Akik nem felejtenek: a brit háborús temetők példája

Az első világháborúban minden hadviselő ország igyekezett gondoskodni az elesett katonák méltó sírhelyéről. Ezt a legmagasabb szinten a britek tették meg: minden temető egységes stílusú, valóságos építészeti-kertépítészeti remekmű, és egyben végtelenül szomorú helyszín.

A flandriai Tyne Cot temető 12 ezer katona sírját őrzi. Kép forrása

Az első világháború hatalmas veszteségei minden hadviselő ország társadalmát sokként érték. Nem csupán az áldozatok száma volt megdöbbentő, hanem, hogy az elesettek nagy részét nem tudták azonosítani, vagy éppen fellelni. Amennyire a körülmények engedék, már a háború alatt komolyan foglalkoztak a katonatemetők kérdésével: az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése Otto Wagner tanítványaival terveztetett szecessziós katonatemetőket Galíciában, de a francia Le Souvenir français ("francia emlékezet") és a brit Commonwealth War Graves Commission is igyekezett gondoskodi a sírkertek kialakításáról. A háborúba később belépett amerikaiak a legtöbb esetben hazaszállítják elesett katonáikat, hogy az Arlingtoni temetőben, vagy más kiemelt sírkertekben helyezzék őket nyugalomra. Magyarországon a Honvédelmi Minisztérium foglalkozik a hadisírok gondozásával. A hadisírok kérdése minden országban társadalmi üggyé vált, azonban a leginkább  talán a volt Brit birodalom országaiban él még ennek a hagyománya, ahogy az általuk gondozott sírkertek is a leginkább példaszerűek.


Hollandia, Udeni katonai temető. Kép forrása

A temetők arculatát az 1920-as években alakították ki a kor vezető brit építészeinek részvételével: Edwin Lutyens, Új-Delhi várostervezője és főbb épületeinek alkotója, Herbert Baker, Pretoria várostervezője és főbb épületeinek alkotója, Reginald Blomfield várostervező és tájépítész, a londoni Regent street tervezője vett részt a munkában. Mindhárman a klasszicizáló brit építészeti hagyományokat ötvözték a modern építészettel. A munkában ezen kívül részt vett a dzsungel könyvének ünnepelt írója, Rudyard Kipling is, részben érintettként: alig 17 éves, rövidlátó és gyenge fizikumú fiát az idealista apa személyes közbenjárására vették be a hadseregbe, ahol szinte rögtön el is esett. Kipling alkotta a temetők erőteljes keresztény eszmeiségét, minden nagyobb temetőben oltárszerű "emlékezet köve" ("Stone of remembrance") és az "áldozat keresztje" (Cross of Sacrifice) áll. Ő választotta a temetők szinte jeligévé vált feliratát: "nevük örökké fennmarad" ("their name liveth for evermore") Sirák fiának könyvéből, valamint az ismeretlen katonák sírjára írt "Az Úr ismeri őt" ("Known Unto God") feliratot is. A bizottság a mai napig ezen elvek szerint, és azonos formában alakítja ki a temetőket, ugyanis a fenti képen egy második világháborús hollandiai temető látható.

Franciaország, Thiepval-emlékmű. Kép forrása

A britek fontosnak tartották, hogy minden elesett nevét felírják, akkor is, ha a holttest nem volt fellelhető. Így az "eltűntekre" monumentális emlékművek emlékeztetnek. A francia Thiepval mellett Edwin Lutyens klasszicizáló modern, art deco hatásokat is mutató alkotása emlékeztet a Somme-i csatában eltűntekre. Az emlékmű falaira 73 337 nevet vések fel... 

Franciaország, Vimy, kanadai emlékmű. Kép forrása

Azokon a helyszíneken, ahol a gyarmatok (akik ezen csaták óta számítják magukat igazi nemzetnek) saját maguk építkeztek, progresszívabb alkotások születtek. A Vimy-csata kanadai emlékműve egy egészen kiváló art deco alkotás 1936-ból (itt 11 ezer azonosíthatatlan kanadai katona neve szerepel). Az emlékmű a kanadai nemzeti emlékezet egyik legfontosabb helyszínévé vált. Annyira, hogy a kanadai dollár 2013-as szériájának egyik bankjegyén is szerepel.

Két ismeretlen kanadai katona sírja a Tyne Cot-i temetőben. Kép forrása

A sírköveket mindenütt egységesen alakították ki, más országokkal ellentétben és nagy veszteségek ellenére minden katona saját sírkövet kapott, tömegsírba sosem temettek. A sírok anyaga portlandi mészkő, jellegzetes angol építőanyag, felül az ezred jelvényével, kanadaiak esetén juharlevéllel, ausztráloknál az akkori címerrel, új-zélandiaknál páfránylevéllel. A második világháborúban a brit hadseregben szolgáló lengyelek sírkövére a fehér sast vésték. Az elesett katona vallására "alapesetben" kereszttel utaltak, de Dávid-csillag, félhold és lótuszvirág is megtalálható. A végleges kiépítéskor a  háborúban létesített ideiglenes sírköveket, fakereszteket  hazaküldték a családoknak. Ez azért is volt fontos, mert egy kanadai vagy ausztrál (de akár egy angol) hozzátartozó ritkán juthatott el a Törökországban, Belgiumban vagy épp a mai Gázai övezetben lévő sírokhoz. Ilyen kialakítású temető hazánkban is található: a solymári brit temetőben 173 pilóta nyugszik.

Temető fenntartása a Somme-folyó mentén. Kép forrása

Ami az egységes kialakítás mellett minden temetőben közös, az a szinte már hihetetlen fenntartási színvonal: ezek a sírkertek valóban olyanok, mintha a leggondosabban ápolt angol kastélykertben járnánk. Az évszaknak megfelelő virágkiültetés, gondosan ápolt pázsit található mindegyikben. Valóban példaértékű, amint a bizottság végez. 

1917-ben elesett katona sírkövének elhelyezése...2013-ban. Kép forrása

Az építkezéseken, régészeti feltárások során előkerült holttesteket ma is ugyanilyen kialakítású sírokba fektetik, ahogy a legújabb háborúk áldozatait is. Gondosan megtervezett és kialakított sírkövek, megható gondozottság, és már-már harmónia egy mégoly lehangoló helyen is, mint egy olyan temető, amelyik "egyszerre keletkezett". A hadisírbizottságot  a nemzetközösségi államok tartják fenn, a gondozott sírok nemzetiség szerinti százalékában. Ugyanakkor nagy hangsúlyt helyeznek az önkéntességre is. Lenne mit tanulnunk.