A magyar parasztbarokk

A barokk az első globális stílus. Először fordult elő a történelemben, hogy ugyanabban a szellemben építkeztek Peruban, Délkelet-Ázsiában vagy Bajorországban, mint a szigetközi falvakban.

Mosonbánfalva (Apetlon, Ausztria) parasztbarokk tájház. Kép forrása

Talán kevésbé köztudott, de hazánk meghatározó, sőt, egyik "nemzeti stílusa" a barokk. A történelem úgy hozta, hogy a török utáni újjáépítés és az általános gazdasági fellendülés miatt a hagyományos magyar város - és falukép általában ebben a stílusban alakult ki, és olyannyira jellemzővé vált, hogy a huszadik században több konzervatív építész is ehhez a stílushoz visszanyúlva alkotott. Kétségtelen, hogy az egész világra kiterjedő stíluson belül a magyar barokk sajátos "ízt és zamatot" képvisel, úgy, hogy egyértelmű stílusbeli (és főleg ideológiai) kapcsolat mutatható ki például a mexikóvárosi székesegyház bármelyik magyar város központi terén álló templom között. Ennek a globális építészeti stílusnak egyik leágazása a magyar falvakat többé-kevésbé máig jellemző parasztbarokk építészet.

Halászi (Szigetköz) parasztbarokk lakóházak. Kép forrása

A népművészettél kapcsolatos talán leggyakoribb tévedés, ha úgy tekintünk rá, mint valami ősi, autentikus dologra, amiből a város csak tanulhat. Ez bizonyos szemponból igaz is lehet, azonban a dolgok áramlása éppen fordított volt: a vidék vette át a várostól az építészeti és művészeti formákat és igazította az a maga igényei, ízlése szerint. Hasonlóképpen történt ez a parasztbarokk esetében is: a stílus Rómából került át Bécsbe, majd onnan a török hódoltság alatt és után Magyarországra, Győrbe, Pozsonyba, Budára, végül az ország szinte minden szegletébe, szinte az utolsó falu pajtájáig. 150-200 év alatt szinte mindent átformált: a bútorokat, a ruházatot (a hagyományos magyar népviselet sok eleme barokk eredetű), és nem utolsó sorban az építészetet. A falusi házak a városban, a templomokon és palotákon látott vonalak, elemek alapján épültek. Természetesen minden országnak megvan a maga "parasztbarokkja", Portugáliától Dél-Afrikán át Ausztriáig (utóbbi közeli rokona a hazainak), ennek a bejegyzésnek a tárgya viszont alapvetően a magyar parasztbarokk.

Barokk parasztház a Káli-medencében. Kép forrása

A magyar barokk (márcsak a szűkösebb anyagi helyzet miatt is) eleve visszafogottabb, és így otthonosabb, kedvesebb, mint például a nyugat-európai irányzatok, amik gyakran nyomasztóan, fullasztóan hatnak. Ez fokozottan igaz a paraszbarokkra, ahol gyakran maga a gazda, esetleg egy ügyes falusi kőműves alakította a házat úgy, ahogy azt például Veszprémben, Budán, netán Bécsben látta (vagy éppen a Rómában tanult püspök által építtettett falusi templomon). Ezeket a házakat naiv, bájos díszek, elnagyolt részletek jellemzik - és éppen ezért szépek, lakályosak, meghittek.

Győr-Újváros, parasztbarokk házsor. Kép forrása

A parasztbarokk nem csupán a falvakra jellemző, sok város külvárosában is fellelhető, ahol módos gazdák, vagy éppen kiszorult szegényparasztok éltek. Sopron, Kőszeg, Pozsony, sőt Buda külvárosai is parasztbarokk stílusban épültek (többek között sok budai sváb vendéglő és borkimérés), vagy éppen a fenti képen látható Győrnek is egész parasztbarokk városnegyede maradt fenn - sajnos eléggé átalakított és elhanyagolt állapotban. A jellegzetes, ívelt oromzatok viszont máig árulkodók.

Tarányi-Lengyel présház, Szent György-hegy. Kép forrása

Ahogy a barokk univerzális stílus, úgy a parasztbarokk is rendkívül változatos: lakóház, présház, malom, vendéglő épült ebben a formában, ami közös az a városból ellesett formák amatőr, de mégis igényes használata. Ráadásul a parasztbarokk nem csupán a szó szerinti parasztság, vagyis a jobbágyság építészete volt, ide sorolható a kisnemesek, "hétszilvafások" építészeti világa is, hiszen ők életmódjukat tekintve közel álltak (vagyis éltek) a parasztsághoz.

Mád, zsinagóga. Kép forrása

Ráadásul a parasztbarokk nem csak katolikus, sőt nem csak keresztény stílusirányzat: a türelmi rendelet után több protestáns templom és több zsinagóga is a parasztházakra jellemző népies barokk formákkal épült, bár azért szinte minden esetben tanult mesterek által. Magyarországon egyébként ekkor kezdődött a módszeres iparosoktatás, így a kőművesek is mintarajzkönyvekből tanulták a szakmát. Ezek a mintarajzkönyvek természetesen barokk épületeket ábrázoltak, így ez is hozzájárult a stílus fokozatos "leszivárgásához". 

Fertőszéplak főutcája. Kép forrása

A parasztbarokk szinte az egész országra kiterjedt: Sopron környéki módos mezővárosok, török után újjépített sváb alföldi és dél-dunántúli falvak, Tokaj-hegyaljai, felvidéki és Balaton környéki kúriák épültek ebben a stílusban. Sőt, egyes tájegységekre jellemző al-stílusok is kialakultak: a sokáig ellenálló protestáns Erdélyben is megjelent az irányzat, a földrajzi távolság miatt még egyedibb, még önállóbb formában. Volt ahol az ívelt oromzat volt kedvelt, volt ahol  a háromszögletű. Néhol fehérre meszeltek, néhol az erősebb színeket kedvelték. Falun szabadon állnak a házak, a mezővárosokban zárt udvarokat alkotnak (mint a győri képen is látszik). Mindezzel együtt a barokk, illetve a parasztbarokk valóban magyar nemzeti stílussá vált.

Az 1925-ben épült gyomaendrődi Knerr-villa. Kép forrása

A parasztbarokkot a húszadik század építészeti is felfedezték. Olyan építészek alkottak ebben a stílusban, mint Wälder Gyula (a Feneketlen-tóra néző templom vagy éppen a Madách-tér tervezője), vagy Kozma Lajos aki sajátos, art decoba hajló neobarokk stílusban alkotta épületeit és bútorait. Wälder Gyula egyébként vallotta is, hogy a barokk a magyar nemzeti stílus, így Lechnerrel vagy Kós Károllyal ellentétben nem az ősi(nek vélt) indiai, honfoglalás-kori vagy archaikusabb építészetben kell keresni a magyar nemzeti építészetet, hanem a XVIII. században, az ország hősies újjáépítésének időszakában. Ezzel persze sokak szemében kiérdemelte a labancpárti vagy Habsburg-párti jelzőt, azonban kétségtelen, hogy Magyarország arculatát a barokk és ezen belül a parasztbarokk jobban meghatározza, mint mondjuk a honfoglalás korának építészete.