi román diákok budapesti tanulmányait biztosították.