Kis-Prága az Ung partján

Ungvár a két világháború közötti időszakban csehszlovák tartományi székhelyként jelentősen átépült. Ekkor létesült a modernista-art-deco "Kis-Prága", egy reprezentatív lakó és igazgatási negyed.

A városnegyed 1940 körül. Az épületeket ekkor már a magyar közigazgatás használta. Kép forrása

Ungvár nem tartozott a történelmi Magyarország jelentős, illetve urbanizálódott városai közé. 1910-ben csupán 17.000 lakosa volt, a városias épületek, a régi vármegyeháza, az iskolák a kissé zegzugos városközpontban koncentrálódtak. Így mikor 1920-ban Kárpátalja külön tartományként Csehszlovákiához került, a székvárossá váló Ungvár nagyszabású fejlesztését kezdte meg a prágai kormány. A város áttervezésével megbízott cseh építész, Adolf Liebscher meghagyta a régi városközpontot, és attól kissé távolabb, az egykori vásártéren jelölte ki az új igazgatási negyed helyét. Így épült ki a szomszédos rétről elnevezett Galagó-negyed, vagy becenevén Kis-Prága. Ugyanis a városrész építészeti stílusát a jellegzetes, két világháború között kibontakozott cseh építészet határozza meg, ráadásul az idehelyezett tisztviselők nagy része cseh volt, akik a beszámolók szerint egyébként igazi száműzetésként élték meg az akkor fővárossá és nagyvárossá váló Prágából való átköltözést. 


Török módi, kínai divat - egzotikum a 18. századi Európában

A 18. századi Európában valóságos lázként söpört végig az egzotikus építészeti divathullám. Mindenfelé kínai pavilonok, pagodák és török mecsetek épültek.

"Török mecset" 1779-ből a schwetzingeni kastélyparkban. Kép forrása

Az egész Európában megfigyelhető egzotikus divathullám egyértelműen a felfedezések és a gyarmatosítás következtében kezdődött. A távoli tájak termékei, mint a kávé, a tea, a csokoládé, vagy maga a porcelán luxuscikként kerültek a kontinesre, és természetesen az uralkodók, majd az arisztokrácia, végül pedig a köznép is hatalmas érdeklődéssel fordult a "mesebeli" Japán, Kína, később India felé. Sőt, a "török módi" még hazánkban is egzotikus szellemi csemegeként vált divattá, gyakran a török ellen vitézkedő főúurak unokáinak vagy dédunokáinak közvetítésével. A jelenség annyira elterjedt, hogy az építészet - és művészettörténet külön kifejezésekkel, "turqoise", illetve "chinoiserie" néven tartja számon ezeket az emlékeket. Az így létrejött mecsetek, pagodák elbeszélések és metszetek alapján épültek, így legalább annyira tekinthetők kortárs európai alkotásnak, mint hiteles közel - vagy távol-keleti műnek, bár némelyik szinte megtévesztően jól sikerült. A jelenséget a woke-korban akár "kulturális kisajátításnak" is tekinthetnénk, hiszen valós vallási és kulturális funkciójukat nem ismerve, átfogalmazva, sokszor félreértelmezve létesültek ezek a építmények, ez mégis hiba lenne, hiszen építőiket ugyanúgy hajtotta az ismeretlen, távoli kultúrák megismerésének vágya és azok tisztelete is.


Szádvár - díjazott vár, díjazott vármentő közösség

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában a szádvári várat és megmentőit mutatjuk be.

Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára az Aggteleki-karszt egyik csúcsán található Szádvár. Az egykori erődítmény 2006 óta példamutató értékmentő munkák színhelye: a Szádvárért Baráti kör évente többször megrendezi a vármentő napokat, ahol önkéntesek bozótot vágnak, falakat stabilizálnak. A munkákat a hivatalos szervek is támogatják, az elmúlt években nagyszabású felújítási munkák zajlottak, a rom-jelleg megtartásával. A videóban a várbarátok munkáját és az elkészült felújítást mutatjuk be, és természetesen a csodálatos kilátás is feltárul majd. A videó elkészítéséhez köszönjük a NÖF - Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. és a Szádvárért Baráti Kör segítségét!

Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.


Triga a levegőben - leemelték a Kúriát megkoronázó szoborcsoportot

Exkluzív képek a Kúria tetejét megkoronázó szoborcsoport leemeléséről!

A leemelés előtti pillanatok. Fotó: Csató Csaba/MTVA

Noha a Parlament árnyékában kevésbé van szem előtt, mégis a főváros egyik legszebb épülete az egykori (és jövőbeli) Kúria, vagyis a Legfelsőbb Bíróság székháza. Az 1896-os milleniumi ünnepségek keretében átadott palotát Hauszmann Alajos tervezte, és egyébként a névadó testület mellett a Budapesti Ítélőtáblának és a Budapesti Főügyészségnek is helyet adott. Hauszmannak különlegesen nehéz dolga volt, hiszen már gyakorlatilag állt a jóbarátja és műegyetemi kollégája, Steindl Imre által megtervezett Országház, amivel érthető módon nem kívánt konkurálni. Az épület funkciója mégis megkövetelte az ünnepélyességet, de a veszély is fenyegetett, hogy bármilyen új épület szinte nevetségesen hat a hatalmas neogótikus mű mellett. A feladat megoldása sikeres volt, az épület úgy sugároz rendkívüli méltóságot és komolyságot, hogy szinte magától értetődő a jelenléte a téren, és a legkevésbé sem zavarja az Országház feltárulását, noha teljesen más stílusban készült. Az épület különlegessége a homlokzati szobrászati elemek egész sora, úgy mint a vádló és a vádlott, az elítélt és a kiszabadult, vagy éppen a törvényt hozó és a törvényt tartó alakja. A főhomlokzatot pedig egy csodálatos, három lovas diadalszekér, a triga koronázza, amint a törvény (más források szerint a felvilágosodás) lángját és a béke pálmáját tartó géniusz hajt. Ezt a szoborcsoportot emelték le a napokban, hogy a palotával együtt szakértő kezek által nyerje el új alakját.


Építészeti gegek a reneszánsztól napjainkig

Az építészet komoly műfaj, ugyanakkor a tervezők gyakran voltak kaphatók egy kis viccelődésre, a néző szemének becsapására, furcsa és szellemes megoldások alkalmazására. Ezekből válogattunk párat a reneszánsz kortól napjainkig.

A római Palazzo Spada Borromini-galériája az optikai csalás leleplezése előtt és után. Képek forrása

Az építészeti geg (az angol 'gag' szó jelentése csattanós, jópofa ötlet, megoldás) már az építészet kezdetétől jelen van. Már a névtelen kőfaragók is szellemes megoldások tucatjait hagyták a középkort humortalannak képzelő utókorra. A jó építészeti geg - ahogy a humor általában - nem öncélú, mindig reflektál, utal valamire, vagy éppen a megoldani szükséges helyzetből fakadóan sikerül kissé furcsára. Mindenesetre a jelenség végigkíséri az építszéttörténetet, íme pár ismert és ismeretlen példa!

A francia Szent-Foy-apátság "kőkiváncsija" 1050-ből. Kép forrása


A Nemzeti Pantheon legszebb síremlékei

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában a Kerepesi temető legszebb mauzóleumait mutatjuk be.

A videó elkészítéséhez köszönjük a Nemzeti Örökség Intézetének segítségét.



Kötöttpályás városfejlesztés

A francia "villamosreneszánsz" során már 27 városban éledt újjá a kötöttpályás közlekedés, az adott várossal együtt.

Orléans főutcája napjainkban és 2009-ben. Képek forrása

Franciaországban a villamosfejlesztés nem önmagában álló és önmagáért való közlekedési projekt: minden esetben komplex városfejlesztési programba illeszkedik, aminek ugyanúgy része a belváros élettel való megtöltése, mint a - gyakran súlyos szociális válságokkal terhelt - elővárosok elszigeteltségének csökkentése. A francia "villamosreneszánsz" kezdete, az 1980-as évek vége óta 27 városban indult el, vagy indult újra a kötöttpályás közlekedés, további három városban terveznek rövid időn belül villamost. Az építkezést mindenhol a csatlakozó közterületek teljes megújítása kíséri, felértékelődnek a környező ingatlanok, ami azt is jelenti, hogy a villamos olyan eszköz, amivel az adott városban történő ingatlanfejlesztések irányíthatók és megfelelően koncentrálhatók (a városfejlesztésben a közlekedési alapú beavatkozásokat TOD-nak, vagyis transit oriented development-nek nevezik). Nem mellékes, hogy az ország jelentős villamosgyártó, a francia városokban szinte kizárólag Alstom-szerelvények közlekednek, jelentősen segítve a hazai ipart (érdekes módon ezellen még nem volt kifogása az uniónak). Ráadásul ezek a villamosok nemcsak kényelmesek és akadálymentesek, hanem valóban kímélik a légkört, hiszen az ország energiaellátása nagyrészt atomerőművekből történik. Lássuk hát a legszebb és legjelentősebb példákat!


Színes középkor - a felújított bodrogkeresztúri templom

A csupasz kőfalakat látva nem is gondolnánk, hogy a középkorban milyen színes, derűs tereket alkottak az építőmesterek. A festett falak gyakran évszázadokig rejtőznek a szürke vakolat alatt, hogy előbukkanjanak - ahogy Bodrogkeresztúron is történt.

A  szentély helyreállított falképei, a nap, a hold és a csillagos égbolt ábrázolásával. Kép forrása

A bodrogkeresztúri templomról már a felújítás előtt sejtették, hogy jelentős leleteket tartogat: a nagyméretű, elegáns épület jól mutatta, hogy jómódú, borászkodó mezővárosi polgárok megbízásából épült. Gondosan mérlegelt arányai, a kőfaragványok minősége, az ablakok mérművei alapján biztosan kijelenthető, hogy képzett, rangos építőmesterek dolgoztak itt, akik talán a közeli nagyvárosok, Kassa vagy Miskolc nagy építkezései miatt kerültek erre a vidékre. Az elmúlt évszázadok alatt a templom viszont szó szerint elszürkült: a belsőt vastag, szürke festés takarta, a külsőt egy felújítás során rózsaszínűre vakolták. Ráadásul domboldalról hosszú idők során lemosódott a talaj, mintegy 70 centiméterrel feltöltve az épületet kívül-belül. A 2017-ben induló kutatómunka mindenkit meglepett: szinte teljes egészében előkerült a szentély falfestése és a hajóban is nagyméretű, összefüggő darabok kerültek elő. Nem csak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló, hogy ilyen autentikus, nagyméretű kifestés került elő ennyi évszázad után. A belső megdöbbentően vidám és szinte játékos hangulatú: a középkorban igen kedvelték az élénk színű, geometrikus, perspektívikus jellegű díszítéseket.


Olimpia a romokon

Az 1972-es müncheni olimpiát a városból kihordott törmelékhalmokból kialakított parkban rendezték.

Az olimpiai tó a sportcsarnokkal és az olimpiatoronnyal. Kép forrása

Az 1972-es müncheni olimpiát a szervezők több szempontból is jelképesnek szánták: a '36-os berlini játékok után egy felszabadult, könnyed ország képét akarták sugározni. Maga a helyszín is szimbolikus volt: a háború után tízmillió köbméter (!) törmeléket hordtak ide a rommá lett városból, több dombot alkotva, ami közül a legmagasabb az aljától számítva 56 méter magas volt. Ezt a csupasz és szomorú tájat töltötték meg élettel a tájépítészek és az építészek (Günther Grzimek és Günter Behnisch), kialakítva egy egészen különleges parkot, ami már a kissé avítt hetvenes évek hangulatát árasztja, de ennek ellenére rendkívül közkedvelt és szép helyszín. (Sajnos az igyekezet más okok miatt, de teljes kudarcba fulladt, hogy az olimpia nem hozta meg a várt sikert, hanem minden idők talán legszörnyűbb emlékű versenyévé vált) 


Kastély a rónán

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában a felújított szabadkígyósi Wenckheim-kastélyt mutatjuk be.


Bazár és rendezetlenség, kevés kivétellel: a budapesti portálok

A budapesti portálok rendezésére számos ötlet és terv született már, de a helyzet semmit sem változott: egykor elegáns főútjaink inkább emlékeztetnek egy balkáni város bevásárlóutcájára, mint egy nagyvárosi bulvárra.

Budapest is lehetne, de mégsem az: a lipcsei körút üzletportáljai. Kép forrása

Az üzletportálok - és általában a belvárosi épületek földszinti sávja - alapvetően meghatározza a városképet, ugyanis a legtöbb városhasználó, turisták és helyiek egyaránt itt szerzi legtöbb benyomását az adott településről. Ezért is alapvető ennek a zónának a rendezettsége, igényessége. Sajnos Budapest ezen a téren rendkívül rosszul áll. Átépített nyílásrendszer, egész homlokzatrészeket betakaró portálszekrények, rikító színű és sokszor átfestett, cserélt táblák láthatók mindenfelé. Ráadásul sok az üres üzlethelyiség, vagy a rossz színvonalú, igénytelen bolt még a legkiemeltebb helyeken is. Utóbbi nagyrészt gazdasági kérdés, viszont a szabályozás az adott önkormányzat feladata - lenne, hiszen sok helyen a szabályozásban is tiltják például épülettagozat takarását, csak a betartásra nincs igény és/vagy lehetőség. 


Városfejlesztés szobrászokkal

Székesfehérvár nevezetességei közé tartoznak a mesterien elhelyezett szobrok. Ez nem véletlen, arra is akadt példa, hogy 1:1-es makettel állították be a legmegfelelőbb pozíciót.

A 10-es huszárok emlékműve a városháza előtt. Kép forrása

A várostervezésnek már évezredek óta fontos eszköze a köztéri szobrászat. A kiemelt pontokra elhelyezett emlékművek és szobrok esztétikai, városszervező erővel is bírnak, és természetesen mögöttes művészeti és politikai tartalommal is rendelkeznek, emellett sokszor többet mondanak a szoborállítókról, mint az ábrázoltakról.  Így napjaink szobrászatára főleg a különösebb jelentéstartalom nélküli, szelfikészítésre viszont kiválóan alkalmas zsánerzsobrok, vagy éppen a zavaros mondanivalójú és esztétikájú emlékművek jellemzők. A két világháború közötti időszakban a szobrászat jóval magasabb művészi színvonalon és átgondolt program mentén működött, városesztétikai szempontok figyelembe vételével. Ennek legjobb példája Székesfehérvár, ahol főleg az 1938-as Szent István évhez kapcsolódva törekedtek a város nagyrészt elveszett múltjának visszaidézésére, valamint az akkori közelmúlt, főleg az első világháború áldozataira való emlékezésre. Az ekkor elhelyezett szobrok mindegyike remekmű, amit a gondosan megkomponált elhelyezés még inkább kiemel. Így városfejlesztés történt - szobrászokkal.



Kéregbe zárt történelem: hazánk nevezetes fái

Környezetkultúránkat az idős famatuzsálemek éppúgy meghatározzák, mint az évszázados épületek. Ezek a példányok biológiailag épp olyan értékesek, mint történelmi kötődéseik okán.

A keszthelyi páfrányfenyő őszi pompájában. Saját felvétel

A fák ültetése, gondozása ősidők óta része az emberi kultúrának (maga a "kultúra" szó is növénytermesztést jelent). Egy korábbi posztban már bemutattuk a történelmi Magyarország jellegzetes, történeti értékű fásításait, a Milleniumi-erdőket, a hősök ligeteit, vagy az olimpiai tölgyeket, az alábbiakban az egyes nevezetes fákat mutatjuk be a fővároson kívül. Budapest nevezetes fáival ősszel jelentkező vlog-epizódunkban foglalkozunk majd.


A leghitelesebb Szent István-szobor? A bambergi lovas legendája

A középkori szobrászat egyik remekművét a hagyomány szerint István királyról mintázták. A koronás, elgondolkodó arcú ifjú eltér a szent király megszokott idős-szakállas ábrázolásaitól.

Szent István király szobra? Kép forrása

A frankföldi Bamberg székesegyházában, nagyjából félúton Nürnberg és Türingia között látható az egyik legszebb középkori szobrászati alkotás. A "Bamberger Reiter", vagyis a bambergi lovas a város jelképe, egyben a legkorábbi fennmaradt lovasszobor az antikvitás utáni időkből. A hetvenezer fős, gyönyörű városban máig él a hagyomány, hogy a lovas Szent István királyt ábrázolja. Ha ez igaz, az 1225-ben elkészült, és ma is eredeti helyén álló szobor hitelesebb ábrázolása első királyunknak, mint a megszokott portrék. Már csak ezért is érdemes részletesebben megismerni ezt a csodálatos alkotást.



Egy amerikai kertváros Zalában

Egy amerikai olajcég kertvárost épített munkatársai számára - 1942-ben, Nagykanizsán.

Tisztviselőházak az Olaj utcában. Kép forrása

Kényelmes, tágas családi házak, hatalmas kertek, fasorok. Ezek a képek élnek bennünk az "amerikai álom" korszakának kertvárosairól. Érdekes módon az egyik legautentikusabb, máig építéskori állapotát őrző amerikai típusú kertváros éppen Magyarországon, Nagykanizsán található. Az igazi városépítészeti kuriózumnak számító negyedet az akkor felfedezett zalai olajmezőket kitermelő Standard Oil leányvállalata, a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. építtette munkatársai számára (a cég Bázakerettyén is felépített egy egész "amerikai kisvárost"). A máig MAORT-telepnek hívott városrészben a cég mérnökei, adminisztrációs vezetői és munkásai éltek. Az "olajváros" a belvárostól délre, a vasúton túl helyezkedik el, két, egymással párhuzamos utcára, és az arra merőleges rövid bekötőútra szerveződik (Olaj utca, MAORT-utca és Vécsey utca). A háború miatt az építkezés félbeszakadt, addig mindegy 40 villaszerű ház és a munkásházak készültek el. Sok magyar teleppel ellentétben a kanizsai olajtelep szerencsés sorsú volt: a háború után a jogutód vállalat jó gazdája volt az épületeknek, és a város viszonylag korán felismerte a telepben rejlő hatalmas értéket és 1992-ben védetté nyilvánította. Az azóta privatizált "olajváros" máig Nagykanizsa kedvelt és gondozott lakónegyede.


Panelek

A paneltechnológia az egyik legellentmondásosabb építési mód: a sokak által utált épületekben lakik a magyar lakosság mintegy húsz százaléka.

Panelház bontása Magdeburgban, háttérben a gótikus székesegyház. Kép forrása

A panelházakat sok tévhit és heves indulat övezi. Sokan - nem ok nélkül - az építészet végét látják ezekben az épületekben, mikor a tervezőknek nem volt más feladata, mint lakógépet gyártani, amit a várostervezők csupán a kivitelezési szempontokat szem előtt tartva rendeztek óriási, monoton városnegyedekké. A technológia sajátos módon a szocializmushoz kötődik, noha Nyugat-Európában is rengeteg paneles városnegyed épült, ezekben általában sokkal súlyosabb a szociális problémák, mint térségünkben. Az alábbiakban a paneltechnológia történetét, az azt övező tévhiteket tekintjük át, valamint, hogy az egyes országok mit tudnak kezdeni ezzel a sok szempontból nehéz építészeti örökséggel.



Egy darab Pannónia a Jászságban

A Jászság - érthető módon - nem dúskál római kori emlékekben. A mai napon viszont egy valódi ritkaság került elő a jászberényi templom régészeti feltárása során.

Jászberény barokk temploma. Kép forrása

A Jászberény főterén álló katolikus templomról régóta sejthető volt, hogy középkori eredetű, azonban a mai napon igazi különlegesség került elő a régészeti feltárás során. A Jász Múzeum bejegyzésében olvasható, hogy az egyik barokk kori oszlop alapozásban egy nagyméretű és igényes kidolgozottságú, jó állapotban fennmaradt római kő került elő. 


Lánchidak

A magyar építészet egyik büszkesége, egy egész korszak jelképe: ez a "mi Lánchidunk". Viszont a tervező, William Clark több hidat is tervezett Nagy-Britanniában, amik rendkívül hasonlítanak a dunai testvérükre.

A London melletti Marlow lánchídja. Kép forrása

Amikor Széchenyi nekiállt egyik legnagyobb alkotásának, a Lánchíd építésének megszervezéséhez, el kellett dönteni, milyen technológiával és főleg kinek a tervezésében épüljön meg az új átkelő. A korábbi évszázadokban hagyományos, kőből készült boltozott szerkezetekkel hidalták át a folyókat, mint Prágában vagy Regensburgban, ahol az egyetlen állandó Duna-híd is állt. A széles folyómedret így azonban nem lehetett keresztezni, ezért új megoldás után kellett nézni. Az ipari forradalom idején a Brit birodalomban kifejlesztették a lánchidakat, amikkel nagy távolságokat lehetett áthidalni. A két pilon közé kifeszítették a láncot, és erre függesztették fel az útpályát és a járdákat. Ennek a hídfajtának egyik legnagyobb szakértője a William Clark volt.  Így mikor Széchenyi mérnököt keresett az új hídhoz, szinte magától értetődő volt, hogy Clarkra essen a választása, hiszen ő volt Nagy-Britannia egyik legelismertebb hídtervezője. Ekkor már három lánchídja állt országszerte, ebből kettő a Temzét, egy pedig az Adur-folyót ívelte át. A hidak jellegzetességei a diadalív szerű pilonok, amik jól illettek a korszak klasszicista ízlésvilágába.


Königsberg, a porosz Atlantisz

A hírekben (a történelemben már nem először) ismét sokat szerepel az egykori Königsberg, a mai Kalinyingrád városa és annak környéke. A város a huszadik században példátlan átalakuláson esett át, az egykori német metropolisz helyén ma egy igazi szovjet hangulatú szovjet település áll.

A város egyik főutcája a várkastéllyal 1925-ben és a helyszín 2012-ben. Képek forrása

Poroszország egykori fővárosa, Euler, Kant és Hoffman városa a második világháborút követően teljes demográfiai és építészeti átalakuláson-átalakításon ment keresztül. Az egykori német nagyvárosból szovjet, majd orosz város lett, nagyrészt a hadsereghez kötődő lakossággal. Egyfajta porosz Atlantisz ez, vagy akár porosz Karthágó, hiszen a vesztes fél városát szinte sóval hintették be. 


Miért utáljuk a későmodern építészetet?

Nem készültek átfogó felmérések, de elmondható, hogy kevés területen van olyan közmegegyezés, mint a későmodern építészet elutasítottságában. Mi ennek az oka?

A Birmingham főterén álló városi könyvtár 1983-ban. Az épületet szabályos közgyűlölet övezte, 2013-ban lebontották. Kép forrása

A későmodern építészetet átfogó elutasítottság és számos félreértés övezi. Az egykori szocialista országok lakói általában "szocreál kockának" nevezik az ilyen épületeket, ami nem fedi a valóságot. A korszakban a nyugati nagyvárosokban ugyanolyan módon építkeztek, legfeljebb az építőanyagok és a kivitelezés minősége volt jobb. Bár természetesen értékes épületek is készültek a korszakban, azonban elmondható, hogy ezt az építészeti irányzatot kifejezett utálat övezi. Az alábbiakban ezen utálat valószínűsíthető okait elemezzük a városépítészeti léptéktől a belsőépítészeti megoldásokig. Természetesen az egyes pontok között vannak átfedések, a példaként hozott épületek "többrendbeli bűncselekménynek" is minősíthetők.  



A világ legrégibb szociális lakótelepe: az augsburgi Fuggerei

A lakótelep 1521-ben épült a város szegény polgárai számára. Funkcióját ma is betölti, ráadásul a lakbér azóta sem emelkedett, jelenleg 88 cent évente. A "város a városban" máig az egyszerű, szép és praktikus lakóházépítés mintapéldája.

A lakótelep főutcája. Kép forrása

A közhiedelemmel ellentétben a középkori városokat fejlett szociális infrastruktúra jellemezte: kórházak, szegényházak álltak a rászorulók rendelkezésére, Németalföldön sajátos intézménye alakult ki az özvegyek öngondoskodásának. A szegény sorsú, de - mai szóval - még nem lecsúszott rétegek lakáshoz jutásáról is gondoskodtak a legtöbb városban, azonban ezek közül kevés maradt fenn. Legrégebbi ilyen alapítvány az Augsburgban található Fuggerei, ami 1521-es alapítása óta változatlan formában működik. A várost, sőt egy időben egész Közép-Európát gazdaságilag uraló család (tőlük ered a magyar "fukar" szó is) létesítette. A "városka a városban" 67 házból, ezen belül 140 lakásból áll. A lakbér egy rajnai forintnak megfelelő összeg évente (ez ma 88 cent) plusz rezsi, valamint naponta egy Miatyánk, egy Üdvözlégy és egy Hiszekegy az alapító Fugger-család lelki üdvéért. 


Új kilátók, régi kilátások - mai magyar kilátóépítészet

Az elmúlt években hazánkban sorra épültek az új kilátók, vagy egészültek ki a régiek. A kilátóépítészet igazán hálás műfaj, szinte korlátok nélkül szárnyalhat az építészek fantáziája. Összeállításunkban a leglátványosabb tornyokat mutatjuk be.

A többszörösen díjazott Galya-kilátó. Kép forrása

Az elmúlt évtizedet akár a magyar "kilátóreneszánsznak" is tekinthetjük. Sorra épültek, vagy épültek át a hegycsúcsokon álló kilátók. Maga az építészeti műfaj elég érdekes, hiszen a lényeg egy ilyen helyen maga a kilátás. Emellett fontos, hogy maga a torony önmagában is attraktív cél legyen, azt üzenve, hogy érdemes a csúcsát megmászni. Ráadásul kilátók esetében a közvélemény olyan formabontó megoldásokat is elfogad (sőt, elvár), amiket más épülettípusok estében nehezen fogadna. Magyarországon a történeti kilátóknak is nagy hagyománya van, elég csak az 1913-ban átadott Írottkő-kilátóra, vagy a fantasztikus Sasbérc-kilátóra gondolni a Cserhátban. Összeállításunkban viszont nem ezeket, hanem a legújabb magyar kilátókat mutatjuk be. Az irásnak az ad aktualitást, hogy ma adták át a legújabb kilátót Balatonberényben. 


Szebb, mint volt - újjáépített városok Szegedtől Lisszabonig

Egy város elpusztulása amellett, hogy óriási katasztrófa, egyben lehetőség az újrakezdésre, a réginél korszerűbb, szebb újjáépítésre.

Az 1879-es árvíz után újjáépített Szeged. Kép forrása

Tűzvész, földrengés, árvíz, háború - a történelem során gyakran teljesen városok semmisültek meg, hogy aztán főnixként újjászületve a korábbinál szebb állapotban éljenek tovább. Az európai városépítészet történetében egymást érték az elemi és hadi csapások, amik során sokszor óriási értékek pusztultak el, de egyben lehetővé vált a fejlődés is. A legtöbb város, ha más formában is, de megőrizte szépségét, igaz, a középkori ódon hangulatot a barokk pompa váltotta fel, ahogy a kanyargós és szűk utcákat a széles, egyenes sugárutak. Ráadásul vannak olyan városok, ahol egy elemi csapás hosszú távon kifejezetten hasznos volt, az adott város előnyére alakult át, olyan rendezett állapotot ért el, amit az adott katasztrófa nélkül sosem lett volna képes. 


Középkor a mai Budapesten

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában a mai Budapest középkori emlékeit mutatjuk be.

Budapest nem tekinthető olyan jellegzetesen középkori városnak, mint Prága, vagy akár Sopron, de mégis számos középkori emléke maradt fent. Ezek rejtettebbek, építészetileg kevésbé jelentősebbek, mint az említett városokban, de mégis érdekes és értékes középkori nyomok találhatók a magyar fővárosban is. Az architextúra vlog legújabb epizódjában ezek egy részét mutatjuk be!


Kultúrharc az Újpiac-téren: a drezdai belváros újjáépítése

A drezdai belvárosban a kétezres évek elején valóságos kultúrharc bontakozott ki: egy, drezdai polgárok által alapított egyesület elkezdte szervezni a hatvan éve üresen álló városnegyed újjáépítését, viszont ezt a progresszív építészcsoportok próbálták megakadályozni. A harcot az egyesület nyerte, az újjáépítés a végéhez közeledik.

Életkép trabanttal a drezdai Újpiacon 1988-ban, és a helyszín napjainkban. Képek forrása

Az 1945 februári légitámadásban a máig meghatározatlan áldozat mellett Európa egyik legszebb barokk városa is megsemmisült. A korábban már bemutatott Miasszonyunk-templom és a királyi palota mellett főnemesi paloták, polgárházak, villák egész sora tűnt el, teljes utcák, városnegyedek váltak felismerhetetlenné. A keletnémet állam az újjáépítéssel nem tudott megbirkózni, a városközpontot évtizedeken át romok, majd azok eltakarítása után "városi préri" uralta. A német egyesítés után indult, nagy viták övezte újjáépítések rendkívül látványosak, magas színvonalúak és hitelesek, de a munka még nem zárult le, a városban még mindig óriási beépítetlen területek várnak hasznosításra.


A megújult Rákóczi-kastély Borsiban

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában a megújult borsi Rákóczi-kastélyt és szülőházat járjuk be.

A pusztulás szélén álló várkastély és nevezetes szülőház megújulásáról korábbi posztunkban már beszámoltunk. Sőt, a vlog készítése óta eltelt időszakban a kastély, és ezzel együtt természetesen a tervezők és a megbízók rangos műemlékvédelmi díjban is részesültek. 


Hétszáz év-hat perc-hetven év: a drezdai királyi palota újjáépítése

Napjainkban is zajlik egy jelentős, második világháborúban elpusztult királyi palota újjáépítése - Drezdában.

A királyi palota romjai 1980 (!) körül és napjainkban. Képek forrása

A drezdai fejedelmi, majd királyi palota 1468-tól volt a Szászországban uralkodó Wettin-család fő rezidenciája. A város közepén álló, folyamatosan bővített, fejlesztett együttes a hírhedt, hat percig tartó 1945 februári  légitámadás során kiégett és jórészt összedőlt. A jóvátételek és a sok egyéb újjáépíteni való épület miatt elszegényedő Kelet-Németországban gondolni sem lehetett a nagy költséget és szakértelmet igénylő rekonstukciós munkákra, amihez még az ideológiai okok is hozzájárultak. Ez utólag visszatekintve még szerencsének is tekinthető, hiszen az épületet nem bontották le, és nem is újították fel - átalakítva, elépítve sok helyreállítható részletet, mint Budán. A felújítási munkák csak a nyolcvanas években indultak meg, majd a német újraegyesítés után vettek lendületet. 


Selyemgyár, főoltár, kastély - az idei ICOMOS-díjas műemlékfelújítások

Az UNESCO műemléki szervezete, az ICOMOS magyar bizottsága minden évben kiosztja a legszínvonalasabb műemlék-felújításoknak járó díjat. Tekintsük át a díjazott munkákat, illetve azok tervezőit, megrendelőit!

Az egyik díjazott, a mohácsi Selyemgyár kulturális központ. Kép forrása

A tavalyi díjazottak után idén is bemutatjuk a magyar ICOMOS-díjas műemlékfelújításokat. A szervezet négy projektet talált kitüntetésre méltónak, és két citrom-díj is született: a MOL-székház, illetve a Szentháromság téri diplomata-ház bontása miatt. Ezek jogossága természetesen mind a közvélemény, mind a szakma részéről vitatott, ezért most koncentráljunk a díjazottakra:


Az utolsó szocialista város

A csernobili katasztrófa miatt kitelepítettek számára rohamtempóban létrehozott település az utolsó szocialista város, egy haldokló birodalom utolsó építészeti vállalkozása.

Szlavutics látképe. Kép forrása

A csernobili katasztrófáról szóló sorozat egyik kulcsjelenete az erőmű kiszolgálására épült Pripjaty város kitelepítése. Az esemény valóban így történt, a várost azóta is egyfajta szovjet atlantiszként személhetik a csökkenő sugárzási szint miatt megjelenő (katasztrófa)turisták. Kevéssé ismert azonban az "új-Pripjaty", az erőműtől biztonságos távolságban felépített Szlavutics városa, ami az utolsóként felépített szovjet és egyben szocialista város. A települést még 1986-ban alapították, hiszen a kitelepített 50 ezer embernek lakást kellett biztosítani, ráadásul az erőmű utolsó blokkjai 2000-ig működtek, és a leszerelési-karbantartási feladatok máig többszáz embernek adnak munkát. A ma 25 ezer lakosú Szlavutics így egy több szempontból is különleges hely, egy meghatározó várostípus utolsó képviselője.


Az újjászületett Szent István-terem

Az Architextúra vlog harmadik epizódjában az újjászületett Szent István-termet mutatjuk be.

A termet az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták, ezt követően építették be a várpalotába. A második világháborús ostrom során elpusztult, majd egy jellegtelen múzeumi helyiség létesült a helyén. A helyreállítás tervezése 2015-ben indult, az eredetivel a legapróbb részletekig megegyező termet 2021 augusztus 20-án nyitották meg újra.


Egy polgárváros múzeuma: a soproni Lenck-villa

Sopron viszonylag kevéssé ismert műemléke a Lenck-villa, hazánk talán legpompásabb polgári villaépülete. Több évtizedes bezárás után a közelmúltban nyitott itt újra a Soproni Múzeum.

Az újjáépített télikert és hűlt helye a felújítás előtt. Képek forrása

A soproni belváros és a pályaudvar között a 19. század végén épült ki a város új negyede. A területen végighúzódó, parkosított Deák téren és az onnan nyíló utcákban reprezentatív bérházak, közintézmények és villák épültek. Ezek közé tartozik a kereskedő Lenck-család által építtetett "nyári lak", ami valójában a történelmi Magyarország egyik legpompásabb nagypolgári villája. A nyári lakot nem sokáig élvezhette a  család, ugyanis 1907-ben egy bankügylet miatt csődbe mentek, és a házat kénytelenek voltak eladni a Soproni Régészeti Egyesületnek. Az Egyesület nagy gondossággal alakította át a villát múzeummá, a kertben a város középkori, reneszánsz és barokk kőemlékeit gyűjtötték össze. Az azutáni évtizedekben a villa-múzeum állapota fokozatosan romlott, végül 2006-ban életveszélyessé vált, és be kellett zárni. A felújításra 2018 és 2020 között került sor, így ma újra a Soproni Múzeum működik az épületben.


Fellner és Helmer: egy színháztervező multicég története

48 színházépület Zürichtől Odesszáig, Kecskeméttől Salzburgig - egy 19. századi tervezőiroda lenyűgöző művei.

12 színházépület a negyvennyolcból: Odessza, Szeged, Nagyvárad, Budapest-Vígszínház, Fürth, Bécs, Wiesbaden, Kecskemét, Zürich, Zágráb, Gießen, Prága. Képek forrása

Az építészet fejlődésével és bonyolultabbá válásával kialakultak a specializálódott építészirodák. Ezek közül talán leghíresebb a bécsi Fellner és Helmer cég, ami Közép-Európa szinte mindegyik nagyvárosában összesen 48 színházépületet tervezett. Sikerüket egy rendkívül jól működő terv kifejlesztése alapozta meg, ami egyszerre volt elegáns, jól üzemeltethető, tűzbiztos és nem utolsósorban olcsó. Ezt az alaptervet a telekadottságokhoz, befogadóképességhez igazítva "gyártották" a színházterveket. Térségünkben szinte kivétel az olyan nagyváros, ahol nem a cég tervezte a színházat: Kolozsvártól Pozsonyig, Odesszától Salzburgig, Fiumétól Prágáig állnak az általuk tervezett épületek. A jó tervet ráadásul kiváló üzleti ötletekkel vegyítették: már a nevük - Ferdinand Fellner és Hermann Helmer -  is úgy hangzott, mint egy frappáns álnév (mindkét építésznek ez az igazi neve), ráadásul a pályázatokon rendszeresen éltek azzal az eszközzel, hogy a terveik megvalósításának idejét és és a kivitelezés árát felültervezték, majd a kellemesen meglepődött városok olcsóbban és jóval korábban vehették át a kész színházépületeket. A cég története szinte egybeesik az Osztrák-Magyar Monarchiával: 1871-ben társult a két frissen végzett építész, majd a negyvenéves virágzásnak az első világháború vetett véget: megrendelések hiányában az iroda csődbe ment, majd az akkor már idős alapítók is elhunytak, gyerekeik nem vitték tovább a vállalkozást. Hátramaradt viszont egy rendkívül gazdag életmű. A legendák szerint a 48 színház nem csupán kiválóan sikerült, hanem olcsó is volt: összes bekerülési költségük is kevesebb volt, mint a párizsi opera építésének összege.


Műemlékek ostrom előtt - Kijev építészeti emlékei

A híradások egyik főszereplőjévé vált ukrán főváros Európa egyik legrégibb városa, számos értékes történelmi épülettel.

Az 1011-ben alapított Szófia székesegyház, amit a bizánci Hagia Sophia riválisának szántak. Kép forrása

Noha Kijev a látszólag végtelen Kelet-európai-síkságon fekszik, valójában fontos határok mentén alakult ki. A városnál húzódik a füves puszta (sztyeppe) és a lombhullató erdők határa, ami itt keresztezi a hatalmas szélességű Dnyeper folyót. 882-ben a folyó magas partjára épült város lett a Rusz nevű állam székhelye és névadója, amit mind az ukránok, mind az oroszok előd-államuknak tekintenek. Az ezt követő évszázadokban épültek fel a keleti kereszténységet felvett állam legfontosabb templomai, amik remélhetőleg a várossal együtt elkerülik majd az ostromot. 


Budapest, a megsebzett város

Az Architextúra vlog második részében a főváros ostromának máig látható nyomait keressük.

Budapest 1944-45-ös ostromának máig számos nyomát láthatjuk lépten-nyomon. Ezek között vannak egyértelműek, mint a lövedéknyomok a házfalakon, és vannak rejtettebbek, mint egy-egy háborúban elpusztult épület helyére kerülő új beépítés vagy épp egy park. 


Egy nemzeti stílus születése - a magyar klasszicizmus

Az 1848 márciusa előtti évtizedekben a legjellemzőbb hangok Magyarországon az építkezési zajok voltak. A forradalmat hihetetlen gazdasági fellendülés és az azzal járó építkezési láz előzte meg.

A klasszicista stílus az ország szinte minden települését átformálta: a paksi Erzsébet szálló. Kép forrása

A reformkori Magyarország fellendülését a napóleoni háborúk alapozták meg: az országban alig folytak harcok, a háború miatt  viszont robbanásszerűen megnőtt a gabona ára. Ez óriási pénzhez juttatta a földbirtokosokat, ami kihatott a gazdaság és a társadalom minden részére. Az elit végre jogosan érezhette, hogy sikerülhet behozni a török háborúk okozta lemaradást építészeti téren is. Ehhez megfelelő formanyelvet találtak az ókori építészetben. Ez nem volt egyedülálló, akkoriban több feltörekvő ország, például a fiatal Egyesült Államok vagy az erőre kapó cári Oroszország is a klasszicizmusban találta meg az építészeti önkifejezés formáit. Így már az épületek nagy száma és jelentősége miatt is - a barokk mellett - hazánk talán legmeghatározóbb stílusa lett a klasszicizmus. Noha történelmileg a magyarságnak természetesen semmi köze nincs az ókori Hellászhoz vagy Rómához, az akkori építészet a kortársak szerint egyszerűségével, józanságával, visszafogott eleganciájával hűen fejezte ki a magyar nemzeti szellemet. 



Olimpiai tölgy, Erzsébet-erdő: a magyar fásítások története

A faültetés nem csupán kertészeti tevékenység: politikai üzenet, emlékezés, vagy akár a csendes ellenállás formája is lehet. Hazánkban számos különleges emlékfa, sőt emlékliget is látható.

A szentesi olimpiai-tölgy. Kép forrása

A mező - és erdőgazdasági tevékenységek többlettartalommal való felruházása egyidős az emberi kultúrával, hiszen maga a  kultúra szó is növénytermesztést jelent. A föld tervszerű megműveléséhez szorosan hozzátartoznak a fatelepítések, hiszen az emberi léptéknél jóval túlmutató élettartamuk komoly üzenetet hordoz. Hazánkban nagy hagyománya van a jelentős eseményhez, történelmi személyekhez kötődő faültetéseknek. 


Rombolás, bontás, újjáépítés - Drezda 77 éve

77 éve, 1945 február 13-án pusztult el a világ egyik legszebb városa, Drezda. Az újjáépítési munkákat azóta is ideológiai és építészeti viták kísérik.

Egy épület három állapota-Drezda pusztulásának és újjáéledésének  jelképe, a Frauenkirche. A középső állapot 1945-től 2005-ig tartott. A három kép forrása

77 éve, 1945 február 13-a és 15-e között a RAF és az USAAF, vagyis az angol és amerikai légierő több hullámban légitámadást intézett Drezda ellen. Az áldozatok számáról (hatalmas vitákat okozó) becslések vannak: a legtöbb történész szerint legkevesebb 18 000, legfeljebb 250 000 ember halt meg a tűzviharban, de olvasni félmillió áldozatról is. A feltűnő eltérés egyik oka, hogy a 650 000 lakosú városban a bombázás napjaiban 1,2-1,5 millió ember tartózkodott. A többletet a közelgő Vörös hadsereg elől menekülők adták. A másik ok, hogy a bombázás során tűzvihar keletkezett, ami nemhogy azonosíthatatlanná tette, hanem gyakorlatilag elhamvasztotta a holttesteket. A támadás megdöbbentő adatai: az első hullámban 1049 Lancaster és Mosquito bombázó öt perc alatt (!!!) 3460 tonna bombát szórt a városra. Három óra múlva 529 gép 1950 tonna gyújtóbombát dobott le. A következő négy napban az amerikai légierő további 7560 tonna bombát szórt a városra, ezek többsége a később hírhedté vált napalm-és magnézium bomba volt. 

Az áldozatok óriási száma mellett az elpusztult építészeti emlékek száma és jelentősége is felbecsülhetetlen: a királyi palota, a Semper-operaház, a híres Zwinger, több gótikus és barokk templom, a középkori alaprajzát őrző teljes belváros, valamint az azt körülvevő 19. századi városnegyedek pusztultak el. Valamint a bombázás során keletkezett hőtől pár nappal később összeroskadt a város jelképe, a poszt tárgya, a Frauenkirche, vagyis a Miasszonyunk temploma.


Erkély, zárterkély, zárt sarokerkély - egy jellegzetes dunántúli építészeti elem

Szerencsés az a város, amelyik sajátos építészeti elemmel rendelkezik. Székesfehérvár ezek közé tartozik, ugyanis a zárterkélyek és zárt sarokerkélyek városa.

A Hiemer-Font-Caraffa ház zárterkélye. 

A zárterkély és a zárt sarokerkély nem magyar építészeti elemek. Nyugat-Európában alakultak ki, és természetesen több külföldi városban találhatunk ilyen építészeti motívumot. Azonban a Dunántúlon, és különösen Székesfehérváron és Győrben (és kisebb részben Pápán és Sopronban) valóban otthonra leltek ezek a házakat díszító kiugró épületrészek. Nem készült még semmilyen statisztika, de ebben a két városban egész zárterkély-kavalkád található (Győrben van olyan kereszteződés, ahol mind a négy sarkon ilyen elem látható). Az alábbiakban a fehérvári zárterkélyeket mutatjuk be, a gótikától az art decon át a szocreálig.


Megújuló vidéki zsinagógák

A legtöbb magyar vidéki zsinagóga osztozott az elpusztított hitközségek sorsában: üresen vagy méltatlan funkciót betöltve állt évtizedekig. Az elmúlt években több épület az utolsó pillanatban menekült meg a végpusztulástól.

A kőszegi zsinagóga a pusztulás szélén és a 2021-es felújítás után. Képek forrása

A magyar zsidóság templomai építészetileg sokáig együtt fejlődtek, alakultak a keresztény templomépítészettel: az országban találhatunk barokk, klasszicista zsinagógát is, amik kívülről úgy néznek ki, mint egy protestáns templom a türelmi rendelet idejéből: torony nélkül, többnyire egy-egy ház udvarán állva. A zsinagógaépítészetben, ahogy a zsidóság jogállásában is 1848 hozott változást: a már egyenjogúsított közösségek saját építészeti formanyelvet kerestek maguknak, amik az egykori őshaza, a Közel-Kelet építészetére utaltak. Ennek egyik legkorábbi példája (a pesti épületeken kívül) a fenti képen látható kőszegi zsinagóga, ami 1859-ben épült egy ház udvarán. A holokauszt idején ezek a virágzó vidéki hitközségek szenvedték el a legnagyobb arányú csökkenést: a megmaradt pár hívő nem tudta fenntartani az épületeket az egyházakkal amúgy is ellenséges ötvenes években így a zsinagógák sorra alakultak át bútorraktárrá, áruházzá, vagy éppen üresen állva várták a bontást. Az utóbbi időben felélénkülő magyar zsidó élet a vidéki városokra is kiterjedt, egyre több zsinagóga újul meg nem csak a mai Magyarországon, hanem a határon túl is.


Magyarország legrégibb épülete

Ezer éves templomok, paloták, gótikus lakóházak: a történelmi Magyarország legrégibb, ma is álló épületei.

Kopcsány, Szent Margit-kápolna, a történelmi Magyarország legrégibb, ma is álló épülete 950-ből. Kép forrása

A "leg"-ek listáján előkelő helyet foglalnak el a kategóriájukban legrégibb emlékek. Ezúttal a történelmi Magyarország legrégibb, ma is álló épületet vesszük szemügyre.


Előlépés az ismeretlenségből: a tatai Esterházy-kastély felújítása

A tatai kastély szerényen húzódott meg a tóparton, szinte csak a szakértők tartották számon. Az elhanyagolt épületben kórház működött, az egykori értékek olajfesték és tisztasági csempe alatt rejtőztek - mostanáig.

A tatai kastély "zöld szalonja" a felújítás után és a munkák közben. Képek forrása

A kastély viszonylagos ismeretlenségének fő oka a kórházi funkció mellett az épület viszonylagos szerény külseje: az Öreg-tó partján a "főszereplő" vár mellett szinte nagyobb csak városi lakóháznak tűnik. A szerenység oka természetesen anyagi: Tata török utáni újjáépítője, Esterházy József hatalmas kastélyt tervezett a vár helyére. Ennek kiépítése még az ő pénztárcáját is megviselte volna, ezért egy kisebb épületet emeltek, a család építésze, a magyar barokk egyik legnagyobb mestere, Fellner Jakab tervei szerint. Ráadásul a középkori vár is megmaradt. Így a kastély nem lett kiemelkedő, Fertőddel vagy akár a bécsi kastélyokkal vetekedő monumentális épület, viszont ezeknél kedvesebb és lakályosabb. A szerénység persze nem jelentett igénytelenséget: az épület elegáns arányú, Magyarországra jobban jellemző visszafogott barokk kialakítással, otthonosabb és meghittebb belső terekkel. A család 1945-ig folyamatosan itt is lakott, ráadásul a 19. század végén minden kényelemmel (központi fűtés, telefon, víz, villany) felszerelték a házat. A háború után ide költözött be a tatai kórház ideg-és elmeosztálya, ami egészen 1999-ig működött az erre a funkcióra természetesen teljesen alkalmatlan helyen. 


Egy bányászváros palotája: a felújított tatabányai tiszti kaszinó

Tatabánya nem műemlékeiről nevezetes város. Néhány régi épülete a bányászathoz kötődik, ezek közül is kiemelkedik az egykori tiszti kaszinó, amit 25 év elhanyagoltság után a közelmúltban újítottak fel.

A "Tulipános ház" a felújítás után és előtt. Képek forrása

Tatabányán már a 19. század végén megindult a szén nagyipari kitermelése. Ekkor már egy komoly település is kialakult, központjában színházzal, templommal, villákkal és munkásházakkal és nem utolsósorban akkori ország egyik legkorszerűbb kórházával (hiszen egy bányászvárosban mindig készenlét van). Ezt egészítte ki a bányatiszti kaszinó 1924-ben, ami Toroczkai Wigand Ede tervei szerint épült. Toroczkai a népies szecessziós építészet képviselője, de iparművészként is ismert: a Marosvásárhelyen élő művész festette az ottani kultúrpalota székely mitológiát feldolgozó üvegablakait


Több, mint körfolyosó: a pesti gang

Kevés építészeti elem forrt össze úgy egy várossal, mint a gang, vagyis a körfolyosó Budapesttel. A városban több ezer gangos bérház található, elegáns és kaszárnyaszerű, igényesen felújított és omladozó egyaránt.

Dohány utcai gang. Kép forrása

A gang német szó, folyosót, közlekedőt jelent. A spájzhoz hasonlóan meggyökeresedett a sokáig németajkú Pest-Budán és vált jellegzetes kifejezéssé - maga a gang pedig szinte jelképpé. Noha több régi bécsi házban is van gang, a századfordulón ott már korszerűtlennek tartották, így máshogy oldották meg a lakások megközelítését: több lépcsőházat építették egy házban. A gang legnagyobb hátránya ugyanis, hogy az arra nyíló szobák intimitása korlátozott, hiszen a szomszéd adott esetben épp a nappali nyitott ablaka előtt megy el a saját lakása felé. A gangos házaknak azonban máig van egyfajta bája, sőt rajongótábora is, ami az újépítésű társasházak gyakran sötét és szellőzetlen folyosóit elnézve érthető is. A népes követőtáborral rendelkező gangvégek csoportban szinte végtelen gangos képet találhatunk. 


Az egykor volt Magyarország 3d rekonstrukciókon

Vajon milyen lehetett a középkori Budai vár vagy a székesfehérvári bazilika? A mai modellezési-grafikai eljárásokkal visszaidézhetők az egykor volt Magyarország legnagyszerűbb épületei.

A székesfehérvári bazilika román kori állapota. Kép forrása

A rekonstrukciós rajz bevett eljárás az építészetben és a műemlékvédelemben. Elkészítése nem is különösebben bonyolult, sokszor az alaprajz felvetítésével visszaidézhető az egykori épület fő tömege. Ezt számítógép megjelenése előtt természetesen kézzel végezték, az így készült rajzoknak volt egyfajta művészi bája is. Az utóbbi években azonban maga a vizualizáció is óriásit fejlődött, szinte fotorealisztikus képek alkothatók, főleg, ha elvégzik a környező táj elemzését és bemutatását is. Ezt már hazánkban is profi módon művelik, így készülhetnek olyan képek, mint mocsárból szigetként kiemelkedő Székesfehérvárt bemutató munkák is. Ezek a legújabb régészeti eredmények mellett analógiákat is felhasználhatnak, például tudható, hogy a koronázótemplom a német császárdómok mintájára épült, bár már a török uralom előtt teljesen átépítették. Az így készült képek egyszerre gyöngyörűek, megdöbbentők és szívszorítók, hiszen a legtöbb bemutatott épületnek mára csak alapfalai láthatók. Noha rekonstrukciókkal többen is foglalkoznak, mind tartalmilag (mindig az adott múzeum régészeinek bevonásával készülnek), mind vizuálisan kiemelkedik egy grafikai studió, az alábbiakban az ő munkáikból válogatunk.