A világ legrégibb szociális lakótelepe: az augsburgi Fuggerei

A lakótelep 1521-ben épült a város szegény polgárai számára. Funkcióját ma is betölti, ráadásul a lakbér azóta sem emelkedett, jelenleg 88 cent évente. A "város a városban" máig az egyszerű, szép és praktikus lakóházépítés mintapéldája.

A lakótelep főutcája. Kép forrása

A közhiedelemmel ellentétben a középkori városokat fejlett szociális infrastruktúra jellemezte: kórházak, szegényházak álltak a rászorulók rendelkezésére, Németalföldön sajátos intézménye alakult ki az özvegyek öngondoskodásának. A szegény sorsú, de - mai szóval - még nem lecsúszott rétegek lakáshoz jutásáról is gondoskodtak a legtöbb városban, azonban ezek közül kevés maradt fenn. Legrégebbi ilyen alapítvány az Augsburgban található Fuggerei, ami 1521-es alapítása óta változatlan formában működik. A várost, sőt egy időben egész Közép-Európát gazdaságilag uraló család (tőlük ered a magyar "fukar" szó is) létesítette. A "városka a városban" 67 házból, ezen belül 140 lakásból áll. A lakbér egy rajnai forintnak megfelelő összeg évente (ez ma 88 cent) plusz rezsi, valamint naponta egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és egy Hiszekegy az alapító Fugger-család lelki üdvéért. 

Augsburg 1572-es térképe (a város szerkezete alig változott), pirossal jelölve a Fuggerei. Kép forrása

A kis városnegyed megdöbbentő módon tökéletes példája a mai várostervezési és lakáskialakítási elveknek. A forgalmas utcáról csak egy kapun keresztül közelíthető meg, ezen áthaladva csend és nyugalom honol. A lakások egy "főutcáról" és az arról nyíló kilenc "mellékutcáról" érhetők el. A sorházas rendszerű telepen minden lakás  60 négyzetméteres, önálló bejárattal és a ház mögött kerttel. A negyed a szociális segítség mellett az öngondoskodásra épült és épül ma is. A Fuggerei-t eredetileg főleg a város megszorult kézműveseinek, munkásainak létesítették, akik betegség vagy egyéb ok miatt nem tudták fenntartani magukat, de az alapítók meg kívánták akadályozni elzüllésüket, hajléktalanná válásukat. Így amint rendbejöttek és képesek voltak magasabb lakbérek kifizetésére, el kellett hagyniuk a lakásokat. Ma ilyen megkötés nincs, a lakbérek alacsonyak (az alapítóokirat szerint nem is lehet emelni), viszont a lakosoknak rendelkezniük kell állandó jövedelemmel és nem koldulhatnak. Továbbá kötelező a katolikus hit (a Fuggereinak külön kápolnája is van), ami az azóta nagyrészt protestánssá váló városban érdekes kitétel. A városka kapuját éjfélkor zárják, a késve hazaérők 50 centet fizetnek a portásnak.

A Fuggerei (színesen kiemelve) és környezete. Kép forrása

A Fuggerei egyik utcája. Kép forrása

A Fuggereinak egészen egyedülálló a hangulata. Egyrészt minden ízében késő-középkori alkotás (a mohácsi csata előtt öt évvel épült...), másrészt valamennyire emlékeztet a későbbi, különösen a jellegzetes angol munkás-sorházakra. Raádásul építői rájöttek arra, amit a huszadik században próbáltak újratanulni több-kevesebb sikerrel: egy szociális lakóegyüttesnél az egyszerűség és a szerénység nem egyenlő az igénytelenséggel. A telep semmiképp sem mondható fényűzőnek, ezek az utcák talán még kissé monotonok is, azonban a házak aránya, a zöld zsalugáterek, a szépen formált kémények, a rendezettség és a homlokzatokra futtatott növények olyan hangulatot teremtenek, amit sok mai ingatlanfejlesztő csak látványterveken próbál visszaidézni. Arról nem is beszélve, hogy milyen minőségben építkeztek, hogy az épületek 501 év után is ilyen jó állapotban vannak, jelentősebb felújítás nélkül.

Lakásbejáratok. Kép forrása

A házak egyformaságát rengeteg apró elem oldja: kutak, szenteket és Szűz Máriát ábrázoló szobrok sokasága láható az ajtók felett vagy a sarkokon. Emléktábla csak az egyik lakás felett van: itt élt Franz Mozart, a zeneszerző dédapja, aki a Fuggereknek dolgozó építőmesterként érdemlte ki az időskori lakást. A Fuggereit a várossal együtt harmincéves háborúban feldúlták a svédek, de helyreállították, ahogy a második világháborús bombázások után is. Egyébként a Fugger-család nem vádolható a nácikkal való kollaborállással: a legtöbb családtag a harmadik birodalom börtöneiben vészelte át ezt az időszakot. A Fuggerei-alapítványt máig a család kezeli.

A múzeum-lakás nappali szobája. Kép forrása

Az egyik lakásból múzeumot alakítottak ki, így fogalmat alkothatunk a lakások belsejéről is. A lakás több helyisége mai módon van berendezve, így látható, hogy a ezek milyen jól használható helyiségek. A lakások alaprajza mindenhol azonos: az ajtó egy előszobába vezet, onnan nyílik a nappali, a konyha, a másik oldalon pedig két szoba, amiből a kisebbet időközben fürdőszobákká alakították. A folyosó másik ajtaja a kertbe vezet. A fenti képen látható, hogy a konyha és a nappali között ételkiadó-ablakot is (!) építettek. A házakat megfigyelve látható, hogy egymás mellett mindig két lakásajtó található. Ezek közül az egyik az emeleti lakásokba vezet, amiknek a kialakítása ugyanolyan, csak nem tartozik hozzá közvetlenül kert. 

Egy mai bútorokkal berendezett hálószoba. Kép forrása

A földszinti (balra) és az emeleti lakás alaprajza (jobbra). Kép forrása

Az egyik lakáshoz tartozó kert. Kép forrása

A Fuggerei egyedülálló nevezetessége nem csak Augsburgnak, hanem egész Európának. A Fuggerek egyáltalán nem voltak fukarok, mikor létrehozták ezt a várost a városban, noha az együttesben nyoma sincs fényűzésnek, mégis minden praktikus, takaros, mai divatos szóval "élhető". A jó beosztású lakásokat, a hozzájuk tartozó külön kiskerttel (ráadásul a város közepén) minden mai lakásvásárló elfogadná.