A budai vár reneszánsz kori állapotának rekonstrukciója és a Wawel udvara. Képek forrása

Az egykori lengyel főváros feletti dombon emelkedő együttes nemzeti emlékezetben betöltött szerepe olyan, mintha Magyarországon Esztergomot, Székesfehérvárt és Budát egymás mellé helyeznénk - mindezt teljes épségben és sértetlenül. Noha Lengyelországban nagyságrendekkel több építészeti emlék maradt meg, mint hazánkban, az ő történelmük sem épp irigylésre méltó, sőt. A második világháború alatt a Wawel Hans Frank német birodalmi főkormányzó székhelye volt, aki távozásakor számos műtárgyat magával vitt, amik azóta sem kerültek elő. Ráadásul a háború utolsó napjaiban a németek már behordták a robbanószereket, hogy megsemmisítsék a lengyel történelem jelképét. Szerencsére a robbantásra nem került sor, így ma is megcsodálható teljes egészében a rezidencia - mi magyarok Krakkót nézzük, de a középkori Budát is láthatjuk.

Villamos, fasorok, gyalogosok: az Astoria a húszas években. Kép forrása

A főváros legfontosabb és egyik leghosszabb közlekedési tengelye az Erzsébet-hídtól a Keleti pályaudvarig tart. Az egykori Kerepesi országút a mai Astoriánál érte el a várost, majd szűk utcákban haladt tovább a Duna felé. A századfordulós évek legfontosabb városrendezési kérdése volt az útnak a Dunával, illetve az új Erzsébet-híddal való összekötése. Nagy bontások és építkezések után alakult ki a fenti kép: a rendezett, elegáns Kossuth Lajos utca két sorban a sarokkupolás bérpalotákkal. A nagyvárosias kiépítés az átalakuló Rákóczi úton is folytatódott, egészen a Keleti-pályaudvarig, Budapest, sőt az ország egyik fontos kapujáig. Az út mentén végig kávéházak, üzletek, mozik csalogatták a nagyszámú sétálót. Ennek az állapotnak a hetvenes-nyolcvanas években egy sor várostervezési hiba vetett véget: ma az út egy többsávos "városi autópálya", ahol önszántából senki sem tartózkodik szívesen. Ennek következményei a rossz színvonalú, vagy épp bezárt üzletek, a fuldokló fasorok, az árkádok alatti szagok...

A Fonciére-palota kupolával és anélkül. Képek forrása

Mint az ismert Budapest az 1873-as egyesítés után épült ki igazi nagyvárossá. Ez egybeesett a historizáló építészet és városépítészet virágkorával, ahol alapvető volt az utcasarkok, kiemelt terek, látványtengelyek hangsúlyozása. Ez valóban ellentétben állt a korábbi klasszicista építészet visszafogottságával, szerénységével. Ne feledjük, hogy ez az időszak a kapitalizmus virágkora is, amikor a biztosítótársaságok, bankok egymással versenyezve építették fel székházaikat és bérházaikat, amikkel a cég stabilitását is ki akarták fejezni. Ilyen a legnevezetesebb kupola-hiányhoz tartozó épület is, amit a francia Fonciére-biztosítótársaság épített az akkori város talán legexkluzívabb pontján, az Andrássy út elején. Ahogy a fénykor véget ért, az első világháború után jelentkező modernista irányzatok számára a historizmus és a szecesszió első számú közellenséggé vált, a homlokzati díszítéseket és különösen a tetőkre épített, funkcióval soha nem rendelkező kupolákat hazugságnak, üres dísznek tartották. Ebben volt is igazságuk, viszont éppen ezek az elemek adják egy város hangulatát, építészeti értékeit - gondoljuk ma, mikor mindkét stílus újra elismert és közkedvelt (hiszen bárki szívesebben lakna egy belvárosi századfordulós házban mint egy panel-lakótelepen, ahol ilyen haszontalan építészeti elemek kétségkívül nem lelhetők fel). 

A budapesti kupolák sorsát (amik építészeti értelemben egyébként nem kupolák, de a köznapi használatot átvéve ezt alkalmazzuk a cikkben) az ostrom utáni újjáépítés pecséltelte meg. Noha azért jópár megmaradt, jelentős részüket elbontották. Most ebből a sokaságból mutatunk be néhány példát, ismertet és kevésbé ismertet egyaránt.

A város új piaca 2019-ben a megnyitás után, alul a korábbi állapot. Képek forrása

Nagykőrös jellegzetes magyar mezőváros: a központban elhelyezkedő városias középületeket, templomokat és lakóházakat földszintes, "parasztpolgár" házakból álló negyedek veszik körül. Ez az építészeti kép igen sérülékeny, ahogy a legtöbb városban, itt is átépítések, oda nem illő épületek bontották meg az egységet. Ugyanakkor ez az épületállomány értékes és nagy potenciállal rendelkezik (amit a felújított példák jól illusztrálnak). A megújulási folyamat 2013-ban indult, mikor Tényi András városi főépítész felkereste az Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karát, és a hallgatók Prof. Kiss Gyula vezetésével felmérték a város védett és potenciálisan védendő épületeit. Ennek alapján készült el az értékkataszter, de a több szemeszterre kiterjedő munka olyan elhanyagolt területekkel is foglalkozott, mint a piac környéke. A város népszerű és forgalmas piaca ugyanis elképesztő állapotban volt, amint azt a fenti képpár is mutatja. Az értékkataszter elkészítése után indult a felújító munka.

A csodálatos környezetben fekvő kastély. Kép forrása

A kissé eldugott helyen lévő, cserében viszont igazi hegyvidéki, felvidéki hangulatot árasztó együttes a Zempléni - (más néven Tokaj-Eperjesi) hegység közepén fekszik. A neoreneszánsz kastélyt óriási, 100 hektáros (vagyis Városliget méretű) park veszi körül, ami fokozatosan beolvad a környező erdőkbe. A kastélyhoz ráadásul védett fenyősor vezet. A park nagy részét már felújították 2014-16 között, a most átadott projekt a főépületet és közvetlen környezetét érintette.

Kismányok (Tolna megye) parasztház, felújítás alatt. Kép forrása

A műemlékek tulajdonosai, potenciális beruházói részéről gyakran hangzik panasz, hogy az ilyen módott védett épületek felújítása sok megkötéssel jár, nehézkes, és ezért is költségesebb. Ebben részben van igazság, hiszen, sok országban a műemléki védelem inkább értéknövelő tényező egy ingatlan esetében, ráadásul hazánk a történelmi viharok miatt az európai átlagnál szegényebb történeti épületekben. Ugyanakkor, főleg az elnéptelenedő falusi térségekben található népi műemlék épületek esetén az állami beavatkozás, támogatás igenis szükséges. Egy ilyen támogatási rendszer többcélú: maguk a felújítások is munkát teremtenek a sokszor gazdaságilag hátrányos helyzetű településeken, továbbá mintát is közvetítenek, és azt is bemutatják, hogy a régi népi épületek a 21. században is lehetnek korszerűek, kényelmesek, sőt az újépítésű házaknál szebbek is. A meglévő épületállomány fenntartása ráadásul egybevág a fenntarthatósági, környezetvédelmi trendekkel is. 2018-ban indította el a Kormány a Teleki László Alapítvány szervezésében a Népi Építészeti Programot évi 1,5 milliárd forintból egy "pilot-év" után. A támogatás fő feltétele, hogy az épület megfelelő előkészítés, kutatás után újuljon meg. Az alábbiakban a leglátványosabb, legértékesebb munkák közül válogattunk. 

A Brush-park, a város elegáns lakónegyede 1881-ben és 2013-ban. Képek forrása

Detroit az amerikai városok tündöklésének, majd megdöbbentő bukásának mintapéldája. A város a 19. század második felétől nőtt ki "amerikai módra": a húszas években már milliós nagyváros volt, gépgyáraiban és az autógyárakban százezrek dolgoztak a futószalag mellett, és további százezrek az ez kiszolgáló ágazatokban. A városban a munkásnegyedek mellett fényűző villanegyedek, majd art deco stílusú felhőkarcolók, színházak, mozik épültek. A csúcspont a második világháború idején volt, ekkor itt volt - Roosevelt elnök szavaival - a "demokrácia arzenálja", a várost lakói "motown"-nak, vagyis "motor town"-nak becézték. A virágkornak két okból lett vége: egyrészt az autógyártás részben áthelyeződött, részben automatizálttá vált, majd a japán és európai konkurencia meggyengítette az amerikai autóipart, másrészt éppen a gépjárműközlekedés elterjedésével megindult a városból való kiköltözés az egyre rosszabb hírű belső területekről. Ennek az is oka, hogy az Egyesült Államokban jóval nagyobb a mobilitás, mint Európában. Ha valakinek megszűnik a munkahelye, egyszerűen átköltözik egy másik városba, illetve államba. Ma Detroit a "romlás virágát" keresők szomorú zarándokhelye, egyfajta Pripjaty atomkatasztrófa nélkül.

Mosonbánfalva (Apetlon, Ausztria) parasztbarokk tájház. Kép forrása

Talán kevésbé köztudott, de hazánk meghatározó, sőt, egyik "nemzeti stílusa" a barokk. A történelem úgy hozta, hogy a török utáni újjáépítés és az általános gazdasági fellendülés miatt a hagyományos magyar város - és falukép általában ebben a stílusban alakult ki, és olyannyira jellemzővé vált, hogy a huszadik században több konzervatív építész is ehhez a stílushoz visszanyúlva alkotott. Kétségtelen, hogy az egész világra kiterjedő stíluson belül a magyar barokk sajátos "ízt és zamatot" képvisel, úgy, hogy egyértelmű stílusbeli (és főleg ideológiai) kapcsolat mutatható ki például a mexikóvárosi székesegyház bármelyik magyar város központi terén álló templom között. Ennek a globális építészeti stílusnak egyik leágazása a magyar falvakat többé-kevésbé máig jellemző parasztbarokk építészet.

Egy tér két oldala: a Kolozsvári Nemzeti Színház a törvényszékkel 1940 körül, és Avram Iancu szobra, mögötte a román ortodox székesegyház. Képek forrása.

Kolozsvárnak - a helyiek szerint - két főtere van: az egyik a "magyar főtér", vagyis a Mátyás király tér, a névadó szobrával és a gótikus Szent Mihály templommal, a másik pedig a "román főtér": az Avram Iancu tér a román ortodox székesegyházzal. Ma már talán kevesen tudják, hogy a "román főtér" eredetileg a modern Kolozsvár legfontosabb, a magyar állam jelenlétét demonstráló intézményeivel övezett, szépen parkosított Bocskai tér volt. 

A terem képe. Forrás: Várkapitányság

A Szent István terem a budai vár századfordulós bővítésekor létesült egy átgondolt koncepció keretében. Az Árpád-háznak, azon belül különösen Szent Istvánnak kívántak itt emléket állítani, de demonstrálni is kívánták a magyar iparművészet akkori fejlettségét is. Ezért a termet az 1900-as párizsi világkiállításon építették meg először, ahol maga az egész mű, és több közreműködő mester is díjakat nyert. A terem a második világháborúban teljesen megsemmisült, kiégett, majd egész más belsőépítészeti elrendezés létesült a Budapesti Történeti Múzeum számára. Több éves munka után ma a budai várnak ismét van olyan helyisége, ami az 1945 előtti állapotot mutatja. 

A város egyik szállodája, a Rezső-udvar egykor és ma. Képek forrása

Herkulesfürdő gyógyforrásait, mint neve is mutatja, már a rómaiak is ismerték, viszont azt követő évszázadokban, egészen 1773-ig feledésbe merültek. Ekkor fedezte fel újra egy bécsi orvos a gyógyhatását, és kezdődött el a fellendülés. A közeli Al-Dunán át már jóval a vasútépítés előtt jól megközelíthető volt a Cserna-patak völgye, itt épültek fel egymás mellé, mint a hagymahéjak, az egyes korok épületei: a visszafogott reformkori negyed, majd a nagyvilági, Abbáziát és az osztrák fürdőhelyeket idéző fürdőkomplexum, végül a szocialista Románia betonmonstrumai. Ezt követte a legújabb idők "újgazdag" korszaka, számos új panzió, szálloda létesült, míg a korábbi korok épületei látszólag érthetetlen módon üresen pusztulnak.

A Nádasdyak szigetországi eredetére emlékezető angol stílusú kastély. Saját felvétel.

A legtöbb magyar kastélyban a látogatás (Fertőd, Keszthely és Gödöllő kivételével) a legutóbbi időkig szinte mindenütt egyforma tematikát követett: egy furcsa időutazás keretében meg lehetett nézni a különféle méltatlan és alkalmatlan funkciók (gyermekotthon, tsz-iroda, szociális otthon, stb) miatti átalakításokat, az üres termeket, ahonnan a távozók szinte még a vezetékeket is kitépték, majd az egykori berendezés egyetlen fennmaradt, féltve őrzött darabját: egy kiskanalat vagy esetleg egy széket. Ezt követően sétálni lehetett az elbozótosodott parkban, ahol a különleges matuzsálemeket körbenőtte az akác, és esetleg fellelhetők voltak a kerti épületek romjai. 

A többitől eltérőre cserélt műanyag ablakok világörökségi (!) területen, az Andrássy úton. Saját felvétel.

Az utóbbi években minden korábbinál jobban előtérbe kerül az épületek hőszigetelése, beleértve a nyílászárókat is. Az ilyen munkákra - helyesen - állami támogatás is igényelhető, hiszen közérdek, hogy ezek az épületek korszerűek, viszonylag alacsony rezsivel fenntarthatók legyenek. Noha vannak megoldások a régi ablakok szigetelőképességének javítására, az elmúlt években egyre-másra tűnnek fel az egész országban, de különösen Budapesten (ahol a legtöbb régi épület található) az igénytelenebbnél igénytelenebb új ablakok. A helyzetet súlyosbítja, hogy társasházak esetében a csere csak néhány ablakot érint, így a homlokzat folyamatosan egyre kuszábbá válik. A legtöbb belvárosi kerületben az ilyenfajta csere tilos, de ez a helyzet is azt mutatja, hogy az építési szabályok betartatásában komoly hiányosságok vannak.

A biatorbágyi híres-hírhedt vasúti viadukt. Kép forrása

A vasútépítés alapvetően átformálta a települések, tájak arculatát, hasonlóképpen az utóbbi évek autópálya-építéséhez. Hatása talán még utóbbiakhoz képest is jelentősebb, ha belegondolunk, hogy a korábbi évszázadokban szinte változatlan környezetbe kerültek bele a viaduktok, alagutak, töltések. Az 1868-ban létrehozott MÁV pedig nagy gondot fordított az állomások és egyéb vasúti épületek egységes megjelenésére: ezért láthatunk Brassótól Sopronig ma is ugyanolyan vasúti őrházakat, pályaudvarokat. Ráadásul a vasút a településeket közvetve is megváltoztatta: olyan akkori kisvárosok indultak robbanásszerű fejlődésnek, mint Szombathely vagy Szolnok. A vasút hiánya ugyanakkor jelentős történelmi településeket is stagnálásra ítélhetett: Veszprém vagy Eger fejlődése jelentősen lelassult a vasúti fővonal nélkül.

"Dávid király hárfája" híd Jeruzsálemben. Kép forrása

Kritikusai gyakran vádolják a modern építészetet azzal, hogy kiüresedett (illetve, hogy már eleve üres volt), és az építészetet a funkciók kiszolgálására szűkíti. Való igaz, a "hagyományos modern" építészeti iskolák, például a bauhaus kifejezetten elvetették nem csak a korábbi építészeti hagyományokat, hanem az épületek mögöttes tartalmának megjelenítését is (például egy bauhaus jellegű középület, templom sosem reprezentatív). Ez a merev hozzáállást már a modern építészet hőskorában sem vették sok helyen komolyan, gondoljunk csak a két világháború közötti magyar építészet számos szép és a magyar építészeti hagyományba illeszkedő alkotására. A későbbi évtizedekben a posztmodern mozgalmak fő célja ezen üresség megtöltése volt. A kortás építészet így már kevésbé dogmatikus, számos példa mutatja, hogy a mai épületek többletjelentést is hordozhatnak.

A frissen felújított kastély kerti homlokzata. Kép forrása

A kastélyt 1875 és 1879 között építette a Wenckheim-család, József és felesége, Krisztina. Hét gyermekükkel a nyarakat töltötték itt, a téli hónapokat a mai Szabó Ervin Könyvtárnak helyet adó családi palotában "vészelték át". Az osztrák polgári család a török után, hadiszállításokért cserébe kapta meg szinte teljes Békés vármegyét, és váltak magyar nemessé, többek között miniszterelnököt is adva az országnak. A kastély tervezését nem kisebb építészre, mint Ybl Miklósra bízták, így jött létre az ország egyik legnagyobb és sokak szerint legszebb kastélya. A német neoreneszánsz külső modern belsőt takart: a kastélyban gáz-, majd villanyvilágítás, telefon működött, a kertészetből kisvasút szállította a terményeket a konyhára, a kertben lovaspálya, teniszpálya, úszómedence, sőt kisrepülőtér szolgálta a család kényelmét. 

Részlet a telepről. Kép forrása

Lakótelep... panel, elidegenedés, szociális feszültségek. Pedig a háború előtt is épültek lakótelepek Magyarországon. Ilyen a győri Ágyúgyári lakótelep, de hasonló a Wekerle, a MÁV megannyi tisztviselő és munkásnegyede, az ózdi Velence, a diósgyőri Vasgyári kolónia, vagy a Zsil-völgy telepei. Ezt a folyamatot a korszerűnek számító ipartörvények segítették, amik nem csak a munkaidőt, a gyári juttatásokat szabályozták (és nem mellesleg hozzájárultak a gazdasági fellendüléshez), hanem kötelezővé tették a nagyvállalatoknak a munkáslakás-építést, sőt azt 1908-tól húsz évre adómentessé tették. Természetesen amikor a Főváros felépíttette a gázgyárat 1913-ban, akkor lakásokat épített nem csak a munkások, hanem a vezetőség számára is (a korabeli szokásnak megfelelően a gyár két oldalára). A tervező a magyar szecesszió egyik elfeledett alakja Almásy Balogh Lóránt volt.

A badacsonyi Poharazó 1966 körül. Kép forrása

A későmodern építészet Magyarországon többnyire "nemszeretem" korszak: sokan a kor elnyomó rendszerének betonba öntött megtestesülését látják ezekben az épületekben (amit gyakran tévesen "szocreálnak" nevez a köznyelv), ráadásul a felhasznált rossz minőségű alapanyagok miatt ezek a házak sokszor csúnyán öregednek, műszakilag is elavultak. Ugyanakkor a "retró életérzés" elterjedésével ez a korszak is egyre inkább divatba jön, és lassan értékeljük a jó színvonalú alkotásait. Ezekből a "szerethető" épületekből egész sor található a Balatonparton. 

Miklósvár, Kálnoky-kastély. Kép forrása

A megújuló emlékek közé tartozik két székelyföldi, háromszéki falu kisebb kastélya is. Az egymáshoz közeli Olasztelek Daniel-kastélyát és Miklósvár Kálnoky-kastélyát az elmúlt években újították fel. Mindkét esetben az örökösök megbízásából történtek a munkák és mindkét kastély idegenforgalmi célokat szolgál. A miklósvári kastély ráadásul kiemelkedő közösségi központja a környéknek. Ezek a kastély-felújítások önmagukon túlmutató jelentőségűek: nem csak értékes épületek menekültek meg az enyészettől, hanem munkahelyek jöttek létre (már az építkezés során is), és az idegenforgalmi fejlesztés jótékony hatással van a környékre is, egy új, magas építészeti és üzletvezetési minőség honosodik meg a környéken, ráadásul a tulajdonos Kálnoky-család kiterjedt kapcsolatrendszere révén a vendégkör jó része is az európai vezető rétegek közül kerül ki.

1. Vöröskő vára

A Kis-Kárpátok erdőségében megbújó vár. Kép forrása

Pozsonytól északra, a Prágába vezető út egyik hágója fölött, annak védelmére épült az óriási vár. Ma is álló, reneszánsz formájára a Fugger-család építette. A famíliának rengeteg érdekeltsége, bányája, földje volt a Felvidéken, bár hozzáállásukat jól jellemzi, hogy nevükből származik a "fukar" szavunk. A biztonságos, de meglehetősen rideg épületet a későbbi tulajdonosok, a Pálffyak építették át, így a vastag falak könnyed és pompás barokk tereket rejtenek. 

1. Pozsonyi vár A pozsonyi vár. Kép forrása   

A Pozsony látképét megkoronázó erőd az ország nyugati bejáratát őrizte, amire szükség is volt, hiszen a magyar történelem korai szakaszában többször is innen érte német támadás az országot. A vár (és a város) jelentősége Mohács után nőtt meg, mikor fokozatosan az ország fővárosává vált. A négytornyos főépület ekkor vált különös módon asszimetrikussá, ugyanis a délnyugati (Bécs felé eső) toronyban őrizték a koronát, így azt külön megerősítették (ez az erősített torony látható a képen balra). A törökvész elmúltával a várat barokk stílusban építették át, viszont 1811-ben leégett. Évtizedekig a kiégett falak emelkedtek a város fölé, csak a csehszlovák időszakban, 1953 és 1968 között építették újjá. 

New York, Seven at boerum lakóházak. 2014-ben épült. Kép forrása

A modern építészeti felfogás szerint, ahogy a történelem is, úgy az építészet is egyenes vonalú fejlődést mutatott, míg eljutott a mai építészeti formanyelvig. Ennek megfelelően egy régi, elpusztult épület újjáépítése, rekonstrukciója "szentségtörésnek" számít. Ugyanakkor több esetben előfordul, hogy a megrendelő régi stílusú épületet óhajt, és ennek megfelelően keres építészt. Ha sikerül olyan tervezőt találnia, aki magas színvonalon tud "stílusban tervezni", nem "újgazdag" gipszoroszlános ház születik, rossz arányokkal, silány anyagokból, hanem egy adott korra megtévesztően hasonlító épület.

A magyar reneszánsz építészet legtöbb emléke a mai határokon kívül található. Ezek között több kastély, várkastély is van, különösen sok Erdélyben és a Felvidéken. A felvidéki kastélyok legtöbbje viszonylag jó állapotban van (bár itt is találni erősen romosodót), több éppen az elmúlt években újult meg, viszont az erdélyi kastélyok állapota egy-két kivételtől eltekintve elkeserítő. Pedig ezek az épületek valóban különleges emlékei a magyar kultúrának: akkor épültek, mikor az ország közepe török hódoltság alatt pusztult, jelentős főúri családok, a Rákócziak, Báthoryak, Bethlenek megbízásából.

A szentbenedeki Kornis-kastély 1940-ben és napjainkban. Képek forrása

 A várkastély főkapuja az egykori vizesárokkal. Képek forrása

Sátoraljaújhely központjától alig pár kilométerre, a határ túloldalán fekszik Borsi. A falu szélén, egykor vízesárokkal körülvett szigeten áll a várkastély. Az épületet a fejedelem dédanyja, Lórántffy Zsuzsanna építette át fényűző reneszánsz kastéllyá, de rezidenciaként sosem használták. Rákóczi is csak véletlen folyamán született itt, Zrínyi Ilona épp úton volt Munkácsról Regécre. A kastély mindenesetre e véletlen miatt fontos szerepet játszik a magyar emlékezetben. A "kuruc fészek" a XVIII. századtól főként gazdasági célokat szolgált, de egyre rosszabb állapotba került, a XX. század elején egyik szárnyát le is bontották. A már szinte romos épület helyreállítása 2000-ben kezdődött, majd 2018-ban kapott nagyobb lendületet, mikor jórészt a magyar, kisebb részben a szlovák kormány finanszírozásában 1,6 milliárd forintos projekt keretében elkezdték a felújítást. Ez a munka ezekben a napokban fejeződik be, a kastély a tervek szerint nyáron nyitja meg kapuit a látogatók előtt.

Gregensen Hugó 1927-es terve a Madách tér-Deák tér sarkára épülő felhőkarcolóról (mellette jól látható az Anker-ház). Kép forrása

A Jiatong-Liverpool Egyetem központi épülete Szucsou városában. Kép forrása

A máriapócsi katolikus templom a felújítás előtt és után. Képek forrása.

A tűzvész legnagyobb kártétele: a megsemmisült "párizsi erdő", vagyis a tetőzetet tartó 13. századi (!) fa fedélszék. Alatta a boltozat külső héja. Kép forrása.

2021. március 5. A francia kulturális és agrárminiszter ünnepélyesen közösen megjelöli az első kivágandó tölgyfát a tetőszerkezet újjáépítéshez. Kép forrása.

A pozsonyi vár előtt 2010-ben felállított Szvatopluk-szobor, szemben, a Duna túlpartján Pozsonyligetfalu lakótelepe. Kép forrása.

Ahogy a sorozat első részében bemutattuk, közvetlenül az 1919-es cseh megszállás után elkezdődött Pozsony átalakítása, igaz, a két világháború közötti időszakban még kisebb, "emberarcúbb" léptékben. A második világháború után a szocialista Csehszlovákiában ez a városátalakító folyamat a korábbihoz képest egész más léptéket öltött, különösen a hatvanas évektől.

A belgiumi Ypres-Ieper középkori posztócsarnoka 1918-ban és napjainkban. Kép forrása. 

A modern műemlékvédelem elvei már a XIX. század végére kialakultak. Ekkor vált alapvetéssé, hogy a történelem során elpusztult épületek újjáépítése kerülendő (ne feledjük, hogy ezek az elvek nem a történelem tépázta Közép-Európában, hanem az épen maradt műemlékek óriási mennyiségével büszkélkedő Franciaországban, Nagy-Britanniában és Németországban alakultak ki). Ezt az elvet az első világháború írta felül, amikor a nyugati front mentén, Flandriában és Franciaországban addig épen maradt középkori városok egész sora pusztult el. A csaták végén nem volt kétséges, hogy ezeket az együtteseket minden változtatás nélkül újjá kell építeni. Raádásul az érintett városok mind a háborúban nyertes országok területén állnak, így a húszas évek ideológiájából következett, hogy a "németek rombolását" helyre kell állítani - természetesen a konkrét épületek lerombolásáért az antanthatalmak ugyanúgy felelősek voltak, de a történelmet a győztesek írják.

Bártfa világörökségi védelem alatt álló főtere. Kép forrása.

Nem is gondolnánk, hogy a típusházak mennyire meghatározzák Magyarország építészeti képét: a török után újjáépített falvakat, a harmincas-negyvenes évek családi házas telepeit mind-mind típusházak alkotják. Sőt, a Kádár-kockának nevezett háztípus is jól mutatja, hogy egy-egy terv szinte önálló életre kelhet, hogy elterjedjen az egész országban. Az új építkezéseket kívánja tipizálni, és az említett Kádár-kockák korszerűsítéséhez kíván támpontokat adni a Lechner Központ által most megjelentetett mintaterv-katalógus.

Ha a "típusterv" szót meghalljuk, azonnal a panelházak, vagy azok vidéki változatainak tekintett "Kádár-kockák" képe jut eszünkbe. Azonban a tipizált építkezésnek, történelmünk miatt is, nagy hagyománya van Magyarországon.

Az alternatívaként felmerült látványterv Csomay Zsófia és tervezőtársai pályaművéből a 2017-es tervpályázatra. 

A Főhercegi-palota rekonstruált állapotának látványterve. Kép forrása.

A berlini Köztársasági palota (Palast der Republik, épült 1973-1976, lebontva 2008-ban) és a helyére visszaépülő Stadtschloss, a porosz királyok és német császárok rezidenciája (újjáépítve 2013 és 2021 között). Képek forrása.

Pozsony 1900 körül. A város még csak a Duna bal partján terült el, a hegyen az 1811-ben kiégett vár romjai. Kép forrása.

Amikor Pozsonyt 1919 újévén megszállta a cseh hadsereg, az ország hatodik legnagyobb városát vették birtokba, aminek lakossága 80 ezer fő volt. A korábbi koronázóváros ekkor többnemzetiségű volt, a lakosság 40%-át magyarok, 40%-át németek, 15%-át pedig szlovákok alkották. A viszonylag kis lakosságszám mellett Pozsony talán az akkori ország legjobban kiépített infrastuktúrával rendelkező nagyvárosa volt: villamosvasút, közművek, modern vásárcsarnok, pályaudvar, színház szolgálta a lakosságot, a középkori és barokk belvárost pedig szép bérház-és villanegyedek egészítették ki. A város természeti környezete is ideális volt: a Duna túlpartján evezősházak, ártéri erdő terült el, a Kis-Kárpátok erdőségei szinte a házak küszöbéig értek. A várost villamosvonal (!) kötötte össze Bécs belvárosával. Az új uralom alá került város átformálása egy ma is ismerős akcióval, egy szobordöntéssel indult.

Válogatás Pfaff Ferenc munkáiból (balról jobbra, fentről lefelé): Pécs, Miskolc-Tiszai, Kolozsvár, Kaposvár, Temesvár (lebontott), Szeged pályaudvarai. Képek forrásai.

A XIX. század második felében épült vasúti épületek és műtárgyak (vagyis hidak, alagutak, töltések) nagyban befolyásolják egy-egy adott ország képét. A hatalmas mennyiségű tervezési feladatot megkönnyítendő, a társaságok típustervekkel dolgoztak, így fordulhat elő, hogy a történelmi Magyarországon lépten-nyomon gyakorlatilag ugyanolyan állomásépület fogadja a vasúton érkezőt (ahogy Nagy-Britanniában, Németországban és több nagy vasútépítészeti hagyománnyal rendelkező országban is). Ez nem csak praktikus megoldás volt, hanem ezáltal egy közös és markáns "arculat" vonul végig az egész országon: ennek részei a különféle méretű települések állomásai, az pályaőrök lakóházai, sőt még a kerítések is. A nagyobb városok pályaudvarai szintén típustervek alapján épültek, ugyanakkor a MÁV főépítésze, Pfaff Ferenc mindegyiket egyedivé formálta, úgy, hogy közben nagyon is hasonlítanak egymásra. 

Az 1974-ben épült és 2009-ben lebontott új városháza, és a helyére visszaépített piactér. A gif elemeinek forrása.

Kép forrása. Kertváros az Egyesült Államokban, Las Vegas mellett. 

Az archiTEXTÚRA blog ezzel a közüggyel, a magyar építészet, városépítészet és tájépítészet értékeivel és kihívásával foglalkozik. Alapvetően nem az egyes épületek és beruházások építészeti kritikájáról lesz szó, hanem a tágabb összefüggésekről, a jó vagy éppen rossz példa mögött álló szemléletről, épített örökségünkkel való sáfárkodásról, az illeszkedésről, vagy éppen a fenntarthatóságról. Fontos szerephez jutnak majd az olyan időszerű témák, mint a rekonstrukció, a lakóparkok jelensége, környezetünk túlépítése, vagy a gépkocsihasználat a XXI. századi városban.

Az archiTEXTÚRA blog egyik központi témája az örökségvédelem, elsősorban a történelmi Magyarország műemlékeinek, a frissen megújult, vagy éppen üresen pusztuló emlékek bemutatása. Azonban egy-egy emlék nem csak önmagában áll, gyakran az egész környező tájat meghatározza, mint a kevéssé ismert majki remeteség, sőt, gyakran egy-egy település  vagy régió fejlődésének záloga is lehet. (A külön nem jelölt képek saját felvételek.)