A krakkói Wawel, a lengyel Budavár (és Fehérvár)

Ha valaki szeretné látni, milyen lehetett a középkori Buda, vagy a fehérvári koronázótemplom, érdemes Krakkóba látogatnia. A lengyel királyok egykori székhelye a magyar mintájára épült, viszont szerencsésen átvészelte a történelem viharait. Ráadásul egymást érik benne a magyar emlékek is.

A budai vár reneszánsz kori állapotának rekonstrukciója és a Wawel udvara. Képek forrása

Az egykori lengyel főváros feletti dombon emelkedő együttes nemzeti emlékezetben betöltött szerepe olyan, mintha Magyarországon Esztergomot, Székesfehérvárt és Budát egymás mellé helyeznénk - mindezt teljes épségben és sértetlenül. Noha Lengyelországban nagyságrendekkel több építészeti emlék maradt meg, mint hazánkban, az ő történelmük sem épp irigylésre méltó, sőt. A második világháború alatt a Wawel Hans Frank német birodalmi főkormányzó székhelye volt, aki távozásakor számos műtárgyat magával vitt, amik azóta sem kerültek elő. Ráadásul a háború utolsó napjaiban a németek már behordták a robbanószereket, hogy megsemmisítsék a lengyel történelem jelképét. Szerencsére a robbantásra nem került sor, így ma is megcsodálható teljes egészében a rezidencia - mi magyarok Krakkót nézzük, de a középkori Budát is láthatjuk.

A Wawel feltárulása a belváros felől... kép forrása

... és a Visztula partjáról. Kép forrása

Az óriási épületegyüttes több részből áll: magából a királyi palotából, az ahhoz csatlakozó székesegyházból, ami a lengyel királyok koronázó - és temetkezési helye volt a 15. századtól a 18. század közepéig, valamint egy viszonylag jellegtelen osztrák kaszárnyából. Mindezt a domb peremén körbehúzódó középkori erődfal veszi körbe. A nagy jelentőségű együttes helyreállítása már a lengyel önállóság visszaállítása előtt megkezdődött az osztrák hatóságok engedélyével, de a két világháború között valóságos nemzeti szentéllyé alakították, hogy a német megszállás alatt a már említett Hans Frank rezidenciája legyen. Frank számos képet zsákmányolt a lengyel múzeumokból és helyezett el magánlakosztályában. Menekülésekor ezeket magával vitte, és több képnek nyoma veszett. Leonardo híres hermelines hölgye előkerült, viszont azóta sem lelik Rembrandt két festményét és a világ talán legkeresetebb festményét: Raffaello "fiatalember portréja" című képét. 

Az 1945-ben eltűnt Raffello-festményről készített fekete-fehér kép színezett változata. Kép forrása

A Wawel-domb, bal oldalt a székesegyház, jobb oldalt a királyi palota. Kép forrása 

A palota a város felől balról jobbra a  Dán-toronnyal, a Tyúkláb-toronnyal és a Zsigmond-toronnyal. Kép forrása

A palota (és az ország) fénykora egybeesik hazánk török uralom alá kerülésével, a Jagellók uralkodásával. A mi "Dobzse Lásznónk" unokatestvérei a Budán szolgált olasz építészekkel építették át a palotát, így a Wawel - a prágai Hradzsinhoz hasonlóan - erősen hasonlított Mátyás budai palotájára. Ha nincs a viharos történelem, a mai Várkert bazáron sétálva valami hasonlót látnánk a hegyre felnézve. 

A díszudvar. Kép forrása

A palota szíve a díszudvar. Ez a fantasztikus építészeti tér a feltárt maradványok szerint szinte mása volt a budai vár hasonló udvarának. Ennek a fajta közép-európai, persze olasz eredetű reneszánsz építészetnek szerencsére azért számos emléke megmaradt, akár Sárospatakon, akár az erdélyi Fogarasban. 

A "fejek terme". Kép forrása

A palotában teljes épségben szemlélhetők a lengyel  arany évszázadból, vagyis a 16. századból fennmaradt uralkodói termek, a Jagellók és Báthory István fogadó - és lakótermei. Ezek közül a leghíresebb és legjellegzetesebb a "fejek terme", ami nevét a mennyezeten elhelyezett fejekről kapta:

A "fejek termének" névadó mennyezete, 30  udvari emberről mintázott fej-szoborral. Kép forrása

A Wawel-székesegyház. Kép forrása

A Wawel-székesegyház, bár irigylésre méltóan megmaradt emléke a lengyel történelemnek harmonikusnak és egységesnek mégsem mondható. A gótikus maghoz mint erdei gombák, úgy "nőttek" hozzá a reneszánsz és barokk sírkápolnák és egyéb kiegészítések, ráadásul a főhajót is átépítették a későbbi századokban. A végeredmény persze így is csodálatos, 19 lengyel király és királynő épségben fennmaradt sírhelye található itt - akik közül kettő magyar. Ez a "lengyel fehérvári bazilika" vagy úgy is mondhatnánk, hogy a fehérvári bazilika lehetett ehhez hasonló: sokszor átalakított középkori épület, évszázadokig a királyok temetkezési helye.

Szent Hedvig síremléke. Kép forrása

Nagy Lajos lányának és lengyelországi örökösének sírja mindig is a templomban volt, azonban a díszes szarkofágot csak 1902-ben állították számára, mikor a székesegyház nemzeti szentéllyé alakítását megkezdték. A másik magyar vonatkozású síremlék külön kápolnában van, hiszen az egyik legeredményesebb lengyel királyról van szó: ő Báthory István, akinek pompás reneszánsz síremléke ma is megcsodálható (maga a koporsó a többi királyhoz hasonlóan az altemplomban van, földszinten csak jelképes sírok vannak). Az 1588-ban emelt sírt, az egyébként jóval idősebb özvegy, Jagelló Anna rendelte. A bibliai alakok (erények, Dávid király, Júdás Makkabeus) mellett a sárkányfogas Báthory-címer is több helyen megtalálható. Mivel a király egyik fő célját, a magyar trónt már nem szerezhette meg, magyar címer sajnos nem található az emléken. Mégis megindító emléke egy magyarnak, aki erdélyi fejedelemként lett a lengyelek egyik legnagyobb királya.

Báthory István síremléke. Kép forrása