Téli hangulat a Röser-udvarban. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

A Károly körúton járva az autóban vagy a villamoson ülve bizonyára sokaknak feltűnt az egyik épület homlokzatát díszítő feliratos mező: "Röser bazára 1884", de a mögötte lévő átjáróházat viszonylag kevesen ismerik. Pedig ez a pesti belváros különleges hangulatú része, a város legrégibb, folyamatosan működő átjáróháza. 

Vásári hangulat az udvarban. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában Budapest legszebb, legérdekesebb átjáróházait mutattuk be. Ezek közül a leghosszabb és talán legismertebb az erzsébetvárosi Gozsdu-udvar.

A hangulatos, mégis üresen álló passzázs. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában Budapest legszebb, legérdekesebb átjáróházait mutattuk be. Ezek közül a legutolsó békebeli passzázs kevéssé ismert, a Párizsi utcát és Petőfi Sándor utcát köti össze.

Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában Budapest legszebb, legérdekesebb átjáróházait mutattuk be. Ezek közül a leghíresebb a Ferenciek terén álló Párisi udvar.

Az Unger-ház udvara. Fotó: Bobovszky Dániel/hirado.hu

Az Architextúra vlog legújabb epizódjában Budapest legszebb, legérdekesebb átjáróházait mutattuk be. Ezek közül a legrégebbi az Unger-ház, Ybl Miklós korai műve 1853-ból.

Az Izraeli Nemzeti Múzeum kétezer négyzetmétes makettje az ókori Jeruzsálemről. Kép forrása

A tervek megfelelő szemléltetésének igénye, lehetőleg háromdimenziós formában valóban szinte egyidős magával az építészettel. A korai maketteket és látványterveket, vagyis gondosan kiszerkesztett festményeket a tervezők elsősorban a megrendelőknek és a nagyközönségnek szánták, és gyakran ők is igényelték, hiszen így lehettek biztosak, hogy a pénzükért a megfelelő eredményt kapják. A modern makettek gyakran ideológiai okból, illetve és oktatási szemléletformálási célból készülnek, vagy éppen az ingatlanfejlesztők és befektetők számára. Az alábbiakban a leghíresebb építészeti maketteket mutatjuk meg.

A füzérradványi kastélyhoz vezető feketefenyő-fasor. Kép forrása

Egy ország, egy vidék arculatát nem csupán az épített elemek, hanem a növényzet, különösen az ültetett növényzet is formálja, ami által az ember jelentősen és előnyösen is formálja a tájat. Ahogy az építőmérnökök "vonalas infrastuktúrának" nevezik az utakat, vasútakat, vezetékeket, úgy a fasorok is egyfajta "vonalas zöldfelületnek" tekinthetők. A fasorok ültetésének, ezt a mai időszakban nem is kell hangsúlyozni, nem csak esztétikai funkciója van. Védi, árnyékolja az utakat, védve az utazókat és a burkolatot a hőségtől, széltől, hófúvástól. Ez nem csak a régi földutak esetében, hanem a mai burkolatoknál is fontos, főleg az utóbbi évek forró nyarain. Mint oly sok modern vívmányt hazánkban, a fasortelepítést is Mária Teréziának és tanácsadóinak köszönhetjük: az uralkodónő kötelezően előírta az országutakat kísérő fasorok telepítését, a kellemeset a hasznossal összekötve. Ugyanis elsősorban eperfákat ültettek, aminek leveleit a selyemhernyók fogyasztják, így egyszerre a textilipart is fellendítették az intézkedéssel (persze felmerül a kérdés, hogy milyen képet nyújtott egy hernyórágta fasor). A fasortelepítésnek később önmagán túlmutató jelentősége lett, ahogy a faültetéseknek vagy a nagyobb területek fásításának is. Szerencsére a szép fasorok nem csupán történeti emlékek csupán, az elmúlt időszakban számos újat is ültettek, országutak, kerékpárutak mentén.

A Szeressétek Ódor Emíliát című film forgatása a szabadkígyósi kastély tetején, 1968. június 25-én. MTI fotó: Farkas Tamás

Április 30-a magyar film napja. 1901-ben ezen a napon mutatták be az első magyar filmet, ami mutatja, hogy a mozgókép igen korán elterjedt hazánkban és a magyar kultúra egyik meghatározó ágává vált. Ezzel együtt számos filmhelyszín vált közismertté és szinte legendássá, elég csak az Egri csillagok várára gondolni - Pilisborosjenőn. Az alábbiakban a talán legérdekesebb, közismert és kevéssé közismert helyszíneket járjuk be, természetesen szubjektív válogatásban.

A sopronbánfalvi Kárpáti-malom a felújítás előtt és után. Képek forrása

A tavalyi és tavalyelőtti díjazottak után idén is bemutatjuk a magyar ICOMOS-díjas műemlékfelújításokat. A szervezet három projektet talált kitüntetésre méltónak, mindegyik valóban példamutató a maga szűkebb területén. 

A Baross tér fénykorában... Kép forrása

A Baross tér a hetvenes évektől kezdődő elhibázott város - és közlekedéspolitikai koncepciók talán legdurvább budapesti áldozata. Ráadásul a legutóbbi felújítás sem segített a helyzeten, hiszen éppen a legnagyobb hibákat nem tudta orvosolni. De milyen is volt a tér fénykorában és mi történt tulajdonképpen, hogy ennyire lezüllött a környék?

A palota központi csarnoka. Fotó: Horváth Péter Gyula/hirado.hu

Legutóbbi videónk készítése során bejártuk az egykori, illetve jövőbeli Kossuth téri Igazságügyi palota belső tereit. Hauszmann Alajos alkotása 1945 után több intézménynek, például a Néprajzi Múzeumnak is otthont adott (annak ellenére, hogy erre a funkcióra szinte teljesen alkalmatlan volt). Jelenleg a rekonstrukció előkészítő munkái zajlanak, a belső terekben a restaurátorokra váró ajtók, bútorok és rácsok vannak felhalmozva. Korábban már bemutattuk az oromzatot díszítő triga, vagyis háromlovas diadalszekér leemelését. Most a belső tereket jártuk végig. 

A selmecbányai kálvária. Kép forrása

A kálvária sajátos, jellegzetesen katolikus építészeti műfaj. Eredetileg azt a jeruzsálemi dombot jelenti, ahol Krisztus kereszthalált halt (héber neve golgota), de a 17-18. században építészeti köznévvé is vált: azokat a kápolnákat, és az ahhoz vezető keresztúti állomásokat jelenti, ahol a hívők felzarándokolva átélhették, átérezhették a nagypénteki történéseket. A kálváriák az ellenreformáció idejének jellegzetes építményei, amikor, főleg jezsuita hatásra nagy hangsúlyt fektettek a drámaiságra, a személyes átélésre, és ezeknek kellett megteremteni az építészeti kereteit. A kálváriák gyakran valóban nagyon festőiek, általán a legmeredekebb, környező tájból leginkább kiemelkedő dombokra építették ezeket, vagy ahol sík volt a terep, kis dombszerű építményeket létesítettek. A kálváriákat a keresztút 7 vagy 14 állomása (stációja) és a keresztrefeszítés szoborcsoportja alkotják (Jézus a két latorral, néhol Szűz Mária és János apostol alakjával). Sok helyen külön Szent-Sír kápolna is épült, szintén a jeruzsálemi előkép alapján. Nagyobb városokban ezt kápolnákkal, sőt, remetelakokkal is kiegészítették, utóbbiak lakói az együttesek fenntartását, gondozását végezték. A történelmi Magyarország szinte minden katolikus településén van kálvária, így a válogatás nem volt könnyű. 

A prágai vár látogatóközpontja (az udvar sarkában a plakátok mellett). Kép forrása

A "látogatóközpont" kifejezés lassacskán olyan modoros szóvá válik, mint a pár éve elterjedt "tudásközpont", vagy az "innováció". A kissé elkoptatott kifejezés mögött persze valós funkció és igények vannak, de persze felmerül a kérdés, hogy nem építészeti vagy éppen eu-s pályázatírói túlzásról van-e szó, hiszen a "látogatóközpont" szó valami nagyon korszerű, fejlett dolgot sejtet, pedig legtöbbször olyan egyszerű funkciókat jelent, mint a mosdó vagy a pénztár. Sok helyen - helyesen - nem is vitték túlzásba a dolgot, a prágai várban, amiről nem mondható, hogy kívül esik a turizmus fősodrából, csupán egy zöld "i" jelzés és az aktuális kiállítás plakátjai jelzik, hogy hol van a "látogatóközpont", vagyis hol lehet jegyet váltani, mosdóba menni, leadni a hátizsákot. Nincsenek "kortárs építészeti jelek", építészeti folyóiratba való "finom látszóbeton utalások", mégis minden gördülékenyen megy, könnyű megtalálni a bejáratot és a valódi látnivalókra koncentrálni. Felmerül a kérdés, van-e létjogultsága, és ha igen, milyen formában ennek az utóbbi időben elterjedt épülettípusnak?

Nem síremlék, hanem szintezési ősjegy hazánk legstabilabb pontján. Kép forrása

Aki már építkezett, vagy akár egy vita miatt a telekhatára kitűzésére kényszerült, tisztában van a földmérés fontosságával. A kérdéskör jelentősége miatt már évtizedek, sőt évszázadok óta természetes, hogy viszonylag nagy pontossággal megállapítható, hogy a szomszéd valóban beleépített-e a kertünkbe, vagy hogy milyen magasan van a házunk padlóvonala. Ehhez viszont hatalmas munkára volt szükség, amit sokszor ideológiai kérdések is öveztek. Március 21-én volt a földmérés világnapja.

A kismartoni narancsház Nelson-admirális látogatására épült 1797-ben. Kép forrása

A délszaki növények termesztése és fogyasztása a reneszánsz kortól élte reneszánszát. Az első narancsházakat Itáliában létesítették (itt Limonaia a nevük), hiszen egy-egy téli fagy, itt is megcsípheti az érzékeny növényket. Egy narancsház birtoklása státuszszimbólum is volt, nem csak a drága növények miatt, hanem maga az épület létesítése és fenntartása is hatalmas összegbe került. Később, az építési és fűtési technológia fejlődésével ezek az épületek, ha nem is mindennapossá, de elterjedtté váltak, és megszületett egy új épülettípus is: a pálmaház, amiket már közparkokban, botanikus kertekben is építettek.

Magyar címer a Grabenen álló Szentháromság-szobron. Saját felvétel

A történelmi Magyarországon kívül talán Bécs városa a legtöbb magyar emlékkel rendelkező település. A földrajzi közelség, az ötszáz éves közös állam, a "szeretve gyűlölt" viszony azt eredményezte, hogy a városban járva különböző korból származó és különböző jellegű, Magyarországhoz kötődő épületet, szobrot, emléktáblát találhatunk. 

A lübecki Alfstraße a Mária-templommal. A két kép készítése között száz év, egy szőnyegbombázás, egy modernista újjáépítés és egy "hangulatrekonstrukció" történt. Képek forrása

A Haza királynőjeként is emlegetett Lübeck Európa legnagyobb összefüggő és ép középkori városa - volt, ugyanis 1942 március 29-én a brit légierő lebombázta, elsőként a német nagyvárosok közül. Az újjáépítés, főleg német viszonylatban konzervatívnak számított, a legtöbb épületet, köztük az öt középkori nagytemplomot ami a "hét torony városának" sziluettjét adta, gondosan rekonstruálták, a belváros szerkezete megmaradt, nem vezettek át rajta gyorsforgalmi utat sem, mint több német nagyvárosban. A Trave-folyó szigetén elterülő óriási belváros így nagyrészt máig megőrizte jellegzetes középkori arculatát. Nagyrészt, hiszen épp az egyik legértékesebb és legrégibb negyed, a Gründerviertel pusztult el legjobban. Helyén két nagy iskolaközpontot építettek modernista, de a helyi építészeti hagyományokat követve (klinkertégla homlokzatú, magastetős formában). A városnegyed száz éven belül harmadszor esik át teljes átalakuláson. Egy kompromisszum-jellegű városátépítés történt, úgy is mondhatnánk, hogy "hangulatrekonstrukció". 

Téli vadászat (1988, kép forrása)

Mácsai István (1922-2005) igazi pesti bérház-festő. Talán senki sem adta még vissza a jellegzetes pesti épülettípus és az azok által alkotott utcák hangulatát, mint ő. Igencsak kedvelte az idézetkép műfaját, így klasszikus festők figurái is megjelennek a pesti utcákon, gangokon, furcsa időutazóként. Élete is szinte olyan, mint egy Örkény ihlette pesti történet: apja, Lusztig Zoltán (lustig = vidám, jókedvű) koporsókereskedőként tartotta el a családot, és az elbeszélések szerint valóban jókedéllyel űzte érdekes szakmáját. Mácsai már háromévesen kitűnt rajztehetségével, de származása miatt egyetemre nem járhatott, csak 1945-ben kezdhette el a Képzőművészeti Főiskolát.  A család az Újlipótvárosban vészelte át a holokausztot, Mácsai egy pár éves belvárosi kitérővel élete végéig itt élt, főként ezek az utcák szolgálnak képei helyszíneként. A fotósként és filmesként is jelentős alkotásokat hátrahagyó művész fia Mácsai Pál színművész és Mácsai János zenetörténész-hangszer restaurátor. A Kiscelli Múzeum életmű-kiállítása április másodikáig látható.

A palota lassacskán állványok nélkül. Kép forrása

A fantasztikus épület évtizedeken keresztül állt üresen és egyre romló állapotban Budapest legelegánsabb, világörökségi védelem alatt álló útvonalán, luxusüzletek és drága vendéglátóhelyek között (ez is egy sajátos budapesti jelenség). Időről-időre felreppentek hírek a hasznosításról, majd ismét nem történt előrelépés. Végül valóban megújult az épület, a leegyszerűsített tetőzet is visszakapja eredeti formáját. Az épület kívül-belül különleges, kissé eltér nemcsak a budapesti épületek nagyrészétől, de az Andrássy útra jellemző építészeti hangulattól is. 

Az ócsai templom középkori szigetként áll a török által elpusztított környék tengerében. Az épület máig őrzi román kori, 13. századi formáját. Az egykori premontrei monostor 1560 óta református templom. Az el nem készült boltozatoktól eltekintve autentikus hangulatú, mintha a Nyugat-Dunántúlon, Erdélyben vagy a Felvidéken lenne. 1902-ben, egy meszelés alkalmával értékes falképekre bukkantak az egykori szentélyben, ezek ma is láthatók. A templom környékén megmaradt az egykori településszerkezet is, skanzen-szerűen értékes házakkal. Az egyszerű, impozáns és valóban szakrális hangulatú templom kedvelt esküvői helyszín.

A Batthyány téren álló Szent Anna templom Budapest városképének meghatározó épülete. A főváros egyik legszebb barokk temploma a jezsuita rend számára épült 1740 és 1761 között. Az építkezés Hamon Kristóf vezetésével indult meg, halála után a barokk Buda legjelentősebb mestere, Nepauer Máté fejezte be az épületet. Az árvízi védekezés miatt a teret feltöltötték, ez kissé rontja az épület arányait, ennek ellenére máig igen impozáns hatású. A templom a kissé zajos környezet ellenére kedvelt esküvői helyszín. 

A Budaörs feletti Kő-hegyen, szinte drámai környezetben áll a későbarokk kápolna. Az épületet Wendler Ferenc helyi földműves és bányász építette fogadalomként. Wendler életét különös Mária-jelenések és szerencsés megmenekülések kísérték (túlélt egy bányaomlást), ennek emlékeit őrzi az 1855-ben elkészült, de még az előző század barokk formáit őrző kápolna. A kis épület megsérült a háborúban, majd az évek során szinte teljesen elpusztult. 2003-ban szentelték újjá, a rekonstrukciót nagyrészt a Budaörsről kitelepített sváb családok finanszírozták.

Pesthidegkút határában, a Csúcshegy alatt álló gercsepusztai templom az egykor itt álló falu utolsó megmaradt emléke. A település a tatárjárás során és a török háborúk alatt is elpusztult, a templom, ha romosan is, de átvészelte a történelem viharait. A 18. században a sváb telepesek újjáépítették, de ők is elhagyták, így a huszadik századra rommá vált. 1996-ban építette újjá az Óbudai Polgári Társaság és a Pesthidegkút Alapítvány, szinte az utolsó pillanatban. A román stílusát őrző, szép és hangulatos természeti környezetben található templom azóta is kedvelt esküvői helyszín.

A mándi református templom több előzmény után 1787 és 1790 között nyerte el végleges, jellegzetes formáját. A rossz állapotú templomot 1974-ben szállították át a szentendrei skanzen ekkor megnyitott a együttesébe, ami a Felső-Tisza-vidék népi építészetét mutatja be. A templom teljesen autentikus módon került át, néhány utólagos, előnytelen átépítés elhagyásával. A berendezés, a bútorzat, a szószék a népi protestáns barokk egyik legszebb hazai alkotása. Időközben a skanzen gyűjtési filozófiája is megváltozott, ma már inkább épületek hiteles másolatait helyezik el, az áttelepítés ritka.

Faszádizmus a gyakorlatban: az Eiffel-palace irodaház építkezése 2011-ben. Kép forrása

A nem csak másodlagos jelentéstartalma miatt rondán és modorosan hangzó építészeti szakkifejezés a francia/olasz/angol/német stb. eredetű façade vagy fassade, vagyis homlokzat szóból ered, talán úgy lehetne lefordítani, hogy "homlokzatizmus". Ez szintén nem hangzik túl szépen, de jobban érthetővé teszi, miről is van szó. Az eredeti épület homlokzatai megmaradnak, a belső szerkezeteket lebontják és helyébe az új funkciónak megfelelő alaprajzi elrendezés kerül. Az eljárás megosztja az építészeket és az örökségvédőket, hiszen, noha a külső látvány megmarad, az értékes belső részek, lépcsőházak, helységsorok, udvarok eltűnnek. Viszont így sokszor már évek óta gazdátlanul álló épületek kaphatnak új funkciót. A faszádizmus során gondosan mérlegelni kell, hogy a mögöttes terek mennyire értékesek, és érdemes-e ezeket, legalább részlegesen visszaépíteni az új épületbe. 

A sokak számára egyik legmegdöbbentőbb védelemre javasolt épület: az Arany János utca 6-8 alatti irodaház. Kép forrása

Az elmúlt időszak talán legjelentősebb örökségvédelmi híre volt, hogy a Főváros egy listát állított össze a helyi védelem alá helyezendő épületekről. Az érintett épületek nagy része a későmodern korszakból, vagyis az 1956-1990 közötti korból származik. Egy - kissé előre lefutottnak tűnő - társadalmi egyeztetést is szerveztek, ahol véleményezni lehet a védetté nyilvánítandó épületeket, és további védésekre lehet javaslatot tenni. Milyen szempontok vezették, vezethették a lista összeállítóit? Valóban értékes épületekről van szó, vagy csak szubkultúra védi az általa értékesnek tartott objektumokat? Egyáltalán melyik építészeti korszak számít értékesnek és melyik nem?

Palmanova, a Velencei Köztársaság erődvárosa. Kép forrása

A műholdképeken megfelelő "olvasás" mellett feltárul az egész történelem és várostörténet. Ezzel az ábrázolásmóddal korábban nem ismert részletességgel láthatunk mintázatokat, hadmérnöki, várostervezési újításokat, vagy éppen a legújabb folyamatokat. Az alábbiakban ebből mutatunk be néhány érdekes példát.

A budai vár lovagterme, jól látszik az eredeti sötét, és az új világos kövek közötti különbség. Kép forrása

A Budavári Palota helyreállításának közelmúltban megjelent látványtervei lázba hozták a sajtót és az érdeklődő közönséget - jogosan, hiszen a grafikákon jórészt a háború előtti, vagyis Ybl-Hauszmann-féle állapotok szerepelnek, amik jelentős (vissza)változást jelentenek az épület mai látványához képest. A látványterveken viszont az is látszik, hogy szerencsére megmaradnak a második világháború után rekonstruált középkori épületrészek is, amik az évszázadok során a szó valós értelmében lekerültek a mai palota alá. Nézzük, mi ennek a szerényen meghúzódó, de az újkori palotánál értékesebb épületrészek története!

Ybl Miklósra, a 19. század második felének legnagyobb magyar építészére emlékezünk halálának 132. évfordulóján.

II. Ramszesz templomának áttelepítése 1967-ben. Kép forrása

Az épületek legjellemzőbb tulajdonsága a helyhez kötöttség. A sokszor mélybe nyúló alapozáson nyugvó kőszerkezetek nem éppen könnyen mozdíthatók. Mégis, számos példa van "elköltöztetett" épületekre, építményekre, hazánkban is több ilyen található. Az ok legtöbbször a műemlékvédelem. Bizonyos esetekben csak úgy lehet biztosítani a történelmi épületek túlélését, ha másik helyre kerülnek. Az alábbiakban a leghíresebb áthelyezett épületeket mutatjuk be, valamint egy olyan épületet, aminek áthelyezése csupán városi legenda.

Erzsébet körúti életkép. Kép forrása

Budapest egykori elegáns sugárútjai és körútjai, minden ötletelés ellenére mára teljesen lezüllöttek. A vásárlási szokások átalakulása, a plázák megjelenése (amik építése több posztot is megérő várostervezési hiba volt), az üzlethelyiségek mérete, a parkolóhelyek hiánya, de az üzletek üzemeltetőinek hozzáállása miatt is szinte teljesen versenyképtelenné váltak - kevés kivétellel. Az alábbiakban ezeket az okokat és a lehetséges kiutakat mutatjuk be!

Újévi koncert a bécsi Musikverein (zenekedvelők egyesülete) aranytermében. Kép forrása

Szövetáru-kereskedésből ingatlaniroda a budapesti Petőfi Sándor utcában. Kép forrása

A műemlékállomány talán legsérülékenyebb elemei a belsőépítészeti elemek és együttesek, hiszen ezek sokszor egy-egy használó vagy funkció speciális igényeire szabva készültek. Ezek közé tartoznak a lakások, kastélyok, villák belső terei mellett az üzlethelyiségek is. Itt ez a probléma fokozottan jelentkezik, hiszen a kereskedelemben szinte csak a változás állandó. Például ma már alig vannak méteráru-kereskedések, pedig egykor ezek a luxusüzletek közé tartoztak, hasonlóan luxus kialakítással. A műemlékvédelem a hetvenes-nyolcvanas években ismerte fel, hogy ezeket a alkotásokat védeni kéne, néhány esetben már későn: pont erre az időszakra esett az államosított kereskedelem működése, és ezek a vállalatok sokszor nagy, ma már jóvátehetetlen barkácsolást végeztek: több Andrássy úti vagy nagykörúti enteriőr, portál ekkor pusztult el. A helyzet a rendszerváltozás után sem sokat javult, sőt, a kereskedelem teljes átalakulásával,  plázák megjelenésével éppen a főbb bevásárlóutcák züllöttek le. Az alábbiakban pár példával mutatjuk be, hogy hol sikerült a megváltozott igényekhez illeszteni a védett berendezéseket, és sajnos hol várat még ez magára, sőt, hol került veszélybe az eddigi műemlék üzlethelyiség.

A katari futball-világbajnokság apropóján új videónkban a stadionépítészet történetét és jellegzetességeit mutatjuk be. Különlegességként pedig a Puskás Aréna titkait is megismerhetjük, a tervező Skardelli György tolmácsolásában!

A firenzei Palazzo Strozzi és másolata - az Oktogonon. Képek forrása

A napfényes Itália óriási hatást gyakorolt és gyakorol ma is a világ kultúrájára és mindennapjaira. Ha valaki el akar adni valamit, a jó minőséget akarja bizonyítani, gyakran olaszos csengésű nevet használ, gondoljunk csak a közismert, egyébként német étteremláncra. Építészeti téren a hatás hasonlóan erős már évszázadok óta. Néhol ez csak áttételesen jelenik meg - a Velencébe visszavágyódó egri érsek, Pyrker János a Szent Márk bazilikára hasonlító főtemplomot emeltetett székvárosában. Ybl Miklós átfogalmazva, egyénileg továbbfejlesztve alkalmazta az olasz reneszánsz formáit. Akadtak viszont, akik konkrét épületek másolatát emeltették Budapesten, egyfajta szuvenírként. 

A városnegyed 1940 körül. Az épületeket ekkor már a magyar közigazgatás használta. Kép forrása

Ungvár nem tartozott a történelmi Magyarország jelentős, illetve urbanizálódott városai közé. 1910-ben csupán 17.000 lakosa volt, a városias épületek, a régi vármegyeháza, az iskolák a kissé zegzugos városközpontban koncentrálódtak. Így mikor 1920-ban Kárpátalja külön tartományként Csehszlovákiához került, a székvárossá váló Ungvár nagyszabású fejlesztését kezdte meg a prágai kormány. A város áttervezésével megbízott cseh építész, Adolf Liebscher meghagyta a régi városközpontot, és attól kissé távolabb, az egykori vásártéren jelölte ki az új igazgatási negyed helyét. Így épült ki a szomszédos rétről elnevezett Galagó-negyed, vagy becenevén Kis-Prága. Ugyanis a városrész építészeti stílusát a jellegzetes, két világháború között kibontakozott cseh építészet határozza meg, ráadásul az idehelyezett tisztviselők nagy része cseh volt, akik a beszámolók szerint egyébként igazi száműzetésként élték meg az akkor fővárossá és nagyvárossá váló Prágából való átköltözést. 

"Török mecset" 1779-ből a schwetzingeni kastélyparkban. Kép forrása

Az egész Európában megfigyelhető egzotikus divathullám egyértelműen a felfedezések és a gyarmatosítás következtében kezdődött. A távoli tájak termékei, mint a kávé, a tea, a csokoládé, vagy maga a porcelán luxuscikként kerültek a kontinesre, és természetesen az uralkodók, majd az arisztokrácia, végül pedig a köznép is hatalmas érdeklődéssel fordult a "mesebeli" Japán, Kína, később India felé. Sőt, a "török módi" még hazánkban is egzotikus szellemi csemegeként vált divattá, gyakran a török ellen vitézkedő főúurak unokáinak vagy dédunokáinak közvetítésével. A jelenség annyira elterjedt, hogy az építészet - és művészettörténet külön kifejezésekkel, "turqoise", illetve "chinoiserie" néven tartja számon ezeket az emlékeket. Az így létrejött mecsetek, pagodák elbeszélések és metszetek alapján épültek, így legalább annyira tekinthetők kortárs európai alkotásnak, mint hiteles közel - vagy távol-keleti műnek, bár némelyik szinte megtévesztően jól sikerült. A jelenséget a woke-korban akár "kulturális kisajátításnak" is tekinthetnénk, hiszen valós vallási és kulturális funkciójukat nem ismerve, átfogalmazva, sokszor félreértelmezve létesültek ezek a építmények, ez mégis hiba lenne, hiszen építőiket ugyanúgy hajtotta az ismeretlen, távoli kultúrák megismerésének vágya és azok tisztelete is.

Magyarország egyik legnagyobb alapterületű vára az Aggteleki-karszt egyik csúcsán található Szádvár. Az egykori erődítmény 2006 óta példamutató értékmentő munkák színhelye: a Szádvárért Baráti kör évente többször megrendezi a vármentő napokat, ahol önkéntesek bozótot vágnak, falakat stabilizálnak. A munkákat a hivatalos szervek is támogatják, az elmúlt években nagyszabású felújítási munkák zajlottak, a rom-jelleg megtartásával. A videóban a várbarátok munkáját és az elkészült felújítást mutatjuk be, és természetesen a csodálatos kilátás is feltárul majd. A videó elkészítéséhez köszönjük a NÖF - Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. és a Szádvárért Baráti Kör segítségét!

Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft.

A leemelés előtti pillanatok. Fotó: Csató Csaba/MTVA

Noha a Parlament árnyékában kevésbé van szem előtt, mégis a főváros egyik legszebb épülete az egykori (és jövőbeli) Kúria, vagyis a Legfelsőbb Bíróság székháza. Az 1896-os milleniumi ünnepségek keretében átadott palotát Hauszmann Alajos tervezte, és egyébként a névadó testület mellett a Budapesti Ítélőtáblának és a Budapesti Főügyészségnek is helyet adott. Hauszmannak különlegesen nehéz dolga volt, hiszen már gyakorlatilag állt a jóbarátja és műegyetemi kollégája, Steindl Imre által megtervezett Országház, amivel érthető módon nem kívánt konkurálni. Az épület funkciója mégis megkövetelte az ünnepélyességet, de a veszély is fenyegetett, hogy bármilyen új épület szinte nevetségesen hat a hatalmas neogótikus mű mellett. A feladat megoldása sikeres volt, az épület úgy sugároz rendkívüli méltóságot és komolyságot, hogy szinte magától értetődő a jelenléte a téren, és a legkevésbé sem zavarja az Országház feltárulását, noha teljesen más stílusban készült. Az épület különlegessége a homlokzati szobrászati elemek egész sora, úgy mint a vádló és a vádlott, az elítélt és a kiszabadult, vagy éppen a törvényt hozó és a törvényt tartó alakja. A főhomlokzatot pedig egy csodálatos, három lovas diadalszekér, a triga koronázza, amint a törvény (más források szerint a felvilágosodás) lángját és a béke pálmáját tartó géniusz hajt. Ezt a szoborcsoportot emelték le a napokban, hogy a palotával együtt szakértő kezek által nyerje el új alakját.

A római Palazzo Spada Borromini-galériája az optikai csalás leleplezése előtt és után. Képek forrása

Az építészeti geg (az angol 'gag' szó jelentése csattanós, jópofa ötlet, megoldás) már az építészet kezdetétől jelen van. Már a névtelen kőfaragók is szellemes megoldások tucatjait hagyták a középkort humortalannak képzelő utókorra. A jó építészeti geg - ahogy a humor általában - nem öncélú, mindig reflektál, utal valamire, vagy éppen a megoldani szükséges helyzetből fakadóan sikerül kissé furcsára. Mindenesetre a jelenség végigkíséri az építszéttörténetet, íme pár ismert és ismeretlen példa!

A francia Szent-Foy-apátság "kőkiváncsija" 1050-ből. Kép forrása

A videó elkészítéséhez köszönjük a Nemzeti Örökség Intézetének segítségét.

Orléans főutcája napjainkban és 2009-ben. Képek forrása

Franciaországban a villamosfejlesztés nem önmagában álló és önmagáért való közlekedési projekt: minden esetben komplex városfejlesztési programba illeszkedik, aminek ugyanúgy része a belváros élettel való megtöltése, mint a - gyakran súlyos szociális válságokkal terhelt - elővárosok elszigeteltségének csökkentése. A francia "villamosreneszánsz" kezdete, az 1980-as évek vége óta 27 városban indult el, vagy indult újra a kötöttpályás közlekedés, további három városban terveznek rövid időn belül villamost. Az építkezést mindenhol a csatlakozó közterületek teljes megújítása kíséri, felértékelődnek a környező ingatlanok, ami azt is jelenti, hogy a villamos olyan eszköz, amivel az adott városban történő ingatlanfejlesztések irányíthatók és megfelelően koncentrálhatók (a városfejlesztésben a közlekedési alapú beavatkozásokat TOD-nak, vagyis transit oriented development-nek nevezik). Nem mellékes, hogy az ország jelentős villamosgyártó, a francia városokban szinte kizárólag Alstom-szerelvények közlekednek, jelentősen segítve a hazai ipart (érdekes módon ezellen még nem volt kifogása az uniónak). Ráadásul ezek a villamosok nemcsak kényelmesek és akadálymentesek, hanem valóban kímélik a légkört, hiszen az ország energiaellátása nagyrészt atomerőművekből történik. Lássuk hát a legszebb és legjelentősebb példákat!

A  szentély helyreállított falképei, a nap, a hold és a csillagos égbolt ábrázolásával. Kép forrása

A bodrogkeresztúri templomról már a felújítás előtt sejtették, hogy jelentős leleteket tartogat: a nagyméretű, elegáns épület jól mutatta, hogy jómódú, borászkodó mezővárosi polgárok megbízásából épült. Gondosan mérlegelt arányai, a kőfaragványok minősége, az ablakok mérművei alapján biztosan kijelenthető, hogy képzett, rangos építőmesterek dolgoztak itt, akik talán a közeli nagyvárosok, Kassa vagy Miskolc nagy építkezései miatt kerültek erre a vidékre. Az elmúlt évszázadok alatt a templom viszont szó szerint elszürkült: a belsőt vastag, szürke festés takarta, a külsőt egy felújítás során rózsaszínűre vakolták. Ráadásul domboldalról hosszú idők során lemosódott a talaj, mintegy 70 centiméterrel feltöltve az épületet kívül-belül. A 2017-ben induló kutatómunka mindenkit meglepett: szinte teljes egészében előkerült a szentély falfestése és a hajóban is nagyméretű, összefüggő darabok kerültek elő. Nem csak hazánkban, hanem Európában is egyedülálló, hogy ilyen autentikus, nagyméretű kifestés került elő ennyi évszázad után. A belső megdöbbentően vidám és szinte játékos hangulatú: a középkorban igen kedvelték az élénk színű, geometrikus, perspektívikus jellegű díszítéseket.