A Balaton későmodern építészeti öröksége
A badacsonyi Poharazó 1966 körül. Kép forrása
A későmodern építészet Magyarországon többnyire "nemszeretem" korszak: sokan a kor elnyomó rendszerének betonba öntött megtestesülését látják ezekben az épületekben (amit gyakran tévesen "szocreálnak" nevez a köznyelv), ráadásul a felhasznált rossz minőségű alapanyagok miatt ezek a házak sokszor csúnyán öregednek, műszakilag is elavultak. Ugyanakkor a "retró életérzés" elterjedésével ez a korszak is egyre inkább divatba jön, és lassan értékeljük a jó színvonalú alkotásait. Ezekből a "szerethető" épületekből egész sor található a Balatonparton.
Badacsony, poharazó (Callmeyer Ferenc, 1957)
A környezetbe illeszkedő kis épület. Kép forrása
A századfordulós villák között meghúzódó, már nevében is hangulatos poharazó a magyar regionalista építészet egyik legjelentősebb alkotása. Az ország építészete a panelkorszak küszöbén állt, ekkor tervezte meg a kollégái által csak "CF"-nek hívott, akkor még csak 29 éves építész az akkori elvekkel eléggé szembehelyezkedő épületet: a tetőt nádból rakták, a fal helyi bazaltból épült, a különös formájú ablakok meg mintha a hegyi présházakból ugrottak volna át. Az épületnek egyedi, szinte kézműves jellege van, az építész még az első képen látható, kifejezetten jópofa napernyő-rendszert is saját maga tervezte. Az épületet 2016-17-ben gondosan felújították, ma borbár üzemel benne (ami tulajdonképpen a poharazó divatos neve).
Badacsony, Tátika-étterem (Callmeyer Ferenc, 1962)
A hajóállomás végén található Tátika. Kép forrása
A badacsonyi kikötőt az akkor készülő balatoni regionális terv szellemében tervezték: ez a terv Badacsonytomajt egy olyan településnek jelölte ki, ahonnan az egész térségből érkeznek a vendégek borkostolásra. Ezért volt szükség a kikötőben megfelelő vendéglátóhely kiépítésére. Az épület földszintjén gyorsétterem, az emeleten cukrászda és bár kapott helyet. A konzolszerű emelet öt méterre belógott a Balaton víze fölé, így a teraszról közvetlenül lehetett élvezni a vízi hangulatot:
A víz fölé lógó terasz. Kép forrása
Az épület az elmúlt évtizedekben nagyon rossz állapotba került, főleg az eredeti terveket figyelmen kívül hagyó átépítések, toldozás-foltozás miatt. Ráadásul a terasz alatti/előtti partot feltöltötték, így az épület koncepciójának lényege veszett el.
Badacsony, Hableány étterem (Raáb Ferenc, 1964)
A frissen felújított Hableány étterem. Kép forrása
A Hableány "ortodox" későmodern épület, így sokan "szocreál kockának" tulajdonítják, azonban a frissen befejezett felújítása mutatja, hogy egy ilyen épületben is milyen értékek rejtőznek (főleg sok mai épülettel összehasonlítva). A Hableány szép arányú, elegáns épület, világos belső térrel, nagy teraszokkal. Legfőbb értéke a kedves és szellemes kerámia fal:
Kumpost Éva kerámiaképe. Kép forrása
Tihanyi rév (Dianóczki János, UVATERV, 1962)
A rév váróterme a megnyitása után. Kép forrása
A tihanyi rév környékének feljesztése a már említett fejlesztési terv alapján indult meg: mai szóval a "minőségi turizmust" igyekeztek feljeszteni a félszigeten. Ennek köszönhetően a rév környékén több, igen színvonalas épület áll, ezek egyike az "ufó", vagyis a váróterem. A vasbeton korong szinte lebeg az üvegfelület fölött, az alátámasztást az épület hátulján, a kép jobb oldalán oldották meg. A ház bármilyen James Bond film helyszíne lehetne. És valóban lehetne, ha a rendszerváltás után nem építették volna át:
A váróterem mai formájában. Kép forrása
Az épület mai állapota - nincs erre más szó - kriminális: az "ufóra" ráépítettek egy emeletet, a korábbi üvegfalat teljesen átlagos ajtókra cserélték, a környezetet a "balatoni kilencvenes évek" stílusában rendezték. A váróterem egy igazi műemléki rekonstrukció után kiált - ez jól mutatja, hogy már a későmodern építészet emlékei is sokször örökségi védelmet érdemelnének.
Tihany, posta (Bérczes István, Szittya Béla, 1962)
A posta a tihanyi öregkikötőben. Kép forrása
A tihanyi fejlesztés keretében postahivatal is épült. Ma már furcsán hangzik, de azért létesült, hogy a vendégek itt adhassák fel a képeslapjaikat, amik többek között az épületet és az apátságot egy szögből ábrázolták. Az épület szintén regionalista: egy bazalthengerből áll, amit a Tihanyra jellemző falazással építettek, ezt pedig egy hatalmas lebegőtető védi. Az épület az évtizedek során rossz állapotba került, viszont örvendetes, hogy 2015-ben az eredeti tervek alapján, néhol kiegészítve felújították.
Ez a válogatás is mutatja, hogy másként is lehet gondolkodni a korszak építészetéről, hiszen a tömeggyártású épületszörnyek mellett olyan házak is épültek, amik fontos értékei hazánk építészeti örökségének.