Bocskaitól Avram Iancuig: egy kolozsvári tér átalakulása

A Bocskai teret a modern magyar Kolozsvár főterének szánták, végül a román Kolozsvár reprezentációs színhelye lett.

Egy tér két oldala: a Kolozsvári Nemzeti Színház a törvényszékkel 1940 körül, és Avram Iancu szobra, mögötte a román ortodox székesegyház. Képek forrása.

Kolozsvárnak - a helyiek szerint - két főtere van: az egyik a "magyar főtér", vagyis a Mátyás király tér, a névadó szobrával és a gótikus Szent Mihály templommal, a másik pedig a "román főtér": az Avram Iancu tér a román ortodox székesegyházzal. Ma már talán kevesen tudják, hogy a "román főtér" eredetileg a modern Kolozsvár legfontosabb, a magyar állam jelenlétét demonstráló intézményeivel övezett, szépen parkosított Bocskai tér volt. 


Kolozsvár - számos magyar településhez hasonlóan - a XIX. század végén vált nagyvárossá. Az ideköltöző, vagy már itt működő intézmények új székházakba költöztek, ezek legtöbbjét a lebontott városfal előtt kialakított új téren helyezték el. Minden ilyen téralakítás mintája az akkori Magyarországon a bécsi Ringstrasse volt, ahol szintén a városfalak lebontásával nyert területen helyezték el a város, sőt az egész birodalom legreprezentatívabb épületeit pompás parkokba ágyazva. Ezt követően az országban csupa "kis Ring" létesült Győrtől Szegeden át Kolozsvárig, talán épp az utóbbi volt a legszebbre sikerült tér.

A parkosított Bocskai tér 1900 körül. Kép forrása

A hosszan elnyúló téglalap alakú tér közepét parkosították, így a zsúfolt belváros lakói egy közeli árnyas sétányt nyertek. A tér szélein pedig egymás után épültek fel a "paloták": az Erdészeti palota, a MÁV-palota, az Igazságügyi palota, a Pénzügyi palota, a Protestáns teológiai palota, végül a Nemzeti Színház és a kereskedelmi kamara szecessziós épülete. Ezek az épületek szinte típusterv alapján létesültek, ugyanilyen bíróságok, színházak, vasúti igazgatóságok találhatók szerte az országban, ami itt különleges, hogy ezek egy egységes, új tér körül épültek fel. 

Egy palota a sok közül: eredetileg többféle bíróságnak (vármegyei törvényszék, ítélőtábla) helyt adó igazságügyi palota. Kép forrása

Az 1906-ban épült Nemzeti Színház ma a Kolozsvári Román Opera otthona. A legtöbb felújított erdélyi épülethez hasonlóan közép-európai szemnek kissé furcsa élénk színekben pompázik. Kép forrása

A Pénzügyi palota visszafogott és elegáns épülete. Kép forrása

A tér átalakulása, vagyis átalakítása a húszas években kezdődött: már 1919-ben kijelölték a park közepén a román ortodox székesegyház helyét, majd 1923-ban helyezték el az alapkövet. Az ünnepségnek nagy fontosságot tulajdonítottak, hiszen Erdély "fővárosának" birtokba vételéről volt szó: a miniszterelnök és a trónörökös indították el a tíz évig tartó építkezést. A neobizánci épületet 1933-ban szentelték fel.

Az ortodox székesegyház, háttérben az egykori Erdészeti palota, ami ma a román püspökség székháza. Kép forrása

A tér közepére helyezett épület teljesen átalakította a környéket: a korábbi sétatér kövezett reprezentatív térré alakult, fokozatosan a "magyar főtér" ellenpontjaként létrejött "román főtérré" vált. Ezt fokozta a George Funar polgármestersége idején, 1993-ban felállított Avram Iancu-szobor, ami sok román nemzetiségű kolozsvári ízlését is sérti, például a Clujeanul helyi román lap is petíciót indított lebontása érdekében. A szoborral és a köré épített szökőkúttal és a zászlóerdővel az egykori sétatér valóban Kolozsvár román főterévé vált, bizonyos nézőpontokból már semennyire nem emlékeztet az egykori közép-európai városképre. 

Az ortodox székesegyház az Avram Iancu-szoborral. Kép forrása

Ez az átalakulás a tér távolabbi térségében is felerősödött. A színház mögött két sarokkal a görögkatolikusok óriási méretű új temploma épül már évtizedek óta. A kolozsvári eset is jól mutatja az építészet és a várostervezés politikai ideológiai kapcsolatait. Száz év alatt a "Bocskai tér", ami a modern magyar Kolozsvárt szimbolizálta átváltozott "Piata Avram Iancu"-vá, és ezt az építészet nyelvén, annak felhasználásával érte el a mindenkori politikai vezetés. A két állapot között óriási építészeti és esztétikai különbség van. Mivel utóbbi szubjektív műfaj, mindenki maga döntheti el, hogy a tér melyik állapota áll közelebb a szívéhez.

Az épülő óriási görögkatolikus templom. Kép forrása