A leghitelesebb Szent István-szobor? A bambergi lovas legendája
Szent István király szobra? Kép forrása
A frankföldi Bamberg székesegyházában, nagyjából félúton Nürnberg és Türingia között látható az egyik legszebb középkori szobrászati alkotás. A "Bamberger Reiter", vagyis a bambergi lovas a város jelképe, egyben a legkorábbi fennmaradt lovasszobor az antikvitás utáni időkből. A hetvenezer fős, gyönyörű városban máig él a hagyomány, hogy a lovas Szent István királyt ábrázolja. Ha ez igaz, az 1225-ben elkészült, és ma is eredeti helyén álló szobor hitelesebb ábrázolása első királyunknak, mint a megszokott portrék. Már csak ezért is érdemes részletesebben megismerni ezt a csodálatos alkotást.
A négytornyú székesegyház (a képen a látószög miatt csak három torony látszik). Kép forrása
A város fölé magasodó pompás, későromán stílusú épületet II. Henrik német-római császár alapította. Ez még önmagában nem hangzik különösen, viszont ez az első erős magyar kötődés, ugyanis Henrik Gizella királyné bátyja, vagyis István sógora volt. A császár minden vagyonát az építkezésre fordította, 1012. május 6-án, a születésnapján szentelték fel az első épületet, majd 1024-ben itt temették el, kedvenc városában, a saját maga alapította templomban. Ez az első székesegyház többször leégett, de mindig újjáépítették felhasználva a megmaradt falakat, vagyis még sok elemet őriz az 1012-es épületből. Lényegében változatlan formában áll 1237. május 6-a óta, ekkor szentelték fel, ismét az időközben szenté avatott Henrik születésnapján. Ekkor már biztosan ott volt a templomban a lovas, ugyanis tudható, hogy 1225-ben készítették.
A székesegyház város felőli oldala. Kép forrása
A székesegyházba általában a keleti oldalon, a belváros felől induló utca végében lehet bejutni. Az innen nyíló térről feltárul a csodálatos épület: négy tornyából kettő-kettő építészetileg azonos, a nyugati pár (a képen jobbra) már gótikus jegyeket mutat, könnyedebb szerkezetű.
A székesegyház főhajója, bal oldalt látható a lovas. Kép forrása
A templom egyik kiemelt helyén, közvetlenül a szentélytől balra látható a szobor. Elhelyezése meglehetősen szokatlan, jól mutatja, hogy jelentős személyiségnek állít emléket. Teljes bizonyossággal egyébként nem tudható, hogy kit ábrázol a lovas, felmerült maga Henrik császár, de szent György vagy Szent Márton is. Utóbbiaknak ellentmond, hogy ezeket a szenteket mindig sárkánnyal, illetve a segítséget kérő koldussal szokták megjeleníteni. Az apokalipszis lovasa - elméletnek maga a szobor mond ellent, a nyugodtan oldalratekintő ifjú nem tűnik nemzetekre lesújtani készülő, szó szerint vérben ázott ruhát viselő lovagnak.
A szobor közeli képe. Kép forrása
A szobor nagyjából életnagyságú, jól láthatóan több darabból állították össze. Érdemes megfigyelni a ló szép kidolgozását, a máig ép lószerszámokat - mindez 1225-ben készült. A szobor egy faragott konzolon áll, a lovas feje felett várost ábrázoló baldachin látható.
A szobor közelről. Kép forrása
A szobrász egy olyan jelenetet ábrázolt, mintha a lovas megérkezne. A ló nyugodt, az ifjú tűnődve néz egy meghatározott irányba - ennek köze van ahhoz, hogy miért vélik sokan Szent Istvánnak a lovagot - miközben köpenye szárát előrehúzza. Minden redő, minden lószerszám tökéletes, pedig mindez kőből készült.
A szobor eredeti színezésének rekonstrukciós rajza. Kép forrása
A szobron csak mikroszkóppal kimuthatható, de nagyon határozott színezésnyomokat találtak. Ebből tudható, hogy a konzol zöld, a ló fehér, a lovag ruhája pedig piros volt. Piros-fehér-zöld, mondhatnánk, bár a magyar színek csak évszázadokkal később alakultak ki, mindenesetre különleges egybeesés.
A ló és lovasa. Kép forrása
A fiatal lovag tűnődve, de nagyon határozottan néz egy bizonyos irányba. Az is tudható, hogy a szobor mindig a templomban állt, erre a pontra komponálta az ismeretlen szobrász az egész művet, tehát a nézési irány nem véletlen. Ez alapozta meg a feltételezést, hogy a szobor Szent Istvánt ábrázolja. A lovag ugyanis egy azóta áthelyezett Szent István vértanúnak szentelt oltárra néz. István vértanú volt a szent király védőszentje, így a kutatók szerint ez az oka ennek a határozott tekintetnek. Egy középkori irat azt is említi, hogy az oltárt nem december 26-án, hanem mindig augusztus 20-án, vagyis a király, nem pedig a vértanú neve napján díszítették fel. A család kötődést már említettük, az alapító császár István sógóra volt, ráadásul az újjáépítést irányító püspök Gertrudis testvére, vagyis II. Endrének szintén sógora volt. Több forrás is arról számol be, hogy Bambergben évszázadok óta különleges nap augusztus 20-a, volt olyan egyházi személy, akinek halála után vagyona jelentős részét e nap megünneplésének költségeire hagyta. Neves kutatók, többek között a Berlini Műszaki Egyetem középkori építészettörténészei is egyre inkább arra a megállapításra jutnak, hogy a szobor valóban első királyunkat ábrázolja - a megszokottól eltérően fiatal lovagként, a középkor legrégibb lovasszobrának modelljeként. Így Bamberg a világ egyetlen városa, aminek még a logojában is Szent István látható:
Bamberg városának logója. Kép forrása