Az ókor véres színpadai - az amfiteátrumok
A Római birodalom jelentősebb fennmaradt amfiteátrumai. Kép forrása
Az amfiteátrum szó azt jelenti, hogy megkettőzött színház. A rómaiak tulajdonképpen megtükrözték a görög színházat, így eltűnt a színpad, viszont középen létrejött a küzdőtér, ami a szórakozás széles palettáját biztosította a birodalom lakóinak. Az arénákban gladiátorjátékokat, egyéb harci bemutatókat, sőt, akár vízi ütközeteket, állatviadalokat, de egyes helyeken és időpontokban rabszolgák, vagy keresztények vadállatok elé vetését is meg lehetett tekinteni. Vagyis meglehetősen véres jelenetek zajlottak ezekben az épületekben, kissé hasonlók kertrecharcos és pankráció meccsekhez.
Az amfiteátrumok etalonja a római Amphiteatrum Flavium, nem hivatalos nevén a Colosseum volt. Ennek működése a mai stadionokat megszégyenítő módon modern volt: a kapukat és az ülőhelyeket beszámozták, amiket a kiadott jegyeken is feltüntettek. Így a nézők zsúfoltság és tömeg nélkül szinte pillanatok alatt megtalálták helyüket a számos folyosón és lépcsőn kersztül. Ezt az elrendezést másolták Itália-szerte és a provinciákban is. Minden amfiteátrumnak két fő eleme volt: az egyik az arena, vagyis maga a küződér, a másik cavea, vagyis a nézőtér. A birodalom területén 230 ilyen létesítményről tudunk, ezek közül jónéhány szinte teljes épségben maradt meg, soknak csak csekély romjai láthatók, de olyanok is vannak, amikre csak a középkori városok alaprajzai utalnak. A megmaradt amfiteátrumok ma már főleg a magaskultúra színhelyei: főleg opera - és színházi előadásokat tartanak ezekben a lenyűgöző épületekben. Az amfiteátrumok elhelyezkedését mutató térképen látszik, hogy a legtöbb a mai Olaszországban és Franciaországban található és érdekes módon Tunéziában. Emellett feltűnő, hogy Egyiptomban és Görögországban alig létesültek ilyen épületek - lehetséges, hogy az ottani ősi kultúrával rendelkező lakosság túl barbárnak tartotta az amfiteátrumokat, illetve az ott tartott rendezvényeket? Az alábbiakban pár ismert és kevésbé ismert amfiteátrumot mutatunk be, Itálián és Észak-Afrikán át Magyarországig.
Róma, a Colosseum 52-es kapuja. A kiadott jegyeken feltűntették az ülőhely és a kapu számát, így mindenki könnyen megtalálhatta az ülőhelyét. Kép forrása
Massa d'Albe (Alba Fuscens), Olaszország
Az amfiteátrum a Monte Velino-val. Kép forrása
Az Appeninek csodás hegyei alatt elterülő Alba Fuscens az egyik első római város volt Latium vidékén kívül. Az akkor már tízezres város amfiteátruma Tiberius császár idején, Kr. u. 20 körül épült. Az ellipszis alakú épület két tengelye 96, illetve 79 méteres, vagyis jelentős épületről van szó. Ezt a jelentőséget a helyszínen is lehet látni, ugyanis az amfiteátrum szinte teljesen ép, köszönhetően nagyrészt a földsánc-szerű kialakításnak.
Lucca (Luca), Olaszország
Lucca, a Piazza dell'Anfiteatro és környéke. Kép forrása
A toszkánai Lucca amfiteátruma tulajdonképpen teljes épségben fennmaradt - csak éppen átalakult. A középkorban gyakran előfordult, hogy használaton kívüli palotákba, színházakba, cirkuszokba a környező vidékről beköltöztek a védelmet keresők. Így történt ez Luccában is, ahol a használaton kívüli amfiteátrum megfelelő, jól védhetőnek épületnek tűnt. Az egykori arénából létrejövő különleges hangulatú, zárt tér alaprajza és a földszinti árkádok utalnak a korábbi épületre. Az amfiteátrum falai, a nézőterekhez vezető folyosók minden bizonnyal a lakóházak konyháiban, fürdőszobában és nappalijaiban is megtalálhatók, különleges folytonosságot képezve az ókor és a jelen között.
Az aréna helyén létrejött tér, Piazza dell'Anfiteatro. Kép forrása
Nîmes (Nemausus), Franciaország
Római játékok az arénában. Kép forrása
A dél-francia Nîmes városa több, gyakorlatilag teljes épségben megmaradt római épülettel büszkélkedhet. Az aréna mellett ilyen a Maison Carrée, vagyis a "négyszögletes ház, a legépebb római templom. Maga az aréna is a legépebb amfiteátrumok közé tartozik, ahol jól tanulmányozható a provinciákban működő ilyen létesítmények működése, felépítése. Az épület fénykorában 24 ezer nézőt tudott befogadni (maga a város 50-60 ezer lakosú volt), de ma, kissé romosan is 13 800 fő tud helyet foglalni az ősi széksorokon, természetesen a mai biztonsági követelményeknek megfelelő módon. Az aréna nagyon népszerű rendezvényhelyszín, bikaviadalokat, római gladiátorjátékokat, komoly - és könnyűzenei koncerteket tartanak itt.
Nîmes, az aréna szinte teljes épségben fennmaradt homlokzata. Kép forrása
Nîmes, az nézőtér megközelítését biztosító folyosó. Kép forrása
Arles (Arelas), Franciaország
Arles, az aréna a ráépült középkori őrtoronnyal. Kép forrása
A római amfiteátrumok kedvelőinek Dél-Franciaország igazi paradicsom: Nîmes-től mintegy tíz kilométerre, Arles-ban is hatalmas, és szinte ép római amfiteátrum látható. Az épület sorsa hasonlóképpen alakult mint Luccában, a védelmet kereső lakosok beköltöztek az épületbe. Több őrtornyot is építettek az ősi boltívekre és belülre, az aréna helyére egy egész kis város települt, templomokkal, lakóházakkal, főtérrel:
Az Arles-i aréna a 18. században. Kép forrása
Ez az állapot 1825-ig tartott, mikor a francia állam úgy döntött, hogy helyrehozza a dicső állapotot. A lakókat kiköltöztették és a három középkori őrtorony kivételével minden későbbi hozzáépítést lebontottak. Az így helyreállított arénában főként bikaviadalokat rendeztek, az egyiket Van Gogh is megörökítette:
Van Gogh: Az Arles-i arénában, Szentpétervár, Ermitázs
El-Dzsem (Thysdrus), Tunézia
El-Dzsem hatalmas méretű amfiteátruma. Kép forrása
A tunéziai El-Dzsem amfiteátruma nem csak épségével, hanem méreteivel is lenyűgöző hatást kelt. Ez nem véletlen, ez volt a birodalom egyik legnagyobb ilyen létesítménye, magasságban a Colosseummal vetekedett. A nézőtéren 30 000 fő foglalhatott helyet, a küzdőtér alatt külön rekeszek voltak a vadállatok számára. Az arab hódítás után az épületet - sok európai társához hasonlóan - kőbányának használták, de így is nagyrészt megmaradt, a nézőtéren állva az emberi szem könnyen "kiszerkeszti" a hiányzó részeket.
El-Dzsem, az aréna és a nézőtér. Kép forrása
Leptis Magna, Líbia
Leptis Magna amfiteátruma, háttérben a tengerrel. Kép forrása
A líbiai Leptis Magna - kissé képzavaros megfoglalmazásban - az egyik legjobb állapotban fennmaradt római romváros. Az egykori lakóházak, a piac, a fórum, a színház, a templomok mellett az amfiteátrum is jelentős mértékben megmaradt, ráadásul csodálatos táji környezetben, a tengerparton. A 16 000 férőhelyes létesítményt egy természetes völgyben alakították ki, nagyrészt ennek is köszönhető, hogy jó állapotban maradt fenn.
Óbuda (Aquincum)
A modern Óbuda által körbenőtt amfiteátrum. Kép forrása
A római Aquincumban két amfiteátrum is állt, egy a katonaság, egy pedig a civil lakosság szórakoztatását szolgálta. Előbbi épület igen nagyméretű volt, küzdőtere még a Colosseumnál is nagyobb, minden bizonnyal katonai gyakorlatokra is használták. A középkorban az épületek emléke is elfelejtődött, Anonymus Kurszán magyar vezér várával azonosította az amfiteátrumot. Később jellegzetes óbudai mezővárosi házak épültek a területre, de már a Főváros 1895-ös térképén is látszódik, hogy az épületek elrendezése is egy nagyobb strukturát követ:
A Főváros 1895-ös térképének részlete, a "Királyhegy" névvel ellátott ovális tömb rejtette az amfiteátrumot. Kép forrása
A kis házak kisajátítását 1925-ben kezdték meg, majd az utolsó elbontása után, 1937-ben elkezdték a feltárást és a helyszínen talált kövekből a részleges rekonstrukciót. A romokat az akkori várostervező-ikerpár, Olgyay Viktor és Olgyay Aladár egy nagyszabású, olaszos-fasiszta jellegű kompozícióba foglalta volna. Ezt a tervet a Rómában és Olaszország-szerte folyó városátalakítások ihlették, ahol több helyen hasonló római romokat foglaltak keretbe. Az 1941-es tervet elsodorta a háború, az akkor igen erős olasz-magyar kapcsolatokkal együtt.
Óbuda új városközpontjának terve, középen az Amfiteátrummal. Tér és Forma, 1941
A római jellegű terv helyett egy visszafogottabb, egyébként szintén itáliai ihletettségű épület jött létre. 1940-re felépült az Árpád gimnázium, aminek ballagási ünnepségeit évtizedek óta az ókori falak között tartják.